Lexikon

39 / 279

Az alexandriai Museion


Az alexandriai Museion a hellénisztikus kor egyik legnagyobb hatású kulturális intézménye és szellemi központja.

Nevének jelentése ‘a Múzsák szentélye’, amely eredetileg bármilyen, a múzsáknak szentelt helyet – például ligeteket – jelölhetett. Az alexandriai Museion azonban – bár valószínűleg helyet kapott benne egy Múzsáknak szentelt templom is – sokkal több volt kultuszhelynél, inkább a mai tudományos kutatóintézetekhez hasonlítható. Az európai kultúra történetében ez volt az első olyan intézmény, amelyet kizárólag a tudományos kutatás és a szellemi örökség megőrzésének céljából hoztak létre, és a Museionba meghívott tudósok az elsők, akik azért kaptak fizetést és ellátást, hogy „főállásban” tudománnyal foglalkozzanak. Valószínűleg I. Ptolemaios Sótér alapította, aki Nagy Sándor közvetlen utódja volt Egyiptom trónján. A Ptolemaios-dinasztia későbbi uralkodói is támogatták az ott folyó szellemi tevékenységet, s maguk is gyakran részt vettek a tudományos előadásokon. A dinasztia és a Museion közötti kapcsolat azért is fonódhatott ilyen szorosra, mert a trónörökös nevelését mindig a Könyvtár vezetőjére bízták, aki egyben a Museion első embere is volt.
A Museion tagjai a hellénizmus korának legnagyobb tudósai, művészei, költői-írói voltak. Az uralkodó meghívására érkeztek Alexandriába rövidebb vagy hosszabb időre, de volt olyan is, aki az egész életét itt élte le. Az intézmény pontos szerveződését, épületeit és beosztását nem ismerjük. Irodalmi művek beszámolnak arról, hogy a közös helyiségben elköltött étkezések a tudósok számára tartalmas beszélgetésekre is alkalmat teremtettek. Volt egy előadóterem tudományos és filozófiai viták céljaira, és természetesen ott volt a híres alexandriai könyvtár. A Museionhoz tartozott egy növény- és állatkert távoli tájakról származó, ritka fajokkal; egy csillagvizsgáló, valamint természettudományos kísérletek elvégzésére alkalmas „laboratóriumok” is.
Az alexandriai tudósok által elért tudományos eredmények egyáltalán nem csak ókori mércével mérve tekinthetők kiemelkedő jelentőségűeknek. Fáradhatatlan munkájuk nélkül ma szegényebbek lennénk a görög irodalom remekműveivel: ők rendszerezték és mentették meg a későbbi évszázadoknak Homéros, a három nagy tragédiaköltő (Aischylos, Sophoklés, Euripidés), a lírikusok műveit. Számos tudományág (a régi szövegekkel foglalkozó filológia, a matematika, a geometria, a földrajz, a csillagászat, az orvostudomány stb.) módszertani alapjait is Alexandriában vetették meg. Az uralkodó a Museion és a könyvtár vezetőjéül mindig kiváló kutatókat nevezett ki, akik igen sokoldalú emberek voltak. Egyikük, Kallimachos (Kr. e. 310–240) nemcsak arról nevezetes, hogy elsőként rendszerezte a teljes görög irodalmat, és elkészítette a könyvtár katalógusát, hanem a hellénizmus korának egyik legkitűnőbb költője is volt. A könyvtár harmadik vezetője, Eratosthenés (Kr. e. 280–200), irodalmi kutatásai mellett elsősorban földrajzzal és kronológiával foglalkozott. Elkészítette az akkor ismert világ térképét, és kiszámította a Föld kerületét is. A természettudományi tanulmányaink során felbukkanó görög tudósok többsége az alexandriai Museionban dolgozott: Eukleidés (Kr. e. 300 körül) itt írta meg geometriai tankönyvét, az Elemeket (Stoicheia); valószínűleg itt is folytatott tanulmányokat Archimédés (Kr. e. 280–212), aki fontos matematikai és fizikai felfedezéseket tett (pl. a testek fajsúlyának meghatározása). Azt is alexandriai kutató (Aristarchos, Kr. e. 320–250) ismerte fel először, hogy a Föld kering a Nap körül, és forog saját tengelye körül.

Az alexandriai Museion a Ptolemaios-család első néhány tagjának uralkodása alatti, mintegy százötven éves időszakban élte virágkorát. A Kr. e. 2. század közepének testvérháborúi és belpolitikai csatározásai vezettek hanyatlásához, és bár ezután is még századokig működött, korábbi fényét soha nem nyerte vissza. A legtöbb európai nyelvben megtalálható ‘múzeum’ szó az alexandriai Museion nevéből származik. A mai múzeumok, ha valóban megfelelnek névadó intézményük szellemiségének, nem érik be gyűjteményeik megőrzésével és gyarapításával, hanem tudományos műhelyekként is működnek.

Figler Krisztina – Hasznos Andrea, 2004

Bibliográfia

Bowman 1990; Kinder–Hilgemann 1992; Levi 1994; Swiderkowna 1981; MacLeod 2002; Strabón 1997, XVII.1.8