Mágia az Andromachéban (részletek)
Az Andromaché megírásának pontos ideje nem ismert, metrikai jellemzői és egyéb támpontok alapján a Kr. e. 420-as évek első felére datálják.
Az Andromaché megírásának pontos ideje nem ismert, metrikai jellemzői és egyéb támpontok alapján a Kr. e. 420-as évek első felére datálják.
Andromaché Hektór felesége volt, aki a Trója pusztulása utáni zsákmányosztáskor rabnőként Neoptolemosnak, Achilleus fiának jutott, és új hazájában, Phthiában gyermeket is szült neki. Később azonban Neoptolemos feleségül vette Menelaos lányát, Hermionét. Az új feleség természetesen féltékeny a trójai rabnőre, főként, mivel neki magának nem született gyermeke. Miközben férje Delphoiba utazik, Hermioné az apja segítségét kéri Andromaché meggyilkolásához, aki viszont gyermekét sorsára hagyva Thetis szentélyébe menekül. Életét – gyermekéével együtt – az öreg Péleus, Neoptolemos nagyapja menti meg.
29–35. sor
A tragédia prológusában Andromaché elmeséli élettörténetét. Arról számol be, hogy korábban minden nyomorúsága ellenére volt reménysége: amíg Neoptolemostól született gyermeke él, támasza lehet.
„Ám mióta feleségül vette a lakón Hermionét
az uram, félretolva rabszolga-ágyamat,
mértéktelen szidalmakkal üldöz engem Péleus.
Azt állítja, titkos mérgekkel
én teszem őt gyermektelenné és utálttá férje szemében,
s hogy én magam akarok helyette ebben a házban lakni,
nászágyát erővel túrva ki.”
lakón Hermioné: Hermioné Menelaos, lakóniai (azaz spártai, lakedaimóni) király lánya. A darabban feltűnő hangsúlyt kap Menelaos (és Hermioné) spártai származása. Menelaos ellenszenves karakterét szokták a peloponnésosi háború légköréből adódó athéni Spárta-ellenességgel magyarázni. A darab egy későbbi pontján leplezetlen Spártával szembeni düh robban ki a megfenyegetett és becsapott Andromachéból („minden ember szemében leggyűlöletesebb népség, Spárta lakói” – 445. sor).
mértéktelen szidalmakkal: a szidalmak itt: kaka – azaz „rossz dolgok”, „kellemetlenségek”, az itt „mértéktelen”-nek fordított schetlios szó jelenthet kitartót, rendíthetetlent, semmitől vissza nem riadót, gonoszat, rettenetest is.
titkos mérgek: pharmaka kekrymmena. Hermioné azzal vádolja Andromachét, hogy boszorkány módjára, titkon varázsszerekkel rontja őt meg.
155–160. sor
A phthiai nők kara együttérzéséről biztosítja ugyan Andromachét, mégis sürgeti, hogy hagyja el a Thetis-szentélyt, és ne akarjon szolga létére uraival szembeszállni. A színpadra bevonuló kar első dala (parodos) után Hermioné lép a színre, s büszke bemutatkozás után Andromachéhoz fordul:
„Szolgalétedre, fegyverrel szerzett asszonyként
kitúrsz, s magadnak akarod ezt a házat.
Engem pedig a mérgeid miatt gyűlöl a férjem,
a méhem miattad meddőn pusztul el:
mert szörnyen ért ám ezekhez
az ázsiai asszonylélek…”
ázsiai asszonylélek: épeirótis psyché gynaikón, „nők ázsiai lelke”. Egy scholion szerint „az épeirótis (‘szárazföldi’) lélek vagy ázsiait, vagy európait jelent: ugyanis mindkét szárazföldet barbárok lakják, a tengerparti részeken viszont többnyire görögök élnek. »Ért a kuruzsláshoz a másik szárazföld asszonyainak lelke.« Vagyis az ázsiaiaké. A szárazföldeket (ugyanis) barbárok lakják.” A „barbárok” egyébként is minden istentelenségre képesek (rokonukkal hálni, testvéreiket megölni), ahogy ezt Hermioné később részletezi (173–176), sőt mint Andromaché által behozott barbár szokást ítéli el a többnejűséget is (177–180). Megfigyelhető, hogy az antikvitásban a „mágia” majdnem mindig valaki másnak a vallásos gyakorlatára vonatkozik. Ez a megjelölés jelezte a normától, azaz a saját szokásoktól, a vallástól eltérő gyakorlatokat. A mágusok esetében a távolság (idegenség) tekintélyt jelentett: görög varázslók szívesen vezették vissza tudásukat egyiptomi, perzsa vagy más keleti mágusokra. Azok szemében viszont, akik nem foglalkoztak hivatásszerűen mágiával, az idegenség gyanakvást keltett. A külföldi, a távolról érkezett, a saját kultúrába nem illeszkedő ember életgyakorlata, s főként szellemi erőkre, vallásos hitekre vonatkozó szokásai a sarlatánság, a sötét istenekkel való kapcsolattartás vádját hozták magukkal (Johnston 2004. 140; lásd még a A magos, a halandók és az istenek c. szócikket). A mitológiában például Médeiának tulajdonítottak mágikus hatalmat, aki szintén „külföldi”: a lakott világ pereméről, Kolchisból származik.
205–208. sor
Hermioné közli Andromachéval, hogy hiába menekült a templomba, meg fog halni. Andromaché hevesen utasítja vissza a vádakat:
„Nem az én mérgeim miatt gyűlöl a férjed,
hanem mert nem vagy alkalmas társa.
Ez is varázsszer – nem a szépség, ó, asszonyom,
hanem a kiváló jellem gyönyörködteti a férfit.”
gyűlöl: stygei, valamitől irtózik, iszonyodik.
kiváló jellem: aretai, „kiválóság(ok), dicső tettek, érdemek, jószolgálat”. A scholion szerint „a nő erénye a férjével való egyetértés”. A továbbiakból kiderül, hogy Andromaché szerint Hermioné legfőbb hibája, hogy túl büszke, és saját családját többre tartja férjéénél. Az areté pedig az, ha az asszony teljesen alárendeli magát férjének, és nem akarja megvonni tőle más nők szerelmének örömét – így tett legalábbis Andromaché, amíg élt a férje, Hektór.
a férfit: xyneunetas, a házastársakat, szó szerint ágytársakat.
355–360. sor
A színpadon álló kar első dala (stasimon) után, amelyben a trójai háborút megelőző eseményeket kárhoztatja, megjelenik Menelaos: nála van Andromaché és Neoptolemos fia. Azzal fenyegeti Andromachét, hogy megöli a gyermeket, ha nem távozik a szentélyből. Andromaché racionális érvekkel akarja Menelaost eltántorítani szándékától.
„Mert ha én mérgezem a lányodat,
és én teszem meddővé a méhét, ahogyan ő állítja,
nem fogok oltárhoz menekülni, hanem önként,
ellenkezés nélkül adok elégtételt én magam
vejednek, akitől nem érdemlek kisebb
büntetést, ha gyermektelenséget okozok neki.”
mérgezem: pharmakeuó. A mérgezés lehetősége nem irreális dolog Andromaché számára: teljesen elképzelhetőnek tartja, hogy gyermektelenséget lehet okozni valakinek.
teszem meddővé: examblumen, másik lehetséges jelentése: „vetélést idézek elő”.
Andromaché végül megadja magát Menelaos erőszakosságának, és fiával együtt csaknem valóban áldozatává válik, amikor Péleus (Neoptolemos nagyapja, Thetis férje) közbelép, és megakadályozza a gyilkosságot. Menelaos elmegy, és a magára maradt Hermioné – szégyellvén gyilkos szándékát – attól tart, hogy hazatérő férje bosszút áll rajta és elűzi. Ekkor lép közbe egy váratlan szereplő, Orestés, aki Hermioné első eljegyzett vőlegénye volt, s most – miután Delphoiban elintézte, hogy Neoptolemos gyilkosság áldozata legyen – magával viszi régi menyasszonyát. Hírnök közli Péleusszal és a karral Neoptolemos halálhírét. A gyászban megrendült öreget felesége, Thetis istennő vigasztalja meg, és dea ex machinaként mindenki sorsát megnyugtatóan elrendezi. Péleus halhatatlan lesz, és Thetisszel együtt fog lakni Néreus palotájában, Andromaché pedig fiával Molossiában lel új hazára, ahol fia és annak fiai uralkodnak majd.
Kulin Veronika 2013
29–35. sor
A tragédia prológusában Andromaché elmeséli élettörténetét. Arról számol be, hogy korábban minden nyomorúsága ellenére volt reménysége: amíg Neoptolemostól született gyermeke él, támasza lehet.
„Ám mióta feleségül vette a lakón Hermionét
az uram, félretolva rabszolga-ágyamat,
mértéktelen szidalmakkal üldöz engem Péleus.
Azt állítja, titkos mérgekkel
én teszem őt gyermektelenné és utálttá férje szemében,
s hogy én magam akarok helyette ebben a házban lakni,
nászágyát erővel túrva ki.”
lakón Hermioné: Hermioné Menelaos, lakóniai (azaz spártai, lakedaimóni) király lánya. A darabban feltűnő hangsúlyt kap Menelaos (és Hermioné) spártai származása. Menelaos ellenszenves karakterét szokták a peloponnésosi háború légköréből adódó athéni Spárta-ellenességgel magyarázni. A darab egy későbbi pontján leplezetlen Spártával szembeni düh robban ki a megfenyegetett és becsapott Andromachéból („minden ember szemében leggyűlöletesebb népség, Spárta lakói” – 445. sor).
mértéktelen szidalmakkal: a szidalmak itt: kaka – azaz „rossz dolgok”, „kellemetlenségek”, az itt „mértéktelen”-nek fordított schetlios szó jelenthet kitartót, rendíthetetlent, semmitől vissza nem riadót, gonoszat, rettenetest is.
titkos mérgek: pharmaka kekrymmena. Hermioné azzal vádolja Andromachét, hogy boszorkány módjára, titkon varázsszerekkel rontja őt meg.
155–160. sor
A phthiai nők kara együttérzéséről biztosítja ugyan Andromachét, mégis sürgeti, hogy hagyja el a Thetis-szentélyt, és ne akarjon szolga létére uraival szembeszállni. A színpadra bevonuló kar első dala (parodos) után Hermioné lép a színre, s büszke bemutatkozás után Andromachéhoz fordul:
„Szolgalétedre, fegyverrel szerzett asszonyként
kitúrsz, s magadnak akarod ezt a házat.
Engem pedig a mérgeid miatt gyűlöl a férjem,
a méhem miattad meddőn pusztul el:
mert szörnyen ért ám ezekhez
az ázsiai asszonylélek…”
ázsiai asszonylélek: épeirótis psyché gynaikón, „nők ázsiai lelke”. Egy scholion szerint „az épeirótis (‘szárazföldi’) lélek vagy ázsiait, vagy európait jelent: ugyanis mindkét szárazföldet barbárok lakják, a tengerparti részeken viszont többnyire görögök élnek. »Ért a kuruzsláshoz a másik szárazföld asszonyainak lelke.« Vagyis az ázsiaiaké. A szárazföldeket (ugyanis) barbárok lakják.” A „barbárok” egyébként is minden istentelenségre képesek (rokonukkal hálni, testvéreiket megölni), ahogy ezt Hermioné később részletezi (173–176), sőt mint Andromaché által behozott barbár szokást ítéli el a többnejűséget is (177–180). Megfigyelhető, hogy az antikvitásban a „mágia” majdnem mindig valaki másnak a vallásos gyakorlatára vonatkozik. Ez a megjelölés jelezte a normától, azaz a saját szokásoktól, a vallástól eltérő gyakorlatokat. A mágusok esetében a távolság (idegenség) tekintélyt jelentett: görög varázslók szívesen vezették vissza tudásukat egyiptomi, perzsa vagy más keleti mágusokra. Azok szemében viszont, akik nem foglalkoztak hivatásszerűen mágiával, az idegenség gyanakvást keltett. A külföldi, a távolról érkezett, a saját kultúrába nem illeszkedő ember életgyakorlata, s főként szellemi erőkre, vallásos hitekre vonatkozó szokásai a sarlatánság, a sötét istenekkel való kapcsolattartás vádját hozták magukkal (Johnston 2004. 140; lásd még a A magos, a halandók és az istenek c. szócikket). A mitológiában például Médeiának tulajdonítottak mágikus hatalmat, aki szintén „külföldi”: a lakott világ pereméről, Kolchisból származik.
205–208. sor
Hermioné közli Andromachéval, hogy hiába menekült a templomba, meg fog halni. Andromaché hevesen utasítja vissza a vádakat:
„Nem az én mérgeim miatt gyűlöl a férjed,
hanem mert nem vagy alkalmas társa.
Ez is varázsszer – nem a szépség, ó, asszonyom,
hanem a kiváló jellem gyönyörködteti a férfit.”
gyűlöl: stygei, valamitől irtózik, iszonyodik.
kiváló jellem: aretai, „kiválóság(ok), dicső tettek, érdemek, jószolgálat”. A scholion szerint „a nő erénye a férjével való egyetértés”. A továbbiakból kiderül, hogy Andromaché szerint Hermioné legfőbb hibája, hogy túl büszke, és saját családját többre tartja férjéénél. Az areté pedig az, ha az asszony teljesen alárendeli magát férjének, és nem akarja megvonni tőle más nők szerelmének örömét – így tett legalábbis Andromaché, amíg élt a férje, Hektór.
a férfit: xyneunetas, a házastársakat, szó szerint ágytársakat.
355–360. sor
A színpadon álló kar első dala (stasimon) után, amelyben a trójai háborút megelőző eseményeket kárhoztatja, megjelenik Menelaos: nála van Andromaché és Neoptolemos fia. Azzal fenyegeti Andromachét, hogy megöli a gyermeket, ha nem távozik a szentélyből. Andromaché racionális érvekkel akarja Menelaost eltántorítani szándékától.
„Mert ha én mérgezem a lányodat,
és én teszem meddővé a méhét, ahogyan ő állítja,
nem fogok oltárhoz menekülni, hanem önként,
ellenkezés nélkül adok elégtételt én magam
vejednek, akitől nem érdemlek kisebb
büntetést, ha gyermektelenséget okozok neki.”
mérgezem: pharmakeuó. A mérgezés lehetősége nem irreális dolog Andromaché számára: teljesen elképzelhetőnek tartja, hogy gyermektelenséget lehet okozni valakinek.
teszem meddővé: examblumen, másik lehetséges jelentése: „vetélést idézek elő”.
Andromaché végül megadja magát Menelaos erőszakosságának, és fiával együtt csaknem valóban áldozatává válik, amikor Péleus (Neoptolemos nagyapja, Thetis férje) közbelép, és megakadályozza a gyilkosságot. Menelaos elmegy, és a magára maradt Hermioné – szégyellvén gyilkos szándékát – attól tart, hogy hazatérő férje bosszút áll rajta és elűzi. Ekkor lép közbe egy váratlan szereplő, Orestés, aki Hermioné első eljegyzett vőlegénye volt, s most – miután Delphoiban elintézte, hogy Neoptolemos gyilkosság áldozata legyen – magával viszi régi menyasszonyát. Hírnök közli Péleusszal és a karral Neoptolemos halálhírét. A gyászban megrendült öreget felesége, Thetis istennő vigasztalja meg, és dea ex machinaként mindenki sorsát megnyugtatóan elrendezi. Péleus halhatatlan lesz, és Thetisszel együtt fog lakni Néreus palotájában, Andromaché pedig fiával Molossiában lel új hazára, ahol fia és annak fiai uralkodnak majd.
Kulin Veronika 2013