Lexikon

13 / 12

Daidalos

Mitikus művész-mesterember, az athéni kézművesek mitikus ősatyja, Héphaistos leszármazottja, aki Pallas Athénétől tanulta a mesterségét. A legkorábbi ismert művészeket Daidalos tanítványainak vagy leszármazottainak tartották. Neve jelentése ‘ügyeskezű’, ‘mesteri(en megmunkált)’ (daidalló – ‘művészien kidolgoz’).

A mítosz szerint művészi féltékenységből unokaöccsét, Talost letaszította az Akropolisról, majd Krétára menekült. Itt híres művek elkészítése fűződik a nevéhez. Táncteret készített Ariadné számára (Homéros, Ilias 18.592), fából tehenet Minós feleségének, Pasiphaé királynénak, labyrinthost épített a Minótauros számára, aki Pasiphaé félig bika, félig emberi gyermeke volt. A királyné ugyanis beleszeretett egy bikába, és hogy a bika iránti szenvedélyét csillapíthassa, Daidalos elkészítette neki a tehenet, amibe belebújhatott. Minós, Kréta királya ez utóbbi mű miatt, vagy mert segédkezett a Minótauros megölésében azzal, hogy ő adta a Théseust megmentő fonalat Ariadnénak, az általa épített labyrinthosba záratta. Innen csak úgy tudott elmenekülni, hogy tollakból és viaszból szárnyakat készített magának és fiának, Ikarosnak. Miközben azonban az égbolton át menekültek, Ikaros túl közel repült a naphoz, megolvadt a tollakat összetartó viasz, a fiú pedig a tengerbe zuhant és meghalt. Daidalos Szicíliába menekült, és ott további műveket alkotott.

Az antik képzőművészetben Daidalost leggyakrabban Ikaros társaságában ábrázolták. Repülésük és Ikaros mélybezuhanásának története főként Dél-Itáliában (vázaképeken) és – nagy valószínűséggel az ovidiusi (Metamorphoses 8.183–235) és a vergiliusi (Aeneis 6.9–44) elbeszélésnek köszönhetően – a római művészetben volt rendkívül népszerű (Pompeiiből 10 ilyen témájú falfestmény ismert). Etruszk és római tárgyakon (gemmákon, tükrökön) egyedül is megjelenik, amint különböző szerszámokkal szárnyat készít, vagy (etruszk urnákon) fogolyként megkötözve, a Minótauros születésének jeleneteiben.

Bizonyos szobrászati újításokat is Daidalos nevéhez kötöttek, és a Kr. e. 7. század korai archaikus szobrászatát művészettörténészek róla nevezték el daedalikusnak. A daedalikus szobrok felépítése az egyiptomi szobrokéhoz hasonló, ám a karok a testtől, a lábak egymástól elválnak, az alakok szeme pedig jellegzetesen tágra nyitott. Mindezen kívül más találmányokat is tulajdonítottak Daidalosnak, pl. a fafaragás, a fűrész, a fejsze és a függőón feltalálását – a görög hagyomány szívesen kapcsolja egy korszak összes vívmányát egyetlen központi alakhoz.

Birkás Éva 2004
 

Bibliográfia

Kerényi 1977; Ritoók–Sarkady–Szilágyi 1984, 126–129; Nyenhuis: Daidalos et Ikaros, in LIMC III (1986); Geisau, in KlP I (1969)