Az oinochoé az egyik legáltalánosabb és legváltozatosabb görög vázaforma, amelynek elnevezése ‛bortöltőt’ jelent, funkcióját tekintve tehát bor felszolgálására használták. Több típusa van: a száj lehet lóhere alakú, kerek vagy csőrös; a nyak keskeny vagy széles, egyenes vagy ívelt; a test karcsú, zömök vagy gömbölyded. Leggyakoribb formája a tojásdad testű, lóhere-kiöntős típus, amely a Kr. e. 5. századi attikai vörösalakos vázafestészetben különösen kedvelt volt.
A legkisebb típusú oinochoé a chous általában nem haladja meg a 20 centimétert. Ez a forma a Kr. e. 5. század végén jött divatba, és gyakran gyermekjelenetek díszítik. A vázafestészeti iskolák változásával a különböző formák kedveltsége is változik. Előfordul, hogy az attikai vázafestészetben korábban már kihalt típus a dél-itáliai műhelyekben folytatódik.
Vandlik Katalin, 2004