Lexikon

A kolchisi király, Aiétés Idyiától (‛tudó’) vagy Neairától született, varázserővel rendelkező lánya, Hekaté papnője (egyes források szerint a lánya). Nagyapja Hélios (a napisten), nagynénje Kirké. Alakja a görög irodalom kezdetei óta foglalkoztatta a legkülönbözőbb alkotókat: mára elveszett archaikus epikus költeményektől kezdve (Krétai Epimenidés; Korinthiaka) a klasszikus kori tragikus színpadon át (Sophoklés, Euripidés) filozófusokig és római költőkig (Ovidius, Seneca) sokan újra- és újramesélték történeteit. Már az Argonauták mítoszában megmutatkozik kettős arca: a „segítő királykisasszony” szerepét játssza, céljai elérésében azonban a mágia eszközeihez nyúl, és a legszörnyűbb gyermekgyilkosságtól sem riad vissza.

Mikor Iasón és az Argonauták Kolchisba érkeztek, hogy megszerezzék Aiétéstől az itt őrzött aranygyapjút, Médeia beleszeretett Iasónba, és varázserejével segített neki az aranygyapjú megszerzésében. Aiétés ugyanis teljesíthetetlen feladatot szabott ki Iasónnak: Árés ligetében meg kellett küzdenie az aranygyapjat őrző hatalmas kígyóval. Más elbeszélőknél nem egy, hanem három próbatételt kellett kiállnia: a sárkány megölésén kívül két tűzokádó bronzbikát igába fogva kellett Arés mezejét felszántania, és a felszántott földbe a megölt sárkány fogait elvetnie, hogy aztán a sárkányfogakból kisarjadó óriás harcosokkal küzdjön meg. Médeia mindegyik feladatnál segítségére volt: varázsszerével elaltatta a sárkányt, a bronzbikák tüzétől varázskenőccsel óvta meg, a földből kikelt óriásokkal szembeni harchoz pedig tanácsokkal látta el. (Apollónios Rhodios úgy meséli, hogy a szántás és a harc után segített neki Médeia az aranygyapjú eltulajdonításában úgy, hogy elaltatta a sárkányt.) Aiétés azonban a próbák teljesítése ellenére Iasón életére tört, ezért a hős a szerelmes Médeiával együtt megszökött előle. Aiétés és a kolchisiak üldözőbe vették őket, ám a sötét szertartásokban jártas királylány rettenetes módot talált apja visszatartására: öccsét, a kisgyermek Apsyrtost megölte és feldarabolta, a darabokat elszórta, hogy apja a tagok összeszedése közben lemaradjon, ők pedig egérutat nyerjenek. (Apollónios Rhodios elbeszélésében Apsyrtos már felnőtt ifjú, a gyilkosságra pedig az Istros folyó egy szigetén, Iasón aktív közreműködésével kerül sor. A gyilkosság bűnétől Kirké tisztítja meg őket.) Sok úti viszontagság után megérkeztek Iasón hazájába, Iólkosba, ahol bosszút álltak Iasón nagybátyján, Peliason. Médeia rászedte Pelias lányait: üstben megfőzte egy kos feldarabolt testét, és az üstből egy bárány ugrott elő. A lányok elhitték, hogy ezzel a módszerrel megfiatalíthatják apjukat, ám a feldarabolt és megfőzött Pelias nem kelt többé életre.

Médeia és Iasón innen menekülve Korinthosba érkeznek, ahol kapcsolatuk megromlik, és gyermekeiket is elveszítik. Egyes változatok szerint Iasón rajtakapta Médeiát, amint brutálisnak tűnő eljárással Héra szentélyében halhatatlanná akarja tenni gyermekeit, elutasította Médeia bocsánatkérését, és visszatért Iólkosba, majd Médeia is távozott Korinthosból (Pausanias 2.3.11). Máshol azt olvassuk, hogy Médeiának és Iasónnak 7 fiú- és 7 leánygyermeke volt, akiket a korinthosiak öltek meg, mivel nem örültek az idegen, varázserejű asszony érkezésének. Más elbeszélésekben Iasón beleszeret a korinthosi király, Kreón lányába, Kreusába (vagy Glaukéba), s miatta elhagyja gyermekei anyját. Médeia bosszút áll: méreggel átitatott ruhát ajándékoz az új menyasszonynak, mely tüstént elégeti viselőjét. Az ajándékot átadó két fiát a korinthosiak halálra kövezik. Euripidés Médeia című drámájában maga Médeia gyilkolja meg saját gyermekeit: az elhagyott, bosszúszomjas asszony mészárolja le a fiúkat, mikor Kreón kiutasítja őt az országból. Médeia Korinthosból sárkányfogaton Athénba repül. Itt Aigeus király felesége lesz, tőle született fia Médos, a médek névadója. Később összetűzésbe kerül férje fiával, Théseusszal. Merényletet tervez ellene, ám az meghiúsul, s végül visszatér hazájába, Kolchisba, s halála után a Boldogok szigetén Achilleus felesége lesz.

Legkorábbi ismert ábrázolása a ma csak Pausanias leírásából ismert korinthosi Kypselos-ládán volt, amelyen Iasón mellett trónolva, Aphrodité társaságában volt látható. Kr. e. 6. és 5. századi attikai vázaképeken varázstudományát állították a középpontba, főként a Pelias lányainak becsapását célzó eljárása közben, varázsüstje mellett ábrázolták. A perzsa háborúkat követő évtizedekben Théseusnak a marathóni bika legyőzéséről szóló története a görög győzelmek szimbólumává vált, és ábrázolásain az Aigeust fel nem ismert fia elpusztítására ösztönző Médeia is rendre megjelenik. Míg korábbi ábrázolásain görög női ruhában látható, a Kr. e. 5. század végétől (Euripidés Médeia-drámája után) gyakran keleties öltözetben, „idegen” nőként jelenítik meg. Dél-itáliai vázákon leggyakrabban kolchisi jeleneteket (Iasónnal, az aranygyapjú megszerzése közben, a bronzbikák befogásakor vagy az aranygyapjú bemutatásakor) és korinthosi eseményeket ábrázoltak. Míg az attikai mesterek nem nyúltak a gyermekgyilkos Médeia témájához, Dél-Itáliában a korinthosi események közül Kreusa halálát, a gyermekgyilkosságot és a Hélios szekerén való távozását ábrázolták a leggyakrabban. A római művészetben gemmákon, pompeji falfestményeken is találkozunk vele; a gyermekgyilkosság jelenetével gyakran díszítettek szarkofágokat.

Kulin Borbála 2005