Lexikon

4725 / 4724

A Halottak Könyve vignettái

Bár halotti szövegeket kiegészítő illusztrációk már a Koporsószövegek gyűjteményében is előfordulnak, nagyobb számban csak a 18. dinasztia korában, a Halottak Könyvével váltak elterjedtté. Vignetták eleinte, a 18. dinasztia korai szakaszában még csak elszórtan, egyszerű stílusban jelentek meg, mivel ekkor a fő hangsúly a szövegre és annak pontosságára helyeződött, a diansztia végére azonban már minden fejezet mellett megjelent egy azt illusztráló vignetta. Ez a fejlődésív, az Amarna-kor ábrázolási liberalizmusa, majd a Ramesszida-kor rendkívüli színgazdagsággal készített papiruszai és ugyanezen időszak thébai magánsírjainak gazdag Halottak Könyve ábrázolásai által is inspirálva, a 21. dinasztia korára elvezetett azon halotti papiruszokig, amelyeknek különböző forrásokból táplálkozó képanyagát gyakran már alig egészítette ki magyarázó felirat.

A Harmadik Átmeneti Kor elejétől a Halottak Könyve kurzív hieroglif írással készült hagyományos szövegei mellett egyes hieratikus példányok csupán egyetlen nagy nyitóvignettát használtak a szöveg elején, s kevesebb fejezetből álltak, mindez pedig a hagyományos méretnél lényegesen kisebb, mindössze kb. 18 cm magasságú papiruszokra került. Ebben az időszakban a vignetták tulajdonképpen teljes fejezetek rövidítéseiként szolgáltak.

A legtöbb vignetta szoros tematikus kapcsolatban állt az általa kísért fejezettel. Feladatuk a szövegek lényegi magjának vizuális formába öntése volt, de fontosságban nem maradtak el az írott szó mögött. Az illusztrálásra szánt fejezetek kiválasztása korántsem véletlenszerűen zajlott, az ábrázolási tendenciák az adott időszakra jellemző konvenciókat tükrözték, s az azoktól való eltérések mögött is általában valamilyen teológiai elgondolásra következtethetünk. A vignetták száma és színezése az Újbirodalom korában elég változatos volt. A 19. dinasztiától kezdve a vignettákat részletekben és színben igen gazdagon komponálták meg, aminek azonban gyakran a szöveg helyessége és pontossága látta kárát. Míg az Újbirodalomtól a Későkorig a vignettákat élénk színekkel festették, a Ptolemaiosz-kori és a római kori változatoknál nem helyeztek különösebb hangsúlyt az igényes színhasználatra.

A Ramesszida-kor legszebb Halottak Könyve példányai közül Ani és Hunefer papiruszai, míg a 21. dinasztiából származó leletek közül kétségkívül Neszitanebetiseru eredetileg 37 méter hosszúságú, kecses, fekete körvonalú vignettákkal illusztrált szövege (ismertebb nevén a Greenfield-papirusz) érdemel külön említést. Különlegessége – a kor szokásainak megfelelően –, hogy a Halottak Könyve illusztrációi mellé a kor privilegizált túlvilági könyveiből is kölcsönöztek képi anyagot.

A vignetták, bár tagadhatatlan illusztratív szerepük, az egyiptomiak számára lényegesen többet jelentettek puszta ábrázolásnál: a különböző elvont teológiai és mitologikus gondolattartalmak képi reprezentációi voltak. A különböző istenségek, az áldozati és ünnepi jelenetek és a liturgiák megjelenítései elmaradhatatlan részét képezték a templomaiknak és sírjaiknak, de a hieroglif írásrendszert is különböző nyelvtani funkciókban megjelenő képi jelek rendszere alkotta, ahol az egyes színek használata is gyakran kiemelt szimbolikus jelentéssel bírt. A jel és képiség által közvetített fogalmi gondolkodás az egyiptomi kultúra egész története során annak központi elemét képezte. A nyelvi és a képi jel egymástól gyakran elválaszthatatlan volt, s állandó kölcsönhatásban állt egymással.

A Halottak Könyvével nagyjából azonos időben jelentek meg az uralkodók számára fenntartott túlvilágkönyvek, mint az Amduat, a Kapuk- és a Barlangok Könyve, a Föld Könyve, vagy a napisten hetvenöt alakjával foglalkozó Naplitánia, amelyeknél a kép vált a központi tartalom elsődleges hordozójává, a szövegek pedig gyakran csak kiegészítő funkciót töltöttek be. Míg az uralkodói sírokban elsősorban ezek a „könyvek” voltak használatosak, a Halottak Könyve ábrázolások a nem-királyi sírokra, különösen a thébai elit magántemetkezéseire váltak egyre jellemzőbbé, főleg a 19. dinasztia korától. Eleinte csak vignettákat használták rövidített szövegekkel, amiket azonban II. Ramszesz uralmának végére teljes fejezetek váltottak fel. A dinasztia végére, majd később a 20. dinasztia folyamán a szövegek ismét visszaszorultak a vignetták javára, amelyeket sokszor csak az adott fejezetek címe kísért. A jelenetek sírbeli elhelyezkedése egy szakrális szerkesztési programot követett, amely a vignetták és szövegek anyagát és a sír architektúráját felhasználva szent teret alkotott, ami tulajdonképpen a mondások által leírt túlvilági szférát jelenítette meg.

W. Nemes Gábor, 2024

További irodalom

BARTOS, F. – EGEDI, B. (ford.): Az ​egyiptomi Halottak könyve – Ani papirusza. Bibliotheca Hermetica, Budapest, 2022.

FÁBIÁN, Z. I.: A Halottak Könyve a thébai nekropolisz újbirodalmi sírjaiban. In: Ókor, 2008. VII/1-2., Budapest, 2008, 14-28.

FARKAS, A. M.: Az egyiptomi „képi filozófia”: A spekulatív-felismerő gondolkodás történeti és kognitív gyökerei In: Kultúrák között. Hommage a Boglár Lajos. (Szerk. A. Gergely András - Papp Richárd - Prónai Csaba), Budapest, Nyitott Könyvműhely Kiadó, 2006, 362-388.

HORNUNG, E.: Das Totenbuch der Ägypter. Artemis Verlag Zürich und München, 1990.

KÁKOSY, L.: Az ókori Egyiptom története és kultúrája. Osiris Kiadó, Budapest, 2003, 297.

LIPTAY, É.: Kép és szöveg az egyiptomi kultúrában. In: Ókor, 2008. VII/1-2., Budapest, 2008, 40-46.

LIPTAY, É.: Past Imperfect. Múltidézés a Harmadik Átmeneti Korban. In: TIRADRITTI, F. (szerk.): Reneszánsz a fáraók Egyiptomában. Archaizmus és történeti érzék az Ókori Egyiptomban. Szépművészeti Múzeum, Budapest, 2008, 67-79.

LIPTAY, É.: Halotti papirusz (87. kat. sz.). In: TIRADRITTI, F. (szerk.): Reneszánsz a fáraók Egyiptomában. Archaizmus és történeti érzék az Ókori Egyiptomban. Szépművészeti Múzeum, Budapest, 2008, 180.

LUCARELLI, R., STADLER, M. A. (eds.): The Oxford Handbook of The Egyptian Book of the Dead. Oxford University Press, New York, 2023.

MILDE, H.: The Vignettes in the Book of the Dead of Neferrenpet. Nederlands Instituut Voor Het Nabije Oosten. Leiden, 1991.

MUNRO, I.: The Evolution of the Book of the Dead in: TAYLOR, J. H.(ed.): Journey Through the Afterlife: The Ancient Egyptian Book of the Dead, The British Museum Press, London, 2010, 54-80.

QUIRKE, S.: Going out in Daylight – prt m hrw: The Ancient Egyptian Book of the Dead - translation, sources, meanings. GHP Egyptology 20, London, 2013.

SCALF, F. (ed.): Book of the Dead. Becoming God in Ancient Egypt. OIMP 39. The Oriental Institute of the University of Chicago, Chicago, 2017.

TAYLOR, J. H.: Neszitanebiseru dicsőíti a napistent: egy Halottak Könyve-variáns részlete (86. kat. sz.). In: TIRADRITTI, F. (szerk.): Reneszánsz a fáraók Egyiptomában. Archaizmus és történeti érzék az Ókori Egyiptomban. Szépművészeti Múzeum, Budapest, 2008, 179.