A magyar Homéros-fordítások történetében három különböző szemléletmód érvényesült. Irodalmi szempontból a legkevésbé jelentősek azok a prózafordítások, amelyek iskolai segédanyagként a közoktatás számára készültek, és fő szempontjuk az eredeti szöveghez való hűség volt – sokszor a magyarosság kárára. IlyenTélfy Iván fordítása, amely több kis füzetben 1864 és 1888 között jelent meg, vagy Gyomlay Gyula 1891-ben közzé tett szemelvényes prózafordítása.
Az irodalmi igényű fordítások egyik irányzata a magyar epikus költészet hagyományaihoz akart igazodni, s Homéros sorait magyaros verselésben adta vissza. A fordítók szeme előtt a magyar irodalom kiemelkedő epikus költőinek példája lebegett: a mintát előbb Gyöngyösi István költészete, a 19. század második felétől pedig Arany János epikája jelentette. Ún. Gyöngyösi-strófában készült Dugonics András 1780-ban megjelent átdolgozása, az Ulyssesnek, ama hires és nevezetes görög királynak csudálatos történetei. Az 1880-as években többen is fordítottak különböző részleteket az eposzból: Szász Károly, Csengeri János, Boros Gábor, Radó Antal és Kutrucz Rezső. 1886-ban jelent meg Seress Imre Hári János Odisszeája című eposzparódiája. Baksay Sándor is dolgozott egy Odysseia-fordításon, de halála miatt csak a 9. ének 330. soráig jutott el. 1909-ben jelent meg Vértesy Jenő teljes fordítása rímtelen alexandrinusokban, majd Csengeri János 1937-ben csaknem ötvenévnyi munka után adta közre páros rímes alexandrinusokban készült teljes fordítását. Máig a legutolsó teljes fordítás 1959-ben jelent meg páros rímű tizenkettesekben Mészöly Gedeon tollából.
Ettől eltérő volt az a törekvés, amely – a szöveghűség és a magyarosság figyelembevétele mellett – az eposz eredeti formájának megőrzését tűzte ki célul. Molnár János már az 1760-ban megjelent Régi jeles épületek című művében két sort hexameteres fordításban közölt (1.346–347), majd – Vörösmarty Zalán futása című eposzának hatására – az 1830–40-es években két teljes hexameteres fordítás is született. Az egyik Simony Imre munkája, akinek műve mind a mai napig nem jelent meg nyomtatásban, a másik Szabó Istváné, amely a maga korában igen nagy népszerűségnek örvendett. Kempf (Kemenes) József a gimnáziumi oktatás számára készítette szemelvényes fordítását 1893-ban, majd ezt átdolgozva és kiegészítve jelentette meg teljes fordítását 1905-ben. Devecseri Gábor hexameteres fordítása 1947-ben jelent meg először, majd az Iliasszal együtt 1957-ben látott napvilágot az a szövegváltozat, amely azóta is a legismertebb magyar Odysseia-fordítás.
Tamás Erzsébet 2005
Tamás Erzsébet 2005