Lexikon

3 / 2

Meleagros mítosza Bakchylidésnél

Bakchylidés 5. epinikionjában (56–175) Héraklés és Meleagros Hadés-beli találkozása során maga Meleagros mesél az életéről és a haláláról (94–154). A megrendült Héraklés válaszul közli, hogy szívesen feleségül venné Meleagros húgát, Déianeirát (165–175). (Ez a motívum ókori források szerint egy mára elveszett Pindaros-költeményben is szerepelt, ott azonban Meleagros maga ajánlotta fel húga kezét Héraklésnek.)

A hős szájából elhangzó történet nagyjából a homérosi elbeszélést követi (Ilias 9.527–605): Artemis haragjában vadkant uszít Kalydónra (104–105), a sikeres vadászat után kitör a trófeáért vívott harc (124–126), Meleagros megöli két nagybátyját (127–129), ám – az Iliasbeli változattól eltérően – az ő halálát Althaia nem a bosszúból elmondott átokkal, hanem a fahasáb tűzre vetésével okozza (136–154). Bakchylidés költői keze sajátosan formálja meg a Meleagros-történetet. Ábrázolásmódja egyrészt fontos szerepet juttat az érzelmeknek: a nagy erejű Héraklés először megijed a halott Meleagrostól (71–76), később pedig meghatottságában könnyekre fakad (156–157). Másrészt finoman kidolgozott részletekkel és változatos formai megoldásokkal gazdagítja elbeszélését: a vadkan növényt, állatot, embert egyaránt pusztít (107–110); a vadkan feletti győzelem után az áldozatok „hősi temetést” kapnak (115–116), amely az Ilias temetési jeleneteit idézi; majd, amennyire a sérült szövegből kikövetkeztethető, a halottak felsorolása következik epikus katalógus-formában (117–122). A költő az első személyű elbeszélés lehetőségeit is mesterien aknázza ki: maga a hős meséli el, amint a fahasáb elhamvadásával párhuzamosan fokról-fokra elhagyja őt az életerő (144–154).

Nagy hangsúlyt kap az események megokolása: a vadkant már a homérosi történetben is a haragos Artemis küldte, és a trófeáért kitört küzdelemnek is ő volt az okozója. Bakchylidésnél magát a vadászatot is egy isten dönti el (daimón, 113). Althaia itt is fivérei megölése miatt lobban végzetes haragra, de Bakchylidés (azaz Meleagros) fontosnak tartja hangsúlyozni, hogy a csatában Arés nem válogat, a nyilak vakon ölnek (129–135), amit a bosszúszomjas Althaia nem vett figyelembe (136). Ezáltal Meleagros halálában a hangsúly a sorsszerűségről (amelyet a homérosi történetben a Moirák képviselnek) az anya tettének morális értékelésére kerül át. A sors helyett a véletlen, illetve a személyes felelősség elsődlegességét az elbeszélés első személyes formája is kiemeli. Az események megokolására nézve ez a történet abban is különbözik a homérositól, hogy míg Homérosnál Artemis egy elmulasztott áldozat miatt haragszik meg, itt – bár az elmulasztott áldozat motívumát a bakchylidési elbeszélésbe is beleérthetjük – a harag okáról nem esik szó. Ez a történet azzal kezdődik, hogy Oineus áldozatokkal próbálja – sikertelenül – kiengesztelni az istennőt (97–104). Ez az eltérés jó példa arra, hogy hogyan alkot két költő azonos szereplőkkel (Artemis, Oineus, illetve az áldozat bemutatása) két különböző történetet.

Horváth Judit 2008

Bibliográfia

Cairns 2010; Lefkowitz, in HSCPh 1969; Stern, in GRBS 1967