Lexikon

43 / 279

Az Ápisz-bika

Az Ápisz bikaalakban tisztelt, eredeti jellegét tekintve termékenységisten az ókori Egyiptomban, neve az óegyiptomi Hápi szó görögös formája.

Kultuszközpont
Az Ápisz-bika kultuszának központja az 1. dinasztia kezdetétől Memphisz volt, ahol Ptah isten hírnökét és ba-lelkének megtestesülését tisztelték benne. Az Ápisz anyja az egyiptomiak hite szerint egy holdsugártól megfogant szent tehén volt. Az Ápisz-bika kultusza több szálon kapcsolódott a Héliupoliszban tisztelt Mnévisz-bika kultuszához. Az Ápiszt az Atfihban tisztelt fehér Heszat-tehénnel párban a Mnévisz szüleinek tekintették. A Ptolemaiosz-korban az Ápisz-bika Héliupoliszba látogatott, a Mnéviszt pedig ünnepélyesen iktatták be Memphiszben. Néhány esetben előfordult, hogy a halott Mnéviszt a Serapeumba temették. 

Az Ápisz-bika kultusza
Az Ápisz kultuszát antik források szerint az 1. dinasztia első uralkodója, Aha-Ménész vezette be. Az Ápisz szorosan kapcsolódott a királyság intézményéhez, az „Ápisz futása” a király életerejét megújítani hivatott szed-ünnep részét képezte, ugyanakkor a jó termés előmozdítását is remélték tőle. A Piramisszövegekben a halál után is megőrzött nemzőképességben bízva az elhunyt király nemi szervét hasonlították az Ápiszéhoz. A kultuszban tisztelt állat kiválasztása nagy gonddal történt. Claudius Aelianus római szerző szerint azt a bikaborjút ismerték el Ápisz-bikának, amelyik huszonkilenc formai kritériumnak megfelelt. Aelianus maga De natura animalium című művében egyetlen ismertetőjegyet sem említ, e külső jegyek más forrásokból is csak kis részben ismertek (pl. fekete alapszín, háromszög alakú fehér folt a homlokon, meghatározott formájú foltok a háton, skarabeusz alakú folt a nyelven). Az új Ápisz megtalálása az egyiptomiak számára örömünnepnek számított, a fiatal bikát Memphiszbe szállították és életében nagy gonddal ápolták. Háreme volt tehenekből és ott élt a közelében az Ápiszt szülő szent tehén is. Az Ápisz-bika az összes szent állat uralkodójának számított. A Ptolemaiosz-korban Ozirisz és az Ápisz-bika összeolvasztásából született meg Sarapisz isten.

Az Ápisz-bika és Ozirisz
Az elhunyt Ápiszok sorsáról a 18. dinasztia koráig keveset tudunk, húsukat valószínűleg elfogyasztották. Az állatok halotti kultuszában III. Amenhotep (Kr. e. 1390–1352) uralkodása alatt következett be fontos változás, az elhunyt Ápiszt ettől kezdve Ozirisz istennel azonosították, s a király fia, a memphiszi főpapi címet viselő Thotmesz herceg sírt építtetett az Ápisz-bika részére. A 19. dinasztia korától az elhunyt Ápisz-bikákat mumifikálás után közös sírboltban helyezték el, amelyet Khaemuaszet herceg, memphiszi főpap, II. Ramszesz (Kr.e. 1279–1213) fia építtetett (Serapeum). A Ramesszida-kortól az Ápisz-bika halotti istenné is vált, e funkciójában számos későkori koporsó talpán ábrázolták, hátán az elhunyt múmiájával a sírhoz rohanó fekete, vagy tarka bika alakjában.

Az Ápisz-bika halála és temetése
A szent bika halálakor országos gyászt hirdettek, az Ápisz-bikák az emberekhez hasonlóan hetven napig tartó mumifikálásban részesültek. Az elkészült múmiát siratók hosszú sora kísérte a temetési menetben, törpék adtak elő temetési táncokat, majd az állaton végrehajtották a szájmegnyitási rituálé teljes szertartását. A temetésen való részvétel vallási gyakorlattal is járt. A temetésben résztvevők négy napig teljes, hetven napig részleges böjtnek vetették alá magukat. Amíg a bika holtteste a balzsamozóházban tartózkodott, a hívek mindenféle állati eredetű tápláléktól tartózkodtak, csupán kenyeret, vizet és zöldségeket fogyaszthattak. A temetési szertartás után tartották meg Ptah papjainak vezetésével az apoteózis ünnepséget. A halotti kultusz központjában Ápisz szobra állt, amelyet az ún. „születési háznál” helyeztek el. Élő és halott Ápisz között az egyiptomiak teológiailag nem tettek különbséget.

Bartos Zoltán, 2015
 

Bibliográfia

Kákosy 1979, 330–337; Reeves 2002, 40–44