Lexikon

Az egyiptomi Har-pa-khered (Hórusz a gyermek) görög névformája. A felnőtt Hórusz ábrázolásával szemben mindig emberi alakban megformázott gyermekisten. Jellegzetes ismertetőjelei (bár nem mindig jelennek meg) a feje jobb oldalán lévő úgynevezett ifjúság-tincs, illetve a szájhoz emelt kéz/ujj. Ez utóbbit a görög gondolkodás a csend illetve titoktartás jeleként értelmezte, bár valószínűleg – mint ujjszopás – csupán az isten gyermekségét emelte ki. Ízisz és Szarapisz (Ozirisz hellénizált formája) gyermekeként, mint a királyi hatalmat megjelenítő harcos Hórusz isten ifjú alakja előkelő helyet foglalt el a pantheonban. Különösen a magánvallásosságban volt népszerű, amit kedves megjelenése mellett nem csekély mértékben köszönhetett annak, hogy szüleit a Ptolemaioszok alatt a királyi pár isteni megfelelőiként tisztelték, Harpokratésznek pedig gyógyító erőt tulajdonítottak. Több forrásból is ismert történet szól arról, hogy a gyermek Hóruszt skorpiómarás érte, és anyjának csak nehezen (olykor csak a Napisten közbenjárásával) sikerült meggyógyítania. Ezért védelmet vártak tőle az általa is megismert szenvedés ellen: remélték, hogy távol tartja tőlük a veszélyesnek tartott állatokat (kígyó, skorpió, oroszlán, krokodil, stb.), illetve meggyógyítja a mérgüktől szenvedőket. E védelem mágikus kellékei az ún. Hórusz-táblák, melyek a későkori Egyiptom jellegzetes leletei, de Főníciából és Rómából is kerültek elő példányai. Mint a holtak istenének – Ozirisznek – gyermeke, eredetileg is volt kapcsolata a túlvilággal, amit megerősített, hogy kultuszát a Ptolemaiosz-korban összekapcsolták Ptah-Szokarisz (a memphiszi múmiaformájú teremtő, és a sólyomformájú halotti istenből egyesített isten) tiszteletével is. Emiatt szerepet kapott a halotti kultuszban is. Így az idők folyamán Hórusznak – akinek élő képmása a király – gyermeki formája is mindinkább megerősödött. S bár a kereszténység (lásd Egyiptomi korai kereszténység) a többi pogány istennel együtt őt is elsöpörte, népszerűségét jól mutatja, hogy még ezutánról is található olyan mágikus szöveg – a Kr. u. 8. századból –, amely felszíni keresztény jellege ellenére a gyermek Hórusz gyógyulásának történetéről beszél.

Parlagi Gáspár, 2005