Lexikon

Az egyiptomi Halottak könyve

A Halottak Könyve a legfontosabb óegyiptomi halotti szövegegyüttes, amely az Újbirodalomtól a római korig használatban volt. Nevét a modern korban kapta, lévén legtöbb példánya múmiákkal eltemetett papirusztekercsek formájában került elő. Hosszú története során két változata volt ismert, amelyek elsősorban a szövegek sorrendjének szerkesztésében különböztek egymástól: az Újbirodalomtól elterjedtté vált thébai recenzió, és az ezt a 26. dinasztia korától felváltó szaiszi recenzió.

Legelső modern kutatói temetési rituálénak vélték, míg mások az egyiptomi irodalom egyetlen nagy terjedelmű fennmaradt darabját és az egyiptomiak bibliáját látták benne. Ezt azonban cáfolja az a tény, hogy a Halottak Könyve fejezetei – vagy más néven mondásai – korántsem képezik le a teljes vallási szövegkorpuszt, hanem annak mindössze egy részét alkotják. Ma már jól tudjuk, hogy egy folyamatosan bővülő, több korban és helyen szerkesztett, s számos részében áthagyományozott gyűjteményről van szó, amely összesen közel kétszáz fejezetet számlál, s ezek közül számos eredete a Koporsószövegeken át egészen a Piramisszövegekig nyúlik vissza. Az egyiptomiak a „Nappal való előjövetel mondásai” címen utaltak a szöveggyűjteményre, de ismeretes „Az akh-szellem tökéletessé tételének mondásai” megnevezés is.

A Halottak Könyve fejezetei varázsmondások voltak, amelyek különböző célokat szolgáltak. Bizonyos alapvető fejezetek csoportokat alkottak, más mondások felvétele teljességgel az egyén választásán múlott, éppen ezért ma szinte lehetetlen két teljesen egyforma dokumentumot találni. Míg egyesek a létfontosságú vízhez, levegőhöz és szabad mozgáshoz való hozzájutás vagy épp különböző alakok felvételének képességével ruházták fel az elhunytat, addig mások a túlvilágon rá leselkedő különféle ellenséges lényekkel szembeni védelmet, vagy a túlvilági tájak pontos leírását – mintegy térképét – biztosították számára. A mondások összetett, szójátékokban és mitologikus utalásokban gazdag nyelvezete betekintést enged az egyiptomi ember vallásos gondolkodásának és mitikus történeteinek világába is. A szöveg nem pusztán útikalauzként szolgált az elhunyt számára, hanem túlvilági üdvének, ellátottságának és védelmének záloga is volt.

A fejezetek fekete és vörös tintával íródtak, ahol a vörös a címek és más kiemelések (összefoglaló néven rubrum) esetében volt használatos. A szöveges tartalmat gyakran finom képi kiegészítések, úgynevezett vignetták kísérték, amelyek eleinte csak illusztrációként szolgáltak, a 21. dinasztia korára azonban teljesen kiszoríthatták a szöveges tartalmakat, átvéve azok szerepét. Ezt az új műfajt ma a mitologikus papiruszok csoportjaként ismerjük.

Bár a Halottak Könyvét leggyakrabban papirusztekercsekként képzeljük el, egyes fejezetei vagy azok együttesei egyéb hordozófelületeken is megjelenhettek, például vásznakon és lepleken, bőrtekercseken, koporsókon, sír- és szentélyfalakon, de szobrokon, amuletteken és osztrakonokon is. Bizonyos mondások rendre egy-egy adott tárgytípushoz, így az usébtikhez (halotti szobrocskák) (6. fejezet), a múmia mellére helyezett szívskarabeuszhoz (30B fejezet), vagy a leginkább Amon és Min papjai által használt korongformájú fejalátéthez, a hypokephálokhoz (162. fejezet) kapcsolódtak.

W. Nemes Gábor, 2024

További irodalom

ALLEN, T. G.: The Egyptian Book of the Dead Documents in the Oriental Institute Museum at the University of Chicago. In: OIP. Volume LXXXII. The University of Chicago Press. Chicago, Illinois, 1960.

ALLEN, T. G.: The Egyptian Book of the Dead or Going Forth by Day – Ideas of the Ancient Egyptians Concerning the Hereafter as Expressed in Thier Own Terms.in: SAOC No. 37, The Oriental Istitute of the University of Chicago, The University of Chicago Press. Chicago, 1974.

BARTOS, F. – EGEDI, B. (ford.): Az egyiptomi Halottak könyve – Ani papirusza. Bibliotheca Hermetica, Budapest, 2022.

FÁBIÁN, Z. I.: A Halottak Könyve a thébai nekropolisz újbirodalmi sírjaiban. In: ÓKOR, 2008. VII. évfolyam 1-2. szám, Budapest, 2008, 14-28.

HORNUNG, E.: Das Totenbuch der Ägypter. Artemis Verlag Zürich und München, 1990.

HORNUNG, E.: The Ancient Egyptian Books of the Afterlife (LORTON, D., tr.). Cornell University Press, Ithaca and London, 1999, 13-22.

HORNUNG, E.: Az egy és a sok. Az óegyiptomi istenvilág (Fordította: Bechtold Eszter). Typotex. Budapest, 2009, 74 sk., 129, 135, 141.

KÁKOSY, L.: Varázslás az ókori Egyiptomban. Kőrösi Csoma Kiskönyvtár 7. Akadémia Kiadó. Budapest, 1969, 167 skk.

KÁKOSY, L.: Az ókori Egyiptom története és kultúrája. Osiris Kiadó, Budapest, 2003, 149, 297, 315 sk., 340 skk., 350 skk. 361 skk., 368, 381, 383 skk.

KÓTHAY, K. A./GULYÁS A.: Túlvilág és mindennapok az ókori Egyiptomban. Források a Kr. e. 3-2. évezredből. Bíbor kiadó. Miskolc, 2007, 109-131.

KEMP, B.: Az egyiptomi Halottak Könyve. Bevezetés, Corvina Kiadó, Budapest, 2007.

QUIRKE, S.: Going out in Daylight – prt m hrw the Ancient Egyptian Book of the Dead - translation, sources, and meanings. GHP EGYPTOLOGY 20. London, 2013.

LUCARELLI, R., STADLER, M. A. (eds.): The Oxford Handbook of The Egyptian Book of the Dead. Oxford University Press, New York, 2023.

QUIRKE, S.: Going out in Daylight – prt m hrw: The Ancient Egyptian Book of the Dead - translation, sources, meanings. GHP Egyptology 20, London, 2013.

SCALF, F. (ed.): Book of the Dead. Becoming God in Ancient Egypt. OIMP 39. The Oriental Institute of the University of Chicago, Chicago, 2017.