Lexikon

3 / 2

Újévi rítusok az egyiptomi templomokban

Az egyiptomi újév (wp-rnp.t) július közepére esett, pontos dátuma azonban évről évre változott. Az ünneppel egy időben történt a Nílus kiáradása – amelynek kezdete körülbelül július 19-re esett –, illetve 1460 évente a Sóthis heliákus felkelése. Az újévi ünnep kezdete, az „Első ünnepnek” nevezett szertartás a tizenkettedik hónap, Meszoré („Ré születése”) utolsó napján történt, végének dátuma pedig templomonként különbözött, valószínűleg az év első hónapjának, Thotnak az ötödik napja lehetett. A Meszoré és a Thot hónapok közötti öt epagomena napot is beleszámítva az ünnepség összesen tizenegy napig tartott, Thot hónap első napja pedig egyben az „év első napja” (tpj rnp.t) is volt.

Az újévi rítusok forrásai és változatai
Az évkezdet ünnepét először az 5. dinasztia korában Niuszerré fáraó feliratai említik, a ceremónia részletes leírását azonban csak a kalabsai, philae-i, kom ombói, edfui és dendarai templomok késői felirataiból ismerjük. Az edfui és a dendarai leírás adja meg a rítusok legpontosabb menetét és itt olvashatjuk a szertartásokhoz kapcsolódó himnuszokat is. A rítusokról szóló szövegek nyelvezete klasszikus, de nem tisztázott, hogy a szertartások pontosan milyen régre nyúlnak vissza. A különböző templomok alapvető rítusai nagyrészt megegyeztek, bizonyos részletekben azonban eltértek egymástól, a szertartásoknak rövidített formái is léteztek. Az újévi ünnepség mind az egyiptomi nép, mind pedig az uralkodó számára az újjászületést és a termékenységet szimbolizálta. Az újévi szertartások minden templomban az ott tisztelt istenekhez kötődtek, így Dendarában például főleg Hathorhoz és Harsomtushoz – aki Rével való azonossága révén Hathor apja –, Kom Ombóban Haroérishez, Esznában pedig Khnumhoz (az esznai fesztivál neve „Khnum és az ő kilencségének neheb-kau ünnepe”). A processzióban résztvevő istenszobrok egyike a helyi kultusszal rendelkező istent ábrázolta. Az évkezdet alkalmával a király és elődei uralkodásával kapcsolatos szertartások is zajlottak.

Az újévi rítusok menete
Az újévi szertartások alatt a szoborszentély, az ételoltár- és a wabet-kápolna, a templomtetőre vezető és onnan lejövő lépcsők és a tetőn levő „Első ünnep helye” képezték a rítusok fő helyszíneit. Edfuban és Dendarában egy hordozható, körülbelül egy könyök magas aranyszobor játszott fontos szerepet az újévi szertartás során. A szobor talapzattal, négy oszlop által tartott, égboltot szimbolizáló mennyezettel és függönnyel volt ellátva, így helyezték bele egy gyűrűk segítségével hordozható szentélybe. A rítus elején a magas rangú papok és próféták elvégezték a napi rituálé egy részét az istenszobron. Miután a király vagy az őt képviselő pap felfedte az istenképmás arcát, áthelyezték az említett hordozható szentélybe, amelyet kilenc pap vitt. A szoborszentélyből az azt körülvevő folyosón keresztül jutottak az ételoltár- és a wabet-kápolnákba. Az égőáldozatokat a „Megjelenés Udvarában” ajánlották fel. A wabetben áldozatokat mutattak be – a templomi kultusztól függően – Hórusz, Hathor és a többi templomi isten szentélyei előtt, függönyeiket elhúzták, majd himnuszok kíséretében újból elvégezték rajtuk a napi rituálé bizonyos szertartásait, bekenték, felöltöztették őket és rájuk adták koronájukat. A wabetben elvégzett szertartásokat követően a processzió a központi termen és az áldozati termen keresztül a tetőre vonult. Dendarában ilyenkor Hathort a társisteneivel bárkán vitték a tetőre. A menet elején levő papok az utat tisztították meg és elűztek minden gonoszt, az őket követők isteneket ábrázoló maszkokat viseltek és áldozatokat hordoztak, majd az idősebb papok és a főpap következtek a felolvasópappal, további áldozatvivőkkel, az égőáldozatot bemutató királlyal és a szisztrumon játszó királynővel, akik a legközelebb tartózkodtak az istenszobor szentélyéhez. A tetőn zajlott az “Első ünnep helyének” rítusa, amelynek során az ottani kioszkba tették a szobrokat, majd áldoztak nekik és felolvasták előttük a szent szövegeket. A fő istenképmás függönyét újból elhúzták, a szobrot megtisztították, bekenték, felöltöztették és ételt ajánlottak neki. A függönyök elhúzása után az aranyból vagy aranyozott fából készült szobor a nap fényében csillogva “egyesült a napkoronggal”, Rével. A tetőn zajló ceremónia valószínűleg tartalmazta a szájmegnyitás szertartását is. A rítusok végét zenével ünnepelték, majd a függönyöket visszahúzták és a processzió elvonult.

Az újévi szertartások ideje
A rítusok pontos ideje és hossza nem tisztázott (minden bizonnyal az adott templomtól függött), de a nappal való egyesülés az újév első napján történhetett. Az “Első ünnep helyére” talán az újév napja előtt és után is felment a processzió. A dendarai és az edfui kalendárium szerint Thot hónap második napja Ihi, az edfui Hórusz (vagy Ré) és Hathor fia “nagy lótuszvirágként” való megjelenésének, azaz Ihi születésének ideje. Az edfui elképzelés szerint Ihi ekkor a jobb kezében szisztrumot, a balban menit-nyakéket tart és kettős koronát visel. A rítus talán héliupolisi eredetre nyúlik vissza.


Hevesi Krisztina, 2015

Bibliográfia

Cauville 1990, 60–67; Grimm 1994, 367–374; Fairman, in BJRL 37 (1954–55); Daumas: Neujahr, in LdÄ IV (1982); Coppens: Temple Festivals of the Ptolemaic and Roman Periods, in UEE (2009); Cauville 2002; Bleeker 1967, 113; Arnold 1999, 212–220; Alliot 1954; Parker 1950, 30–36