Lexikon

Zeus egyik szeretője; Helené, Klytaiméstra és a Dioskurosok anyja.

Nevének etimológiája tisztázatlan; több kutató a lykiai feliratokról ismert lada szóval hozta összefüggésbe, amely nőt, úrnőt jelent. A mitográfiai hagyomány szerint Thestios aitóliai király és Eurythemis lánya volt, akit apja a Hippokoón elől Aitóliában menedéket találó spártai Tyndareósnak adott feleségül (Apollodóros 1.7.10; 3.10.5). Férjének több gyermeket szült (Timandrát, Klytaiméstrát, Philonoét, Phoibét), de leghíresebb gyermeke a tojásból született Helené, a világ legszebb nője volt. Hogy ezt a tojást Léda maga szülte, vagy megtalálta (megkapta), továbbá, hogy a Dioskurosok (Kastór és Polydeukés) Helené édestestvérei voltak-e, abban eltérnek a különböző költői hagyományok. Bár az Odysseiában Kastór és Polydeukés Tyndareós fiaiként szerepelnek (11.299), a Dioskurosokhoz szóló homérosi himnuszok (17. és 33.) az ikreket is Zeus gyermekeinek mondják. Úgy is mesélték, hogy Helené, Klytaiméstra és a Dioskurosok egyetlen éjszakán fogantak: Helené és Polydeukés Zeustól, Klytaiméstra és Kastór pedig Tyndareóstól (Apollodóros 3.10.7). A legkorábban Euripidésnél olvasunk arról, hogy Zeus hattyúvá változva tette magáévá a spártai királynét (Helené 16–22): sas elől menekült, s a királyné ölében talált oltalmat. Spártában, Hilaeira és Phoibé szentélyében szalagra erősítve lógott le a tetőről a Léda által tojt tojás (Pausanias 3.16.2).

Egy másik elbeszélés szerint (a Kypria című ciklikus eposzban) nem Léda, hanem egy istennő, Nemesis volt Helené édesanyja, aki Zeus szerelme elől menekülve különböző állatok alakját öltötte magára, végül lúddá válva lett a hattyúformát felvevő Zeus szeretőjévé. (Az attikai Rhamnusban szentélye és szobra volt a Helené anyjaként tisztelt Nemesisnek.) Az általa tojt tojást Léda találta meg (vagy elvitte neki egy pásztor vagy Hermés dobta az ölébe), és a belőle kikelő Helenét saját lányaként nevelte föl (Sapphó fr. 166; Apollodóros 3.10.7). Léda és Nemesis összefonódó története végül úgy is megfogalmazódott, hogy Léda Nemesis néven lett halhatatlan istennővé.

Ikonográfia
Helené születésének az irodalmi szövegekből ismert két változata a képzőművészetben is megfigyelhető. Kr. e. 5. századi attikai vázaképeken a tojás egy oltáron fekszik, s Léda meglepődést kifejező karmozdulattal talál rá. Zeus apaságát Zeus-szobor vagy sas jelzi, s gyakran a Dioskurosok is jelen vannak. Léda és a hattyú nászának legkorábbi ábrázolásai Kr. e. 400 körüliek. Ismert egy visszafogottabb (az erotikát kevésbé hangsúlyozó) változat, amelynek leghíresebb darabja a Timotheos által (Kr. e. 370 körül) készített, később sokszor másolt szobor volt: Léda itt a sas elől hozzá menekülő hattyút óvó mozdulattal vonja magához. A hellénisztikus és római korban igen népszerű lett a jelenet erőteljesen erotikus megformálása. Különböző használati tárgyakon (lámpákon, vázákon), ékszereken, falfestményeken és domborműveken az álló vagy fekvő Léda látható, amint az emberi méretű hattyúval egyesül.