Lexikon

6 / 5

Kirké

Halhatatlan, jóserejű varázslónő, apja Hélios napisten és Persé(is) ókeanis; így Ariadné, Médeia és a Minótauros nagynénje. Az Odysseiában elbeszélt történet röviden a következő: Odysseus az óriás laistrygónok elől menekülve kerül Aiaié szigetére (10.135 skk.), ahol a társakat Kirké szívesen fogadja, ám varázsfőzetével disznóvá változtatja, és botjával az ólba tereli őket. Odysseus azonban kap Herméstől egy füvet (görög neve: mólü), aminek köszönhetően nem fog rajta a varázslat. Kardot ránt, Kirké felismeri, és rögtön szeretőjévé tenné (a hős kiállta a próbát), de Odysseus – megint csak Hermés útmutatása szerint – előbb megesketi, hogy nem esik bántódása (szóról szóra úgy, mint Kalypsó nimfát az 5. énekben). Odysseus kérésére Kirké visszaváltoztatja a társakat. Egy év elteltével Kirké Teiresiashoz irányítja Odysseust, a Hadésba (Nekyia, a teljes XI. ének), miután alaposan elmagyarázza neki, hogyan kell a holtakat megszólalásra bírnia. Az Alvilágból ismét Aiaiéra hajóznak (12.1 skk.) útbaigazításért, ahol Kirké felkészíti őket leendő megpróbáltatásaikra: mesél a Szirénekről, a Bolygó Sziklákról (12.69–70), Skylláról és Charybdisről, valamint Hélios teheneiről. Ezután Odysseus és társai hosszas búcsúzkodás nélkül távoznak (12.148–152).

Egy elveszett epikus mű, a Télegoneia (ismeretlen kolophóni szerző műve) szerint Télegonos, Kirké fia Ithakára hajózva nem ismeri fel apját, Odysseust, és tévedésből megöli. Ezután feleségül veszi Pénelopét, Odysseus özvegyét, Kirké pedig hozzámegy Télemachoshoz, Odysseus fiához, és mindannyian átköltöznek Aiaié szigetére, ahol boldogan élnek. A rhodosi Apollónios Argonautika című eposzában (Kr. e. 2. század eleje) szintén feltűnik Kirké: Médeiát és Iasónt tisztítja meg vérbűnüktől (4.659 skk.). Ovidius az Átváltozásokban úgy meséli, Kirké változtatta át Skyllát hatfejű, tizenkétlábú kutyaszörnnyé, féltékenységből (13.904 skk.).

Kirké utódai:
- Agrios és Latinos (Hésiodos: Theogonia 1011–1014, vitatott hitelességű sorok);
- Rhómos, Antias és Ardeas (Xenagoras történetíró kétsoros töredéke FGrH 240 F9), rendre Róma, Antium és Ardea alapítói;
- Rhómanos, szintén Róma alapítója (Plutarchos: Párhuzamos életrajzok: Romulus 2.);
- Poseidóntól: Faunus (Nonnos: Dionysiaka 13.328–332).

Ábrázolásai két kivétellel az Odysseia jeleneteihez köthetők: ezeken Kirké egyik kezében általában csészét tart, a másikban botot (vö. Odysseia 10.233–238, 290–294, 318–320), a nőalak körül pedig átváltozott, vagy éppen átváltozóban lévő férfiak. Az eposzban szereplő disznótest helyett gyakran farkas-, illetve kosfejet viselnek a szerencsétlenül járt társak. Az egyik kivétel egy Kr. e. 1. századi kultuszszobor, feltehetőleg a Circeii-i templomából (a Kirké-kultuszhoz lásd Strabón: Geógraphika 5.3.6, valamint egy latin nyelvű felirat: CIL X 6422). A második kivétel egy Kr. e. 4. század elejéről származó dél-itáliai vörösalakos töredék, amelyen egy nőalak egy fiatal férfinak ad át egy szkíta íjat, az alakok mellett tisztán olvasható a „Télegonos” és „Kirké” felirat. (E töredéket 50.101 leltári számmal a Szépművészeti Múzeum Antik Gyűjteménye őrzi).

Moldován Márton, 2005

Bibliográfia

LIMC VI (1992), s. v. Circe; DNP II (1997), s. v. Kirke; Crane 1988; Szilágyi J. Gy., in ActaAntHung 1 (1951–52) b