Lexikon

26 / 279

Amphora

Kétfülű (ezt jelenti a görög amphoreus szó), öblös testű, széles szájú nagyméretű edény, a symposion fontos kelléke. A görögöknél elsősorban a bor tárolására használták, de tartottak benne olajat és vizet is. Díszített változatait a lakomák résztvevői elé tették az asztalra, a díszítetlen típusokat (ún. tárolóamphorák) pedig a pincékben őrizték. A díszített változatnak két fő formáját különböztetjük meg: a has-amphorát (az edény nyaka és teste egyetlen folyamatos ívet alkot) és a nyak-amphorát (az edény nyaka élesen elválik a testtől). A nyakamphora egyik jellegzetes formája a Kr. e. 490-es évektől megjelenő kisméretű (kb. 30–40 cm magas), magas nyakú ún. nolai amphora. Nevét a dél-itáliai Nola városáról kapta, ahol nagy mennyiségben kerültek elő ilyen amphorák (ld. például a Tithonos-festő vázáját). Az amphorák különleges típusa az ún. Panathénaia-amphora, amely a négyévente Athénban tartott nagy Panathénaia ünnep alkalmával rendezett sportversenyek győzteseinek adott díj (olaj) csomagolóanyaga volt. Az első Panathénaia-amphorák a Kr. e. 560-as években jelentek meg, és egészen a Kr. e. 2. századig készítették ezeket. Mindvégig megőrizték díszítésük hagyományosan feketelakos technikáját. Fő oldalukon mindig Athénát ábrázolták, a Kr. e. 4. századtól feltüntetve a verseny évében hivatalban lévő archón nevét is. Hátoldalukon pedig az a versenyszám látható, amelyben a győztes résztvett. A Kr. e. 4. században Apuliában és Lucaniában is készítettek Panathénaia-amphorákat, ezek azonban mind díszítésükben, mind rendeltetésükben eltértek az eredeti athéni változatoktól.

Dági Mariann 2004