Lexikon

22 / 21

Gyógyítószobrok

A gyógyító szobrok témája egy-egy istennek, a királynak vagy az arisztokrácia tagjainak ábrázolása, akiket álló testtartásban vagy a kockaszobrok pózában is megjeleníthettek. Gyakran Hórusz-táblát tartanak maguk előtt, bázisukon két részből álló medence található, amely a szobron végigcsurgatott víz továbbítására szolgáló csatornát, tárolására pedig mélyedést tartalmaz. A víz által érintett felületeken, vagyis az arc, kéz és lábfej kivételével a szobrok egész testén és parókáján, valamint a medence felületén mágikus szövegek és ábrázolások láthatók. A talapzat oldalán általában a tulajdonos neve is olvasható. A kisebb gyógyító szobrok amulett-méretűek, a nagyobbak akár 20-50 cm-esek is lehettek. Anyaguk leggyakrabban keménykő.

A szobrok használata
A szobrokat a templomok jól látható részein helyezték el, így a mellettük elhaladók a név kiejtésével emlékezhettek meg a tulajdonos személyéről. Megérintésük gyógyulást hozott, de a szobrok már jelenlétükkel is megelőző hatással bírtak, amelyet a rájuk írt szövegek biztosítottak. Mivel az egyiptomiak többsége nem tudott olvasni, a gyógyulást a szobrokon, vagyis a szobrokra írt szövegeken végigcsurgatott víz megivásával vagy a hívőkre öntésével igyekeztek elérni. A dendarai szanatóriumban ilyen megszentelt vizet locsoltak a fülkében vagy kádban ülő alanyra.

A gyógyítószobrok előképei és híres példái
Bizonyos szobrok mágikus erejében már a prehisztorikus kortól fogva hittek. Az Óbirodalomban családtagokat, szolgákat formáztak meg szobrokként, hogy a túlvilágon is a halottal maradjanak. A gyógyító szobrok Újbirodalom elején kialakuló hagyománya azonban a Közel-Keletről érkezhetett: Mitanni királyának, Tušrattának III. Amenhotephez írt levele egy ninivei gyógyító szobor Egyiptomba érkezéséről számol be, amely a fáraó felépülését volt hivatott elősegíteni. A legkorábbi egyiptomi példánynak az a III. Ramszeszt ábrázoló szobor tekinthető, amelyen az uralkodó egy női alak társaságában egy mágikus felirattal díszített trónon látható. A szobor a keleti sivatagban, Almazah környékén került elő és a hadsereg védelmét szolgálta az ártó állatokkal szemben. A gyógyítószobrok leghíresebb példánya az 1918-ban, Athribisben talált Dzsedhor-szobor, amelyet Philippos Arrhidaios korában készítettek.

A szobrok feliratai
A szobrok feliratai a Hórusz-táblák által is alkalmazott veszélyes állatok elleni védelemmel ruházzák fel a rászorulókat. A különböző szobrok szövegei számos közös jellegzetességet mutatnak, mivel a vésnökök mintakönyvekből és szöveggyűjteményekből dolgoztak készítésükkor. A formulák szobron levő helye is sok esetben meghatározott. Időnként kartus is szerepel a szövegekben, de előfordul, hogy nem létező királyról van szó, és a kartus csak bajelhárító szerepet tölt be.


Hevesi Krisztina, 2015

Bibliográfia

Lacau, in Monuments Piot 25 (1921–1922); Sherman, in JEA 67 (1981); Kákosy 1987; Ritner 1993, 102–110; Koenig 1994, 100–130; Nunn 1996, 107–112; Kákosy 1999; Petrik 2013