Lexikon

22 / 21

Néreidák

A görög mitológia tengeri nimfái, Néreus tengeristen lányai, a hajósok segítő istennői. Hagyományosan ötvenen vannak; rendszerint csoportosan jelennek meg az irodalomban és az ábrázolásokon egyaránt. A görög irodalomban több Néreida-katalógus is fennmaradt (Hésiodos, Theogonia 240–264; Ilias 18.37–49; Apollodóros 1.11). Neveik a tenger színére (pl. Glauké – ‘kékes szürke’), a hullámok mozgására (pl. Hippothoé – ‘gyors lovú’), szépségükre (pl. Agaué – ‘ragyogó’), hatalmukra (pl. Eukraté – ‘erős’, Pronoé – ‘előrelátó’) utalnak. A tenger mélyén laknak apjuk házában; énekelnek, táncolnak és játszanak a habokban vagy a tengerparton.

Néhányuk egyéni vonásokkal rendelkező mitológiai szereplő, pl. Thetis, aki a trójai mondakörben játszik fontos szerepet (Achilleus anyjaként), Amphitrité (Poseidón felesége), vagy Galateia (akibe Polyphémos, a kyklóps volt szerelmes). Istenek és hősök kísérői, köztük az Argó hajóé, Achilleusé, mikor Trójába megy (ők adják át neki a Héphaistos által készített fegyvereket is – Euripidés, Élektra 432–451), főképp pedig Aphroditéé (vö. Sapphó fr. 5). Vendégek nővérük, Thetis és Péleus lakodalmán, s együtt siratják vele Trójánál elesett gyermekét (Odysseia 24.40–64).

A képeken fiatal nőalakok, gyakran testüket alig fedő ruhát hordanak vagy meztelenek. Az ábrázolásokon gyakori a különféle tengeri állatokon (pl. delfinen, kétoson, lovon, hippokamposon, stb.) lovagló néreida motívuma. Gyakran jelennek meg a sírművészetben (szarkofágokon, domborműveken), talán (a szirénekhez hasonlóan) mint a halott túlvilági kísérői.

Mint isteni lényeket a tenger közelségében élő görögök kultikus tiszteletben is részesítették őket. Szent ligetek, hegyfokok (Hérodotos 7.191), oltárok voltak nekik szentelve szerte Görögországban; tiszteletük nem ritkán Achilleuséval kapcsolódott össze (Pausanias 2.1.8).