Lexikon

278 / 277

Achilleus

A Trója alatt harcoló görög sereg legkiválóbb harcosa, az Ilias főhőse. Péleus phthiai király és a Néreida Thetis gyermeke, a myrmidónok királya. Apai ágon Zeus dédunokája (nagyapja az aiginai Aiakos). Nevét többféleképpen magyarázzák. Összefüggésbe hozható vízi istenségek nevével (mint pl. Achelóos), vagy felfogható az achos (bánat, gyász) és a laos (nép) szavak összetételeként.

Megsértett becsülete miatti haragja és bosszúvágya képezi az Ilias történetének és szerkezetének vezérfonalát. A trójai háború tizedik évében Agamemnón, a görög seregek fővezére, hogy saját veszteségét kárpótolja, elveszi tőle rabnőjét, Bríséist. A hős, aki apjától azt tanulta, „hogy legyen első mindig, a többi fölé kimagasló” (Ilias 11,784.) ezt a megaláztatást képtelen elviselni, és meg is gyilkolná érte Agamemnónt, ha Athéné vissza nem tartaná ettől. Ehelyett kivonul a harcból, és anyja segítségével Zeusnál azt is eléri, hogy ezután a trójaiaknak kedvezzen a hadiszerencse. A bajba jutott Agamemnón később hiába próbálja megbékíteni. Achilleus eleinte jogos haragja ekkor már nem ismer határt. Sem a bőséges ajándék, sem népének szorongatott helyzete nem rendíti meg. Barátja, Patroklos elkéri tőle fegyverzetét, és sikeresen visszaszorítja a megtévesztett trójaiakat, ám a csatatérről nem tér vissza többé. Achilleust tétlen önsajnálatából barátja halála mozdítja ki. Héphaistos új fegyverzetet készít neki, s a bosszúvágytól fűtött hős a trójaiak ellen indul. Hektóron, Patroklos gyilkosán párharcban felülkerekedik, s a trójai királyfi holttestét mértéktelen dühében meggyalázza. Elvakultságából a trójai király, Priamos józanítja ki. A fiát gyászoló öreg király szavain megindulva végül kiadja neki Hektór holttestét.

Gyermekkoráról, életének az Ilias eseményei előtti szakaszáról és haláláról az epikus ciklus darabjai, tragédiaköltők, mitográfusok és Statius Achilleise számolnak be. Zeus és Poseidón versengett Thetis kezéért, de amikor egy jóslatból megtudták, hogy a tengeristennő fia erősebb lesz apjánál, elhatározták, hogy egy halandóhoz adják hozzá. Thetis Péleustól született halandó gyermekét tűzbe (vagy a Styx vizébe) tartva tette sérthetetlenné - sarka kivételével, amit nem ért a tűz. Nevelőjétől, Cheirón kentaurtól tanult meg vadászni, lovagolni, gyógyítani és lanton játszani. (Homérosnál Achilleus nevelője Phoinix.) Anyja, mivel tudta, hogy fia Trója falai alatt leli majd halálát, Skyros szigetére, Lykomédés királyhoz küldte, hogy ott lánynak öltöztetve neveljék. Odysseus csele fogott ki rajta. Amikor a küldöttség érte jött, hogy magával vigye a hadjáratra, Odysseus a király lányainak szánt nagy halom ruha alá fegyvereket rejtett. Mikor harci riadót fújtak, Achilleus azonnal a fegyverekhez nyúlt. Így lelepleződve már nem vonhatta ki magát a hadjáratba vonulás alól. Még távozása előtt megszületett fia, Neoptolemos, Lykomédés egyik lányától.

Hektór halála után még két híres párbajt vívott Trója falai alatt: előbb az amazónok királynőjét, Penthesileiát, majd Memnónt, az aithiopsok vezérét ölte meg. Végül a híres Skaiai kapunál Paris (Apollón segítségével) eltalálta egyetlen sebezhető pontját, a sarkát. Holttestét Aias vette a hátára és menekítette ki a csatából. Csontjait Patrokloséval együtt a Sigeion-fokon (a Helléspontosnál) temették el. Halála utáni sorsáról többféle híradás szól. Egy hagyomány szerint anyja elragadta őt a halotti máglyáról, és Leuké szigetére vitte, ahol Médeia (máshol Iphigeneia vagy Helené) férje lett.

Trójától nem messze magasodott sírdombja (tumulusa), ahol az epikus hagyomány szerint őt és Patroklost eltemették. A közelben alapították Achilleion városát, a sírnál pedig a klasszikus kortól biztosan kultikus tiszteletben részesült. Sok nyoma maradt annak, hogy a Fekete-tenger északi partján, az ókori Skythia határvidékén különös tisztelet övezte. Az Istros (Duna) torkolatánál, Leuké szigetén temploma volt, ahol ókori beszámolók szerint gyakran megjelent az arra vetődő hajósoknak.

Achilleus alakja igen kedvelt tárgya volt az antik képzőművészetnek. A vázafestészetben a Kr. e. 7. századtól kezdve számos különböző jelenetben látható. Az ún. François-vázát Achilleus életéből vett jelenetek egész sorozatával díszítették. Népszerűek voltak a Penthesileiával és Memnónnal folytatott párharcának ábrázolásai, a Tróilos (trójai királyfi) elleni lesvetés, Tróilos üldözése és megölése, és számos más története Cheirónnál töltött tanulóéveitől Hektór holttestének meggyalázásáig. Az egyik leggyakrabban ábrázolt jelenetről, melyen Aiasszal együtt látható, amint a két hős a harc szünetében kockajátékot játszik (és amely a görög vázafestészet egyik leghíresebb darabjának, Exékias feketealakos vázafestményének is témája), semmilyen írott forrás nem számol be.

Kulin Veronika

Bibliográfia

Kerényi 1977; Nagy, Gregory 1979; Kossatz-Deissmann: Achilleus, in LIMC I (1981); Effe, in Gymnasion 95 (1988); Hooker, in RhM 131 (1988); Hedreen, in Hesperia 60 (1991); Holland, in Glotta 71 (1993); Sigel–Ley–Blecjmann: Achilleus, in DNP I (1996)