Lexikon

4725 / 4724

A Halottak Könyve szaiszi recenziója

A Halottak Könyve használatát a 22. dinasztiát követően teljesen mellőzték, egészen a szaiszi korig (26. dinasztia), ami a korpusz újjászületésének időszaka. A szaiszi recenzió vélhetőleg még a 26. dinasztiát megelőző időszakban, a 25. dinasztia archaizáló tendenciáinak jegyében jött létre, s egészen a Ptolemaiosz-kor végéig használatban maradt. Bár a korpusz nevét a szaiszi korról kapta, ugyanis ebben az időszakban vált széles körben elterjedtté, eredete vélhetően a Halottak Könyve hagyományának korábbi központjához, a korai Újbirodalom óta kiemelkedő vallási központként működő Thébához köthető. Ezt a megállapítást erősíti, hogy a legtöbb 26. dinasztia korabeli kézirat is innen származik.

A szaiszi kori szöveggyűjtemény fő jellegzetessége a szövegek és vignettáik ma ismert sorrendjének rögzítése, de sor került ekkor több, idegen jellegű szóval gazdagodott új fejezet, valamint számos magyarázó glossza hozzáadására is, amelyekből arra következtethetünk, hogy szerkesztői számára már nem volt világos a mondások, s így a korábbi thébai recenzió mögött rejlő teológiai koncepció értelme. A 26. dinasztia valamennyi ismert papirusza hieratikus írással készült, bár egyes példányok – a kor archaizmusokat kedvelő légkörében – a thébai recenzió régi írásstílusát vették át. A későbbi időszakokban hieratikus és hieroglif írással készült példányok egyaránt előfordulhattak. A római korból egy igen ritkának mondható démotikus nyelvű változatot is ismerünk, de ebben az időszakban a Halottak Könyve helyét már más halotti kompozíciók, például a Lélegzések Könyve vagy az Örökkévalóság Átvándorlásának Könyve vették át.

A szaiszi recenzió fejezeteit írták koporsóra és papiruszra, de megjelenhettek sírfalakon, a Kr. e. 4. századtól pedig múmiapólyákon is. A szövegek és vignetták koporsókra másolása a Harmadik Átmeneti Korban és a 25. dinasztia alatt vált szokásossá, és a gyakorlat egészen a Ptolemaiosz-kor végéig fennmaradt. Érintetlen sírokból vagy dokumentált ásatásokról előkerült papiruszleletek alapján tudjuk, hogy a könyvek elhelyezése nem kötött szabályok szerint történt: a tekercs kerülhetett a test felső részére, a karok alá, a combok közé, vagy a fej alá, de mindenképpen a halott szoros fizikai közelségében volt. A néha vignettákkal is ellátott szövegek a Ptolemaiosz-korban egy új íráshordozón is megjelentek: a mondásokat különböző hosszúságú, keskeny vászondarabokra írták, amelyeket a múmia különböző testrészei köré csavartak. A vászondarabokat be is számozhatták, hogy érvényesülhessen a szövegek helyes sorrendje, a pólyákat pedig esetenként vászonamulettekkel egészítették ki, amelyekre istenségek alakjait festették. A szaiszi recenzió felépítéséből úgy tűnik, hogy a Kr. e. 7. század kulturális újjáéledéssel fémjelzett időszakában a Halottak Könyvének egy általánosan elterjedt változata született meg, amelyen belül a fejezetek egy főbb vonalaiban egységes sorrendet követő rendszert alkottak. Az elkövetkező évszázadokban a nagyobb terjedelmű papiruszokon ezzel a változattal találkozhatunk, ugyanakkor a teljes verziók számát meghaladták a rövidített változatok, amelyek a korábbi thébai recenzióhoz hasonlóan egyéni igények szerint gyűjtöttek egymás után különféle mondásokat a hosszabb, kanonikus papiruszokból.

A mondások 1-től 165-ig terjedő modern számozása a korszak mintapéldányának számító, Ptolemaiosz-kori Iufankh-papirusz sorrendjét vette alapul, s a szöveget közzétevő Karl Richard Lepsius (1810–1884) nevéhez köthető. A szövegváltozatok kevés variánssal rendelkeznek, és ezeket is inkább hibák javításai vagy ortográfiai eltérések teszik ki. A Ptolemaiosz-kori szövegek feltűnően kevés eltérést mutatnak a későkori változatokhoz képest, ami megnehezíti a dokumentumok keltezését. Egyes, korábban külön számozott fejezetekről ma már tudjuk, hogy szervesen összetartoztak, míg mások kettőzve jelentek meg. Míg bizonyos mondások csak az Újbirodalmat követő időszakból maradtak fenn, léteztek olyan, a korábbi korpuszból már ismert szövegek is, amelyek nem szerepeltek az Iufankh-papiruszon. Ennek okán ezek a mondások kiegészítő fejezetként új sorszámokat kaptak. Egyes kutatók szerint a szaiszi recenzió fejezetcímei jelen sorrendjükben meghatározóbbaknak bizonyulnak, mint tényleges tartalmuk, s meglátásuk szerint – visszakanyarodva Jean-François Champollion eredeti elképzeléséhez – a szövegek sorozata egy temetési liturgia részletes leírásaként értelmezhető, amelyet a szertartáshoz igazodva több tematikus szakaszra osztottak fel. A szövegkorpusz célja az elhunyt túlvilági létének biztosítása volt, amihez különböző igények és feltételek teljesülésére volt szükség. Ezek közé tartozott a test fizikai értelemben vett fennmaradása, a túlvilági test táplálása, a szabad mozgás képessége, a túlvilági istenek bírói tanácsa és vezetőjük, Ozirisz színe előtti kedvező ítélet, valamint a magasabb szintű létformákba való átalakulás igénye. A szaiszi recenzió kanonikus szövege ezekre a problémákra próbált megoldásokat találni a kor teológiájának leginkább megfelelő módon a megfelelő tartalmú fejezetek megfelelő sorrendben való rögzítésével.

W. Nemes Gábor, 2024

További irodalom

HORNUNG, E.: Das Totenbuch der Ägypter. Artemis Verlag Zürich und München, 1990.

HORNUNG, E.: The Ancient Egyptian Books of the Afterlife (LORTON, D., tr.). Cornell University Press, Ithaca and London, 1999, 13-22.

HORNUNG, E.: Az egy és a sok. Az óegyiptomi istenvilág (Fordította: Bechtold Eszter). Typotex. Budapest, 2009, 74 sk., 129, 135, 141.

KÁKOSY, L.: Az ókori Egyiptom története és kultúrája. Osiris Kiadó, Budapest, 2003, 149, 297, 315 sk., 340 skk., 350 skk. 361 skk., 368, 381, 383 skk.

KÓTHAY, K. A./GULYÁS A.: Túlvilág és mindennapok az ókori Egyiptomban. Források a Kr. e. 3-2. évezredből. Bíbor kiadó. Miskolc, 2007, 109-131.

LUCARELLI, R., STADLER, M. A. (eds.): The Oxford Handbook of The Egyptian Book of the Dead. Oxford University Press, New York, 2023.

MUNRO, I.: The Evolution of the Book of the Dead in: TAYLOR, J. H.(ed.): Journey Through the Afterlife: The Ancient Egyptian Book of the Dead, The British Museum Press, London, 2010, 54-80.

QUIRKE, S.: Going out in Daylight – prt m hrw: The Ancient Egyptian Book of the Dead - translation, sources, meanings. GHP Egyptology 20, London, 2013SCALF, F. (ed.): Book of the Dead. Becoming God in Ancient Egypt. OIMP 39. The Oriental Institute of the University of Chicago, Chicago, 2017.

TAYLOR, J. H.: Változások a halotti kultuszban a 25-26. dinasztia idején (Fordította: Liptay Éva). In: TIRADRITTI, F. (szerk.): Reneszánsz a fáraók Egyiptomában. Archaizmus és történeti érzék az Ókori Egyiptomban. Szépművészeti Múzeum. Budapest, 2008, 91-101; 179 (86. katalógustétel).

WÜTHRICH, A.: “Chapter 22. The So-Called Chapiters Supplémentaires”, In: Lucarelli, R., Stadler, M. A. (eds.): The Oxford Handbook of The Egyptian Book of the Dead. Oxford University Press, New York, 2023, 433–444.