Az Ápisz bikaalakban tisztelt, eredeti jellegét tekintve termékenységisten az ókori Egyiptomban, neve az óegyiptomi Hápi szó görögös formája.
Kultuszközpont
Az Ápisz-bika kultuszának központja az 1. dinasztia kezdetétől Memphisz volt, ahol Ptah isten hírnökét és ba-lelkének megtestesülését tisztelték benne. Az Ápisz anyja az egyiptomiak hite szerint egy holdsugártól megfogant szent tehén volt. Az Ápisz-bika kultusza több szálon kapcsolódott a Héliupoliszban tisztelt Mnévisz-bika kultuszához. Az Ápiszt az Atfihban tisztelt fehér Heszat-tehénnel párban a Mnévisz szüleinek tekintették. A Ptolemaiosz-korban az Ápisz-bika Héliupoliszba látogatott, a Mnéviszt pedig ünnepélyesen iktatták be Memphiszben. Néhány esetben előfordult, hogy a halott Mnéviszt a Serapeumba temették.
Az Ápisz-bika kultusza
Az Ápisz kultuszát antik források szerint az 1. dinasztia első uralkodója, Aha-Ménész vezette be. Az Ápisz szorosan kapcsolódott a királyság intézményéhez, az „Ápisz futása” a király életerejét megújítani hivatott szed-ünnep részét képezte, ugyanakkor a jó termés előmozdítását is remélték tőle. A Piramisszövegekben a halál után is megőrzött nemzőképességben bízva az elhunyt király nemi szervét hasonlították az Ápiszéhoz. A kultuszban tisztelt állat kiválasztása nagy gonddal történt. Claudius Aelianus római szerző szerint azt a bikaborjút ismerték el Ápisz-bikának, amelyik huszonkilenc formai kritériumnak megfelelt. Aelianus maga De natura animalium című művében egyetlen ismertetőjegyet sem említ, e külső jegyek más forrásokból is csak kis részben ismertek (pl. fekete alapszín, háromszög alakú fehér folt a homlokon, meghatározott formájú foltok a háton, skarabeusz alakú folt a nyelven). Az új Ápisz megtalálása az egyiptomiak számára örömünnepnek számított, a fiatal bikát Memphiszbe szállították és életében nagy gonddal ápolták. Háreme volt tehenekből és ott élt a közelében az Ápiszt szülő szent tehén is. Az Ápisz-bika az összes szent állat uralkodójának számított. A Ptolemaiosz-korban Ozirisz és az Ápisz-bika összeolvasztásából született meg Sarapisz isten.
Az Ápisz-bika és Ozirisz
Az elhunyt Ápiszok sorsáról a 18. dinasztia koráig keveset tudunk, húsukat valószínűleg elfogyasztották. Az állatok halotti kultuszában III. Amenhotep (Kr. e. 1390–1352) uralkodása alatt következett be fontos változás, az elhunyt Ápiszt ettől kezdve Ozirisz istennel azonosították, s a király fia, a memphiszi főpapi címet viselő Thotmesz herceg sírt építtetett az Ápisz-bika részére. A 19. dinasztia korától az elhunyt Ápisz-bikákat mumifikálás után közös sírboltban helyezték el, amelyet Khaemuaszet herceg, memphiszi főpap, II. Ramszesz (Kr.e. 1279–1213) fia építtetett (Serapeum). A Ramesszida-kortól az Ápisz-bika halotti istenné is vált, e funkciójában számos későkori koporsó talpán ábrázolták, hátán az elhunyt múmiájával a sírhoz rohanó fekete, vagy tarka bika alakjában.
Az Ápisz-bika halála és temetése
A szent bika halálakor országos gyászt hirdettek, az Ápisz-bikák az emberekhez hasonlóan hetven napig tartó mumifikálásban részesültek. Az elkészült múmiát siratók hosszú sora kísérte a temetési menetben, törpék adtak elő temetési táncokat, majd az állaton végrehajtották a szájmegnyitási rituálé teljes szertartását. A temetésen való részvétel vallási gyakorlattal is járt. A temetésben résztvevők négy napig teljes, hetven napig részleges böjtnek vetették alá magukat. Amíg a bika holtteste a balzsamozóházban tartózkodott, a hívek mindenféle állati eredetű tápláléktól tartózkodtak, csupán kenyeret, vizet és zöldségeket fogyaszthattak. A temetési szertartás után tartották meg Ptah papjainak vezetésével az apoteózis ünnepséget. A halotti kultusz központjában Ápisz szobra állt, amelyet az ún. „születési háznál” helyeztek el. Élő és halott Ápisz között az egyiptomiak teológiailag nem tettek különbséget.
Bartos Zoltán, 2015