Cassius Dio a Kr. u. 2–3. században élt, bithyniai származású római szenátor volt. 80 könyvből álló Római történetéből 15 könyv maradt fenn, a többi könyv tartalmának jelentős részét más történetírók műveiből ismerjük.
Cassius Dio: Historia Romana LXIX.11
Mikor Hadrianos Görögországba érkezett, a misztériumok beavatottja lett. Ezután Júdeán keresztül Egyiptomba ment, és áldozatot mutatott be Pompeiosnak. S azt mondják, itt elmondta neki a következő verssort is:
„Rengeteget bírt szentélyt, s mennyire nincs most sírja!”
És Pompeios addigra elpusztult síremlékét is rendbe hozta, Egyiptomban pedig még az Antinoosról elnevezett várost is felépíttette. Antinoos ugyanis Bithynia Bithynion nevű városából származott, amelyet Klaudiopolisnak is hívunk, de később Hadrianos szerelme lett, és Egyiptomban halt meg, akár úgy, hogy a Nílusba esett, amiként Hadrianos írja, akár úgy, hogy feláldozták, ahogy valójában történt. Mert Hadrianos, mint már mondtam, minden téren rendkívül babonássá vált, és mindenféle jóslással és varázslással is élt. Antinoost pedig, akár az iránta érzett szerelme miatt, akár azért, mert önként vállalta a halált (mert ahhoz, amit csinált, önkéntes lélekre volt szükség), annyira tisztelte, hogy azon a helyen, ahol történt az eset, várost alapított és róla nevezte el. És szobrokat is szentelt neki szinte az egész birodalomban, pontosabban fogadalmi ajándékokat. Végül pedig azt állította, hogy látott egy csillagot, s az volt az érzése, hogy ez Antinoos csillaga. A környezetétől is szívesen hallgatta, hogy valóban Antinoos lelkéből lett a csillag, és hogy akkor jelent meg először. Emiatt is gúnyolták, és azért is, mert mikor a nővére, Pauliné meghalt, egyáltalán nem adta meg neki a végtisztességet.
(Gábor Sámuel fordítása)
Cassius Dio: Historia Romana LXIX.11
Mikor Hadrianos Görögországba érkezett, a misztériumok beavatottja lett. Ezután Júdeán keresztül Egyiptomba ment, és áldozatot mutatott be Pompeiosnak. S azt mondják, itt elmondta neki a következő verssort is:
„Rengeteget bírt szentélyt, s mennyire nincs most sírja!”
És Pompeios addigra elpusztult síremlékét is rendbe hozta, Egyiptomban pedig még az Antinoosról elnevezett várost is felépíttette. Antinoos ugyanis Bithynia Bithynion nevű városából származott, amelyet Klaudiopolisnak is hívunk, de később Hadrianos szerelme lett, és Egyiptomban halt meg, akár úgy, hogy a Nílusba esett, amiként Hadrianos írja, akár úgy, hogy feláldozták, ahogy valójában történt. Mert Hadrianos, mint már mondtam, minden téren rendkívül babonássá vált, és mindenféle jóslással és varázslással is élt. Antinoost pedig, akár az iránta érzett szerelme miatt, akár azért, mert önként vállalta a halált (mert ahhoz, amit csinált, önkéntes lélekre volt szükség), annyira tisztelte, hogy azon a helyen, ahol történt az eset, várost alapított és róla nevezte el. És szobrokat is szentelt neki szinte az egész birodalomban, pontosabban fogadalmi ajándékokat. Végül pedig azt állította, hogy látott egy csillagot, s az volt az érzése, hogy ez Antinoos csillaga. A környezetétől is szívesen hallgatta, hogy valóban Antinoos lelkéből lett a csillag, és hogy akkor jelent meg először. Emiatt is gúnyolták, és azért is, mert mikor a nővére, Pauliné meghalt, egyáltalán nem adta meg neki a végtisztességet.
(Gábor Sámuel fordítása)
Címkék
- Bithynia;
- Cassius Dio;
- Egyiptom;
- fogadalmi ajándék;
- görög (kultúra);
- görög (nyelv);
- görög irodalom a császárkorban;
- görög történetírás;
- Hadrianus;
- halál;
- hérós;
- jóslás;
- középső császárkor (2–3. század);
- kultusz;
- misztériumok;
- próza;
- római;
- római történelem;
- római történetírás;
- szerelem, erotika;
- varázslás;