Lexikon

Antik görög fúvós hangszer, a trombitához hasonló. 60–120 cm hosszú egyenes csőből, csontfúvókából és többnyire harang alakú tölcsérből áll. Anyaga rendszerint bronz, de készítették vasból is. A játékos jobb kezével felfelé, egyenesen vagy lefelé tartotta a hangszert, míg a bal kezét a csípőjére tette. A salpinx hangos és éles hangja miatt elsősorban katonai hangszer volt: jeladásra használták. Salpinx-versenyt a Kr. e. 5. századtól rendeztek Boiótiában, majd később Olympiában és Déloson is: a győzelem azé volt, aki leghangosabban volt képes megfújni a hangszert. Az etruszk és római zenekultúrában a salpinx megfelelője a tuba, az ünnepi menetek, játékok és zenei előadások kedvelt hangszere.
 

Eredete nem tisztázott. A klasszikus kori tragédiák az etruszkok görög nevével: a „tyrrhén” jelzővel illették, ezért feltehető, hogy etruszk eredetű. Erre utal az a tény is, hogy a görögök ritkábban használták, mint az etruszkok és a rómaiak. Létezik olyan elmélet is, mely szerint a hangszer már a görög-etruszk kapcsolat kialakulása előtt ismert volt a hellén kultúrában, melynek emlékét Pallas Athéné egyik jelzője (epithetonja), az Argosban honos Pallas Salpinx-kultusz őrzi.

Rausch Petra latin szakos hallgató PTE Klasszika Filológia Tanszék 2004