Lexikon

159 / 158

Szanatóriumok a görög-római Egyiptomban

A görög-római kori Egyiptom templomkörzeteiben kialakított speciális, a gyógyító kultuszokhoz kapcsolódó épületeket szanatóriumnak nevezzük.

Az egyetlen régészetileg azonosított és feltárt szanatórium Egyiptomban a dendarai Hathor-templom körzetében található vályogtégla épület. A korabeli látogatók feljegyzései alapján azonban tudjuk, hogy a Ptolemaiosz-korban Hatsepszut Deir el-Bahari-i templomának legfelső szintje is szanatóriumként működött, és Imhotepnek, valamint Amenhotep, Hapu fiának kultuszához kapcsolódott.
Görög, illetve démotikus papiruszok és osztrakonok, köztük egy szebennütoszi írnok, Hor saját inkubációs orákulum-élményeiről szóló, részben fiktív feljegyzései szintén utalnak Amenhotep, Hapu fia Deir el-Bahari-i gyógyító kultuszára, valamint Szarapisz alexandriai, Imhotep, illetve Thot szakkarai és Bész abüdoszi gyógyító jellegű orákulumközpontjaira is.

A dendarai szanatórium sajátos építészeti kiképzése a vallásos gyakorlathoz igazodott. A központi udvar oldalain ún. gyógyító szobrok sorát állították fel, amelyek mágikus szövegekkel ellátott istenképmások voltak. Ezeket a papok a templomkörzet szent tavából elvezetett vízzel öntötték le, majd a víz, miután a gyógyító formulákon keresztülfolyt, és átvette azok mágikus tulajdonságait, kis medencékbe jutott. A szanatóriumba érkező betegek ezek megszentelt vízében részben vagy teljesen elmerülve, illetve abból fogyasztva megtisztultak, és gyógyulást reméltek. A központi udvart folyosó vette körül, ahonnan számtalan kis cella nyílt, falfülkéikben egy-egy istenképmással. A cellák az inkubációs orákulum elnyerésére szolgáltak: a betegek itt lepihenhettek, és eltölthettek egy éjszakát annak reményében, hogy az istenség álmukban meglátogatja őket, és csodás gyógyulásukat utasításokkal segítik, amelyeket később a templom papjai értelmeznek.

Ebben az időben az inkubáció és a szent vízzel való megtisztulás, gyógyulás görög területeken is bevett szokás volt, így az epidauroszi (lásd az ottani feliratokat), kószi vagy pergamoni Aszklépieionban, ahol a görög gyógyítóisten, Aszklépiosz és lánya, Hügieia állt a kultusz középpontjában, a gyógyulásokról pedig számos feljegyzés (iamata) tudósít.

Egyiptomban a legfontosabb gyógyító kultuszok a hellénisztikus korban Aszklépiosszal azonosított Imhotep (Dzsószer fáraó építésze) és Amenhotep, Hapu fia (III. Amenhotep fáraó építésze) személye körül alakultak ki, a dendarai inkubációs cellák említett kis falfülkéiben is feltehetőleg az ő képmásaik voltak. Rajtuk kívül számos istent, így Hathort, Íziszt vagy Thotot, sőt Bészt is tisztelték gyógyító hatalmukért.

A szanatóriumok létére vonatkozóan a Ptolemaiosz-kort megelőzően nincsenek forrásaink, de néhány felirat, így Qenherkhepsef 19. dinasztiából származó (Kr. e. 13. századi) sztéléje már említést tesz a templom udvarához köthető, és a későbbi szanatóriumok működéséhez hasonló vallásos gyakorlatról, a gyógyító álomról és a szent víz elfogyasztásáról.

Vadas Réka, 2015


Bibliográfia

Daumas, in BIFAO 56 (1956); Cauville 1990; Nunn 1996, 110–112; Arnold 1999; Wilkinson 2000, 74–75; Renberg 2010; Forshaw 2014