Részlet (316–347) és kommentár
KAR
Jaj, jaj,
ti suhogó, ti csupa-szárny,
kiáltó istennők,
kik bakkhosztalanúl mulatoztok,
könnyesen, jajsoan,
sötétbőrű Eumeniszek, ti, akik
beszálljátok a leget s állotok
bosszut a étekért, bosszut ölésekért,
esedezem nagyon, esedezem nagyon:
Agamamenón király
fiát hagyjátok a dühöngő őrülettől
szabadulni, a tébolytól. Jaj, sok kín,
mire, te szegény, törekedve, pusztulsz,
hallva a szót a tripúszról, ahonnan Phoibosz
zengte ki, zengte ki, s te álltál ott, hol a föld
köldökének, beszélik, szentélye van.
Jaj, Zeusz!
Be szomoru, be csupa-vér
ez a viaskodás,
mi jön s téged űz, jaj, te szegény, könnyed is
könnyek után fakad,
fakasztván azt egy bosszuszellem, aki
anyádnak véréért taszít tébolyba?
Zokogok érted én, zokogok érted én.
Nagy boldogság halandók közt meg nem marad:
miként vitorlaját
ha rázza gyors hajónak az istenség,
s elborítja szörnyü bajjal, a tenger
heves, föl- és leszálló hulláma közt.
Mert vajon lehet-e más ház, melyet
jobban kell tisztelnem, mint az isteni nászból
sarjadott Tantalosz-nemzetséget?
(Devecseri Gábor fordítása)
Megjegyzések a fordításhoz
319: bakkhosztalanúl – az Erinysök Bakchos, vagyis bor és tánc helyett könnyekben és jajgatásban lelik örömüket. Forrásokból tudjuk, hogy Aischylosnál az Eumenisek című tragédiában annyira rémisztő álarcban jelentek meg, hogy a közönség rémült kiáltozásban tört ki.
321: Eumenisek – a név jelentése: ‘kedves’, ‘jóindulatú’ – az Erinysök eufémisztikus megszólítása a rémséges istennők jóindulatának elnyeréséhez.
323: bosszut a vétekért, bosszut az ölésekért – az eredetiben a vérért és ölésért, egyes számban. A Kar itt egyedül Orestés bűnéről, az anyagyilkosságról énekel, és nem a Tantalos-házban történt többi gyilkosságról.
328: te – a Kar eddig az Erinysökhöz énekelt, most Orestést szólítja meg.
328–331: Orestés a Föld középpontjának tekintett Delphoiban, a szentélyben a háromlábú zsámolyon (tripus) ülő Pythia papnő közvetítésével magától Apollóntól kapta az utasítást, hogy bosszút kell álljon anyján apja megöléséért.
334: a viaskodás a színpadon imént lezajlott téboly-jelenetre utal (253–275 sorok), amelyben Orestés az Erinysökkel viaskodik; Euripidésnél a bosszúistennők nem jelennek meg a színpadon, csak Orestés látja őket.
340–346: az argosi népet képviselő asszonyok nézőpontja: az egyenesen Zeustól eredő, hatalmas uralkodóházat tengeri viharban süllyedő hajóhoz hasonlóan bármikor elérhetik a sorscsapások az istenek kénye szerint.
347: Tantalos Zeus gyermeke, utódai a Tantalidák: fiai: Pelops, Atreus és Thyestés; Atreus fiai: Agamemnón és Menelaos; és Agamemnón gyermekei: Orestés és lánytestvérei: Élektra, Iphigeneia és Chrysotemis.
Megjegyzések a ritmizáláshoz: Az alaplüktetés dochmiusi. A sorvégeken a rövid magánhangzós szótag hosszú pozíciót is alkothat. A strófa és antistrófa egymásnak megfelelő soraiban az időalapegységek (mora) összegei egyenlők, de nem minden esetben azonosak a ritmusképletek. Két rövidnek megfelelhet egy hosszú, és fordítva. A papirusztöredéken továbbá az is látható (a ponón szónál), hogy Euripidés alkalmanként egy-egy hosszú szótagra két rövid hangból álló hajlítást is illesztett az erősebb hatás kedvéért. A régi, „klasszikus” aischylosi zenei nyelvet megújító hajlítgatásait Aristophanés a szemére is hányja a Békákban.
KAR
Jaj, jaj,
ti suhogó, ti csupa-szárny,
kiáltó istennők,
kik bakkhosztalanúl mulatoztok,
könnyesen, jajsoan,
sötétbőrű Eumeniszek, ti, akik
beszálljátok a leget s állotok
bosszut a étekért, bosszut ölésekért,
esedezem nagyon, esedezem nagyon:
Agamamenón király
fiát hagyjátok a dühöngő őrülettől
szabadulni, a tébolytól. Jaj, sok kín,
mire, te szegény, törekedve, pusztulsz,
hallva a szót a tripúszról, ahonnan Phoibosz
zengte ki, zengte ki, s te álltál ott, hol a föld
köldökének, beszélik, szentélye van.
Jaj, Zeusz!
Be szomoru, be csupa-vér
ez a viaskodás,
mi jön s téged űz, jaj, te szegény, könnyed is
könnyek után fakad,
fakasztván azt egy bosszuszellem, aki
anyádnak véréért taszít tébolyba?
Zokogok érted én, zokogok érted én.
Nagy boldogság halandók közt meg nem marad:
miként vitorlaját
ha rázza gyors hajónak az istenség,
s elborítja szörnyü bajjal, a tenger
heves, föl- és leszálló hulláma közt.
Mert vajon lehet-e más ház, melyet
jobban kell tisztelnem, mint az isteni nászból
sarjadott Tantalosz-nemzetséget?
(Devecseri Gábor fordítása)
Megjegyzések a fordításhoz
319: bakkhosztalanúl – az Erinysök Bakchos, vagyis bor és tánc helyett könnyekben és jajgatásban lelik örömüket. Forrásokból tudjuk, hogy Aischylosnál az Eumenisek című tragédiában annyira rémisztő álarcban jelentek meg, hogy a közönség rémült kiáltozásban tört ki.
321: Eumenisek – a név jelentése: ‘kedves’, ‘jóindulatú’ – az Erinysök eufémisztikus megszólítása a rémséges istennők jóindulatának elnyeréséhez.
323: bosszut a vétekért, bosszut az ölésekért – az eredetiben a vérért és ölésért, egyes számban. A Kar itt egyedül Orestés bűnéről, az anyagyilkosságról énekel, és nem a Tantalos-házban történt többi gyilkosságról.
328: te – a Kar eddig az Erinysökhöz énekelt, most Orestést szólítja meg.
328–331: Orestés a Föld középpontjának tekintett Delphoiban, a szentélyben a háromlábú zsámolyon (tripus) ülő Pythia papnő közvetítésével magától Apollóntól kapta az utasítást, hogy bosszút kell álljon anyján apja megöléséért.
334: a viaskodás a színpadon imént lezajlott téboly-jelenetre utal (253–275 sorok), amelyben Orestés az Erinysökkel viaskodik; Euripidésnél a bosszúistennők nem jelennek meg a színpadon, csak Orestés látja őket.
340–346: az argosi népet képviselő asszonyok nézőpontja: az egyenesen Zeustól eredő, hatalmas uralkodóházat tengeri viharban süllyedő hajóhoz hasonlóan bármikor elérhetik a sorscsapások az istenek kénye szerint.
347: Tantalos Zeus gyermeke, utódai a Tantalidák: fiai: Pelops, Atreus és Thyestés; Atreus fiai: Agamemnón és Menelaos; és Agamemnón gyermekei: Orestés és lánytestvérei: Élektra, Iphigeneia és Chrysotemis.
Megjegyzések a ritmizáláshoz: Az alaplüktetés dochmiusi. A sorvégeken a rövid magánhangzós szótag hosszú pozíciót is alkothat. A strófa és antistrófa egymásnak megfelelő soraiban az időalapegységek (mora) összegei egyenlők, de nem minden esetben azonosak a ritmusképletek. Két rövidnek megfelelhet egy hosszú, és fordítva. A papirusztöredéken továbbá az is látható (a ponón szónál), hogy Euripidés alkalmanként egy-egy hosszú szótagra két rövid hangból álló hajlítást is illesztett az erősebb hatás kedvéért. A régi, „klasszikus” aischylosi zenei nyelvet megújító hajlítgatásait Aristophanés a szemére is hányja a Békákban.