Lexikon

41 / 279

Az Apa Apolló kolostor Bawitban

Bawit neve elsősorban a kairói Kopt Múzeumban és a Louvre-ban őrzött jellegzetes freskók, mészkő- és fafaragványok gazdag gyűjteménye miatt ismert, azonban e tárgyak származási helyéről, régészeti és építészeti sajátságairól jóval kevesebbet hallani. Maga az Apa Apolló kolostor romjai Közép-Egyiptomban, Hermupolis Magnától (el-Asmunein) délre, Dairut városától 13 kilométerre, Bawit falutól 2 kilométerre nyugatra található a sivatagban. A feliratokból világosan kitűnik, hogy Szent Apollónak ajánlották a helyet, valószínűleg neki tulajdonítható a kolostor alapítása is. A Kr. u. 4. század végén élt szerzetes, Apa Apolló számos forrásból ismert (Historia Monachorum in Aegypto, Tammai Pál életrajza, Phib életrajza). Titkois kolostorának vezetője volt, és öregkorában alapíthatta a remeteközpontot Bawitban. 

Kutatástörténet

A lelőhelyet a műkereskedelembe került tárgyak alapján fedezték fel a 19. század végén. 1901 és 1904 között J. Clédat, E. Chassinat és C. Palanque, 1913-ban pedig J. Maspero végzett itt ásatásokat, amelyek azonban messze nem voltak szabályos régészeti feltárások, gyakorlatilag csak a látható épületek megtisztításából, szondázásból, illetve a faragványok és falfestmények egy részének eltávolításából álltak. Ezekről a kutatásokról csak részleges publikációk születtek, még azt sem tudni, hogy pontosan mekkora területen dolgoztak. Nem születtek régészeti adatokkal (stratigráfia, kerámia, stb) alátámasztott datálások sem.

A kolostor építészeti jellemzői

Az első in situ kronológiai adat egy feliratban a 8. század elejéről való, és a híres falfestmények is – amelyek nagy része a 7–8. századra datálható – bizonyosan a kolostor számára készültek. Nem bizonyítható viszont, hogy a Bawit dombján kiásott legkorábbi épületek eredetileg is Apa Apolló kolostorának készültek-e. Az ún. déli templom építési és újraépítési fázisait (amelyeket az ásatók nem dokumentáltak) utólag, a régi fotók alapján is azonosítani lehet. Ezeket különböző falazási technikák jellemzik, továbbá a korábbi részek eredeti épületfaragványokat tartalmaznak, míg a későbbiek dekorációja heterogén, néhol újrahasznosított és nem odaillő. A korábbi (ma már 5. századra datált) épületrészek funkciója kérdéses, nem feltétlenül voltak templomépület részei. Az átépítési fázis, amelynek eredménye már bizonyosan templomként működött, legkorábban a 6. század végére, vagy a 7. századra tehető. Ez utóbbi követi a bazilikális térkiképzést, keleti tájolású, három hajós, fülkés apszissal rendelkezik és bejáratokkal a déli, illetve északi oldalon. A belső és külső falakat kőbe és fába faragott dekoráció, valamint festett frízek borították geometrikus, növényi motívumokkal és figurális ábrázolásokkal.

Az északi templomról még kevesebbet tudni: az ásatók csak annyit jegyeztek fel, hogy a délinél egyszerűbb formával, kereszt keresztmetszetű pillérekkel és egy fa ikonosztázissal rendelkezett. Alaprajzát és felépítését három kiadatlan fotó alapján lehet rekonstruálni. Megfigyelhető egy korábbi, az arab hódítás előtti építési fázis, de a régi épület templommá alakítása csak a 8. századra tehető. A területen elszórtan számos kisebb épület található, változatos alaprajzokkal és különböző méretekben. Ezeket egy fal vette körül, amely már csak az északnyugati oldalon követhető nyomon. Több ilyen épület szabálytalan együttesbe rendeződött. Feliratokból tudjuk, hogy néhányuk lakóház volt. Ezeket eleinte halotti kápolnának tartották, de Maspero kimutatta, hogy csak lakóépületek lehettek. Valószínű, hogy a kolostor eredetileg nem pakhómi típusúnak épült, inkább a környező remeteségek közös központja volt. Abban különbözött a hasonló létesítményektől, hogy itt a remeték nem hetente, hanem – a Historia Monachorum tanúsága szerint – naponta gyűltek össze az Eukharisztiához, és a közös étkezéshez.

A kolostor dekorációja
A festett dekorációban több stílusréteg is megkülönböztethető, a tematika pedig igen változatos – gyakorlatilag a keresztény ikonográfia nagy részét lefedi. Krisztus, Szűz Mária, angyalok, próféták, szentek és szerzetesek ábrázolása mellett növényi, állati és geometrikus motívumokat alkalmazó, gyakran keresztény szimbólumokkal rendelkező dekorációs programmal találkozhatunk. A Bawitból származó festmények egyik híres példája az a kairói Kopt Múzeumban őrzött apszisfreskó, amely a trónoló Krisztust ábrázolja a négy apokaliptikus teremtmény társaságában, illetve Szűz Máriát az apostolokkal és két szenttel az oldalán. A festett fatáblák jellegzetes darabja Apa Ménát a Megváltó társaságában ábrázoló ikon (Párizs, Louvre).

Egedi Barbara, 2005


Bibliográfia

du Bourget: Bawit: Paitings, in The Coptic Encyclopedia 2 (1991); Coquin–Martin: Bawit: History, in The Coptic Encyclopedia 2 (1991); Severin: Bawit: Archaeology, Architecture, and Sculpture, in The Coptic Encyclopedia 2 (1991); Meinardus 1999, 221; Rassart-Debergh 1997