Lexikon

23 / 22

Ozirisz, Ozirisz-mítosz

Ozirisz
Ozirisz egyike a legismertebb és legfontosabb egyiptomi istenségeknek. Alakja legszorosabban a túlvilág, az újjászületés és a termékenység fogalmaival fonódik össze. Nemcsak a társadalom legszélesebb rétegeihez köthető vallásos elképzelésekben volt kiemelten jelen, hanem fontos szerepet játszott a királyi ideológiában is, hiszen a halott fáraó Ozirisszá változva hagyományozta uralmát fiára, Hóruszra.

Ozirisz mítosza
Az egyiptomi források gyakran hivatkoznak az Oziriszt övező mítoszra, azonban annak egybefüggő leírásával adósak maradnak. Csak a Kr. u. 1‒2. század fordulóján élő görög történetíró, Plutarkhosz foglalta össze folyamatos elbeszélésként a mítoszt. E szerint Ozirisz királyként uralkodott a földön, azonban bátyja, Széth, aki szintén igényt tartott a hatalomra, meggyilkolta testvérét, feldarabolta, majd a testrészeit szerteszórta Egyiptomban. Ozirisz hűséges felesége, Ízisz felkutatta ezeket a testrészeket, újra teljessé tette Oziriszt, s így képes volt őt újjáéleszteni. Kettejük nászából megfogant Hórusz, majd Ozirisz az alvilág ura lett. Ízisz és a Delta mocsaras vidékén felnövekvő Hórusz később sikeresen megbosszulták Ozirisz halálát Széth legyőzésével, s így Hórusz, Ozirisz jogos örököseként, elfoglalhatta a trónt.

Ozirisz alakja
Ozirisz eredetileg alvilági (khtónikus) vonásokat is magán hordozó termékenységisten lehetett, de ahogy kultusza egyre elterjedtebbé vált, úgy olvasztotta magába más istenek jellemzőit. A legjelentősebbek közül az egyik az alsó-egyiptomi Buszirisz helyi istene, Andzseti volt, akinek Ozirisz a halála után újjászülető király motívumát köszönhette, a másik pedig a felső-egyiptomi Abüdoszhoz köthető sakálistenség Khentiamentiu, aki a nekropolisz uraként Ozirisznek a túlvilággal való kapcsolatát erősítette meg.

Míg Andzseti és Khentiamentiu mondhatni teljesen beleolvadtak Oziriszba, más istenekkel összekapcsolódva Ozirisz összetett isteni lények egyik tagjaként jelent meg. Ilyen volt a szakkarai nekropolisz urával alkotott társulás, Szokarisz-Ozirisz, illetve a memphiszi teremtőistent (lásd Ptah, az istenek és a világ teremtője: az ún. Memphiszi teológia), Ptahot is magában foglaló Ptah-Szokarisz-Ozirisz. Ez utóbbinak kis méretű szobrai a későkorban a sírmelléklet részeként gyakran a Halottak Könyvének papiruszát rejtették (lásd Ptah-Sokaris-Osiris szobrok).

Ozirisz alakja azonban nemcsak más istenekkel, hanem a természeti világ jelenségeivel is szorosan összefonódott. A termékenységhez kötődő nézetekkel magyarázható kapcsolata a mezőgazdasággal, ezen belül is a gabonával, valamint a Nílus áradásával és az ebből fakadó vegetációval. A látható világ egy másik szintjén Oziriszt a meghalást és újjászületést talán legjobban megtestesítő égitesttel, a holddal azonosították, melyre a legtöbb bizonyíték a görög-római korból származik. Másik égi formája az Orion-csillagkép volt, amely az Íziszt megtestesítő Szóthisz (Szíriusz) csillaggal együtt jelenítette meg az égbolton az Ozirisz-mítosz két legfőbb szereplőjét.

Ozirisz ábrázolása
Oziriszt leggyakrabban emberi alakban, mereven álló vagy ülő múmiaként ábrázolták. A test egészét beburkoló lepelből kitüremkednek a mellkas előtt keresztbe font kezek, amelyekben Ozirisz a királyi hatalom két jelképét, a jogart és a légykergetőt tartja. A fejen általában a felső-egyiptomi fehér korona, vagy az úgynevezett atef-korona látható (a fehér korona kétoldalt tollakkal, olykor kosszarvakkal és napkoronggal kiegészítve). Jellegzetes és gyakori ábrázolás még, amikor Ozirisz a halotti ágyán fekvő múmiaként jelenik meg, akit kétoldalt Ízisz és Nephthüsz istennők oltalmaznak.

Priskin Gyula, 2015

Bibliográfia

Kákosy 1979, 315–320; Plutarkhosz, Iszisz és Oszirisz (ford. W. Salgó Ágnes); Griffiths 1980; Mojsov 2005