Görög utazó és író a Kr. u. 2. század második felében. Egyetlen fennmaradt műve a Görögország leírása (Hellados periégésis) címet viseli, amely tíz könyvre osztva mutatja be a görög szárazföld tájegységeinek történelmét, műemlékeit és a hozzájuk kapcsolódó történeteket.
1. könyv: Attika
2. könyv: Korinthos és Argos környéke
3. könyv: Lakónia
4. könyv: Messénia
5–6. könyv: Élis, főként Olympia
7. könyv: Achaia
8. könyv: Arkadia
9. könyv: Boiótia
10. könyv: Phókis, főként Delphoi
Művét sokszor nevezik ókori útikalauznak, de valójában nem nevezhető egyszerű, turisták számára készített útikönyvnek. Pausanias többször fel is hívja a figyelmet (1.39.3; 3.11.1), hogy csak válogatást tud nyújtani, és nem törekszik teljességre. A válogatás szempontjait nem közli világosan, de nem nehéz kiolvasni a művéből: általában előnyben részesíti a régi műemlékeket az újakkal, leginkább a kortárs alkotásokkal szemben, és míg különös figyelmet szentel a látszólag jelentéktelen, akár romos templom bemutatásának is, addig nyugodt szívvel említetlenül hagyja a legpompásabb profán épületeket. Ez a dicső múltra koncentráló látásmód általában jellemző Pausanias korára. Kevésbé jellemző viszont a kortársakra az az alapos megfigyelés és elmélyült kutatómunka, amely Pausanias művében lépten-nyomon tetten érhető, többek között például az általa részletesen bemutatott, de mára már szinte nyomtalanul elveszett műalkotások leírásában, ill. elemzésében. (Pl. Polygnótos festményei Athénben és Delphoiban: 1.15 és 10.25–31; Apollón trónja Amyklaiban: 3.18.9–16.; az olympiai Zeus-templom kultuszszobra: 5.11; Kypselos ládája: 5.17.5 –5.19.10.) Mindezek miatt Pausanias műve felbecsülhetetlen értékkel bír a régészet és a művészettörténet számára. Meg kell jegyezni azonban, hogy bár Pausanias szavahihető szemtanúnak tűnik, azaz soha nem akarja megtéveszteni az olvasót, olykor mégis téved, vagy legalábbis nagy a valószínűsége annak, hogy téved, akár történelmi (pl. 6.9.4–5), akár művészettörténeti (pl. 5.10.8), akár egyéb kérdésekben (pl. 5.12.1–3). Ráadásul sajnos nagyon sokszor eldönthetetlen, hogy egy-egy állítása helytálló-e vagy sem.
Patay-Horváth András 2006
1. könyv: Attika
2. könyv: Korinthos és Argos környéke
3. könyv: Lakónia
4. könyv: Messénia
5–6. könyv: Élis, főként Olympia
7. könyv: Achaia
8. könyv: Arkadia
9. könyv: Boiótia
10. könyv: Phókis, főként Delphoi
Művét sokszor nevezik ókori útikalauznak, de valójában nem nevezhető egyszerű, turisták számára készített útikönyvnek. Pausanias többször fel is hívja a figyelmet (1.39.3; 3.11.1), hogy csak válogatást tud nyújtani, és nem törekszik teljességre. A válogatás szempontjait nem közli világosan, de nem nehéz kiolvasni a művéből: általában előnyben részesíti a régi műemlékeket az újakkal, leginkább a kortárs alkotásokkal szemben, és míg különös figyelmet szentel a látszólag jelentéktelen, akár romos templom bemutatásának is, addig nyugodt szívvel említetlenül hagyja a legpompásabb profán épületeket. Ez a dicső múltra koncentráló látásmód általában jellemző Pausanias korára. Kevésbé jellemző viszont a kortársakra az az alapos megfigyelés és elmélyült kutatómunka, amely Pausanias művében lépten-nyomon tetten érhető, többek között például az általa részletesen bemutatott, de mára már szinte nyomtalanul elveszett műalkotások leírásában, ill. elemzésében. (Pl. Polygnótos festményei Athénben és Delphoiban: 1.15 és 10.25–31; Apollón trónja Amyklaiban: 3.18.9–16.; az olympiai Zeus-templom kultuszszobra: 5.11; Kypselos ládája: 5.17.5 –5.19.10.) Mindezek miatt Pausanias műve felbecsülhetetlen értékkel bír a régészet és a művészettörténet számára. Meg kell jegyezni azonban, hogy bár Pausanias szavahihető szemtanúnak tűnik, azaz soha nem akarja megtéveszteni az olvasót, olykor mégis téved, vagy legalábbis nagy a valószínűsége annak, hogy téved, akár történelmi (pl. 6.9.4–5), akár művészettörténeti (pl. 5.10.8), akár egyéb kérdésekben (pl. 5.12.1–3). Ráadásul sajnos nagyon sokszor eldönthetetlen, hogy egy-egy állítása helytálló-e vagy sem.
Patay-Horváth András 2006