Forrás

9 / 8

Kyrénéi törvény

A rituális tisztaságról

Az alább tárgyalt feliratot 1922-ben találták az észak-afrikai Kyréné római fürdőjének frigidariumába építve. Ez nyilvánvalóan a kő másodlagos felhasználási helye volt. Maga a felirat a Kr. e. 4. századból származik, és a négyszögletes hasáb alakú kő egyik oldalát és egy másiknak mintegy kétharmadát foglalja el. A kő harmadik oldalán egy közismert történelmi forrást olvahatunk: azoknak a görög államoknak a listáját, amelyek Kr. e. 331 és 326 között, a Démosthenés által is megörökített éhínség idején gabonaszállítmányban részesültek Kyrénétől. A szakirodalom vitatja a két felirat időbeli viszonyát egymáshoz. Ennek ellenére nem tévedhetünk nagyot, ha a tisztasági törvényt a 4. század utolsó harmadára datáljuk.

A rituális tisztasági törvényt kyrénéi dór dialektusban fogalmazták meg, de feltűnő, hogy az egyes nyelvtani, nyelvjárási alakok használata nem konzekvens (dései/déseitai, hekassa/hekoisa). Úgy tűnik, a jelen szöveg több korábbi szabály összemásolásából ered, de Victor Parker valószínűtlennek tartja, hogy a korábbi törvényeket szó szerint idézné. A felirat 8. pontja váratlanul egyes szám második személyre vált. Ez az igealak inkább a mágikus papiruszok szóhasználatára jellemző. Minthogy éppen egy szellem elűzéséről van szó, feltételezhetjük, hogy az eljárás forrása egy mágikus papirusz volt. A törvényszöveg különlegessége, hogy nincs még egy olyan szakrális törvény a rituális tisztaságról, amely Apollón jóslataként lenne megfogalmazva, továbbá az is, hogy olyan mágikus eljárásokat is tartalmaz, amelyeket nem szoktak nyilvánosan, feliraton rögzíteni és kötelező szabályként kezelni. Mindez azonban éppen Kyrénében talán a legkevésbé meglepő. A thérai telepesek által Kr. e. 630 körül alapított város – Kr. e. 4. századi másolatban fennmaradt – alapító esküje ugyanis szintén mágikus eljárást követel meg (a szöveget kommentárral lásd fentebb). A gyarmatalapítók és az otthon maradt théraiak viaszbábukat gyúrtak, és azokat elégetve a következő esküszöveget mondták: „Aki nem tartja be ezeket az esküket, hanem vétkezik ellenük, olvadjon meg és folyjék szét, mint a viaszbábu (kolosos), ő is, az utóda is és a jószága is, akik azonban betartják az esküben megfogadottakat, akár Libyába hajóztak, akár Thérán maradtak, sok szerencsében részesüljenek maguk is és utódaik is.” Feliratunk is tartalmaz hasonló előírást: „Készítsen egy férfi és egy női szobrocskát (kolosos) akár fából, akár földből (agyagból?), vendégelje meg őket, minden fogásból adva nekik.”

Kyrénében Kr. e. 440 körül szűnt meg a királyság. Aristotelés szerint demokrácia jött létre, ami az arisztokraták lázadásához vezetett Kr. e. 401-ben (Politika 1319b). Egy ezer fős oligarchiát váltott fel a városban tízezer polgár uralma. I. Ptolemaios elfoglalta a várost, és Kr. e. 322/321-ben újrarendezte belső viszonyait. A rituális tisztaságot szabályozó felirat bizonyosan a ptolemaiosi diagramma előtt, a tízezrek mérsékelt oligarchiája idején keletkezett, és célja az volt, hogy a város vagyonosabb és szegényebb rétegei között szorosabbra fűzze a kapcsolatokat.

A felirat szerkezete:
A) Apollón előírása
1. A város rituális tisztasága
3. A ház rituális tisztasága
4. A szentélyek rituális tisztasága
6. A tizedről

B)
7. A menyecske és a szülő nő tisztasága
8. Oltalomkérők
a) halotti szellem
b) beavatandó idegen
c) gyilkos

KYRÉNÉI TÖRVÉNY A RITUÁLIS TISZTASÁGRÓL (LSS 115)

A)
Apollón elrendelte,
hogy (a kyrénéiek) örökké tisztító szertartásokat alkalmazva, erkölcsi tisztaságban és segítséget kérve éljenek Libyában.
1. Ha akár a földekre, akár a városra betegség, éhínség vagy halál tör rá, áldozzanak fel a kapu előtt és a Bajelhárító (szobrával szemben) a Bajelhárító (Apotropaios) Apollónnak egy vörös kecskebakot.
2. A szentélyben növő fa: ha az istennek megfizeted az árát, a fát felhasználhatod szent, profán és tisztátalan célra is.
3. Ha egy férfi asszonytól jön, akivel éjjel hált, áldozhat, amikor csak akar. Ha viszont napközben hált vele, mosakodás után bemehet bárhová, ahová csak akar, a … (szentély) kivételével. …
A nő a szüléssel tisztátalanná teszi a házat. Tisztátalanná teszi azt, aki bent tartózkodik. Nem teszi tisztátalanná azt, aki kívül marad a házon, amíg csak az be nem megy hozzá. A férfi pedig, aki bent tartózkodik, maga tisztátalan lesz három napig, mást viszont nem szennyez be, akárhová lép is be az ilyen férfi.
4. A halhatatlan hősök (Akamantes) szertartásai mindenki, rituálisan tiszta és profán (ember) számára is látogathatók, leszámítva az olyan (szertartásokat), amelyek Battostól, az alapítótól (származnak). A Tritopateres (szertartásaira ugyanaz vonatkozik, leszámítva) a delphoi Onymastostól (származó szertartásokat). Az olyan (rítusokon), amelyek más őstől származnak, nem (áldozhat), aki rituálisan tiszta. A szentélyekbe való belépés mindenki számára szabad.
5. Ha valaki olyan áldozatot mutat be az oltáron, amit nem szokás feláldozni, a felhalmozódott maradékot távolítsa el az oltárról, mossa le, és távolítson el minden más szennyet is a szentélyből, a hamut is az oltárról, és a tüzet vigye át onnan egy tiszta helyre. Azután pedig mosakodjon meg, tisztítsa meg a szentélyt, áldozzon büntetésként egy felnőtt állatot, és utána mutassa be az áldozatot az előírás szerint.
A felnőtt férfi (örökletes) felelőssége a testvére gyerekeiig terjed ki.
6. Ha egy felnőtt férfit az istennek fizetendő tized terhel, megtisztítva magát vérrel, tisztítsa meg a szentélyt. Miután az agorán eladta magát a legmagasabb áron, amennyit ő ér, a tized előtt büntetésként áldozzon felnőtt állatot, de nem a tizedből. Ezután áldozza fel a tizedet, és távozzon egy rituálisan tiszta helyre. Ha nem teszi meg, továbbra is ugyanezek az eljárások vonatkoznak rá. Minden áldozó vigyen magával egy kosarat.
Ha egy serdületlen nem szándékosan válik rituálisan tisztátalanná, elegendő megtisztítani (magát), de nincs szükség büntetésre. Ha azonban szándékosan válik tisztátalanná, tisztítsa meg a szentélyt, és előtte büntetésként áldozzon egy felnőtt állatot.
Ha valakinek a vagyonát terheli (a szentélynek fizetendő) tized, (a tulajdonos) becsülje fel a vagyonát, és tisztítsa meg külön-külön a szentélyt és a vagyonát. Azután először is büntetésként áldozzon föl egy felnőtt állatot, de nem a tizedből, aztán pedig áldozza fel a tizedet, és vigye át egy tiszta helyre. Ha azonban nem teszi meg, továbbra is köteles ugyanezt megtenni. A vagyonból, amíg tizedfizetés terheli, egyáltalán nem szabad semmilyen halotti áldozatot bemutatnia, sem italáldozatot, amíg nem teljesíti az istennek a tizedet. Ha azonban mégis bemutatna italáldozatot vagy halotti áldozatot, akkor megtisztíva Apollón szentélyét áldozzon előbb a vétségének megfelelő felnőtt állatot.
Ha meghal egy olyan férfi, akit tizedfizetés terhel, miután eltemették a férfit, az első napon (az örökös) tegyen a sírjára, amit akar, a másodikon viszont már semmit, míg csak ki nem fizette az istennek a tizedet. Ne is áldozzon, sőt a sírhoz se menjen ki. Fel kell becsülni (az elhunyt értékeit) a lehető legjobb áron, mivel (az örökös) tulajdonán az istennel osztozik. Külön-külön tisztítsa meg (az örökös?) Apollón szentélyét és a vagyont, de előbb áldozzon büntetésként felnőtt állatot az oltár előtt, ám ne a tizedből, és utána áldozza fel a tizedet az oltár előtt, és távozzon egy tiszta helyre. Ha nem teszi meg, továbbra is köteles ugyanezt megtenni.
Ha meghal valaki, aki tizeddel tartozik, és születtek gyermekei, akik közül vannak, akik élnek, és vannak, akik meghaltak, (az örökös) a halottakét becsülje fel a lehető legnagyobb értéken, tisztítsa meg külön-külön Apollón szentélyét és a vagyont, és először is a felnőtt büntetéseként áldozzon az oltár előtt, és azután áldozza fel a tizedet az oltár előtt. Az élő (utód) tisztítsa meg magát vérrel és külön a szentélyt, és miután el lett adva az agorán, áldozzon a felnőtt büntetéseként felnőtt állatot, és csak azután áldozza fel a tizedet az oltár előtt, majd távozzon tiszta helyre. Ha nem teszi meg, továbbra is köteles ugyanezt megtenni.
7. Ha valaki felnőtt, és első ízben mutat be áldozatot a törvénynek megfelelően, előbb becsülje fel a vagyonát, a továbbiakban már akkor mutathat be áldozatot, amikor csak akar. Ha megtisztította magát, a megtisztítás továbbra is érvényes. Ha valaki belép a szentélybe, nem kell megtisztítani magát. De ha akar, áldozzon felnőtt állatot az oltár előtt, és vigye el, ahová csak akarja…

B)
A menyecskének, mielőtt bemegy a hálószobába, az övét Artemis  előtt kell megoldania. Nem tartózkodhat férjével egy fedél alatt, és nem is szennyezheti be magát, mielőtt Artemishoz nem járul. Aki nem így cselekszik, és szándékosan tisztátalanná teszi magát, tisztítsa meg az Artemis-szentélyt, utána pedig áldozzon büntetésképp egy felnőtt állatot. Aztán már bemehet a hálószobába. Ha azonban nem szándékosan tette tisztátalanná magát, csak a szentélyt tisztítsa meg.
A menyecskének az Artemisia idején be kell mennie Artemishoz a menyecskék területére, amikor csak akar, de minél előbb teszi, annál jobb. Ha azonban nem megy be, mutasson be az Artemisián olyan áldozatot Artemisnek, amilyet csak szeretne; ha egyáltalán nem ment be, tisztítsa meg a szentélyt, és büntetésként áldozzon felnőtt állatot.
A várandós menyecske szülés előtt menjen be Artemis szentélyébe, a menyecskék területére. Ő maga adja oda a Medvének a(z áldozati állat) lábait, a fejét és a bőrét. Ha mégsem megy oda, mielőtt szült, menjen be (utána) egy felnőtt állattal. Aki (ti. szülés után) bemegy a szentélybe, maradjon rituálisan tiszta (hagneusei) a hetedik, nyolcadik és kilencedik napon. Aki nem ment be, ugyanezeken a napokon ő is maradjon rituálisan tiszta. Ha tisztátalan lett, tisztítsa meg magát, a szentélyt, és áldozzon büntetésként felnőtt állatot.
Ha egy asszony elvetél, ha kivehető a formája (ti. a magzatnak), szennyezetté válnak (a többiek), mint egy holttesttől, ha nem kivehető, a ház lesz szennyezett, mintha szülés történt volna.

A segítséget kérőkről
8. Mágikus úton odaidézett segítségkérő (hikesios epaktos). Ha a ház ellen irányítottak (varázslatot), amennyiben (a segítségkérő) tudja, ki küldte, hangosan nevezze meg három napon keresztül. Ha (a ház ellen uszított szellem) meghalt és el van temetve a föld alá, vagy valahol máshol enyészik, amennyiben (a segítségkérő) ismeri a nevét, hangosan nevezze meg, de ha nem tudja, (mondja:) „Ember, akár férfi, akár asszony vagy.” Készítsen egy férfi és egy női szobrocskát (kolosos) akár fából, akár agyagból, és vendégelje meg őket, minden fogásból adva nekik. Ha megtetted az előírtakat, vidd a szobrocskákat és a (nekik adott) fogásokat egy olyan erdőbe, amit senki sem gondozott (es hylan aergon), és tedd le őket ott.

Második segítségkérő. Fizetett vagy járulékmentes. Miután leült egy nyilvános szentélyben, ha a jóslat előírja, fizesse meg azt az összeget, amit előír. Ha nem írt elő a jóslat, áldozzon a föld gyümölcséből és mutasson be italáldozatot minden évben, amíg csak él. Ha elmulasztaná, a következő évben kétszer ugyanannyit (áldozzon). Ha pedig egy gyermek felejti el tudatlanságból, akinek előírta (a jóslat), fizesse meg az istennek, amit csak előírt számára a jóslat, és mutasson be áldozatot ősei sírján, ha tudja, hol van, ha pedig nem (tudja), kérjen (újabb) jóslatot.

Harmadik segítségkérő, aki saját kezével ölt. Menjen el a főpap hivatalába és a három phylé testületéhez. Ha (a közbenjáró) kijelenti, hogy (fogadja őt), ültesse le fehér gyapjúra a (szentély) küszöbére, mossa meg és kenje meg olajjal. Mindannyian menjenek ki a közútra, és amíg kint tartózkodnak, maradjanak némán mindazok, akik engedelmeskedtek a kikiáltónak. Az oltalomkérő menjen be a (szentélybe), hogy végrehajtsa az áldozatokat. Akik vele tartottak, (lépjenek be utána). Ha feláldozta a süteményeket, és minden mást (szokás szerint...)

Németh György 2013