Korai tévhitek és eredmények
A hieroglif és a belőle kifejlődött egyiptomi írásrendszerek a kopt-keresztény kultúra felemelkedésével és a pogány hagyományokkal való szakítás eredményeképpen a késő ókorban funkciójukat vesztették, és lassan feledésbe merültek. A hieroglifák megfejtését Jean-François Champollion munkásságának köszönhetjük, de az egyiptomi írások kutatástörténete sokkal régebbre nyúlik vissza.
A megfejtést az a tévhit nehezítette egészen a 19. század elejéig, hogy a hieroglifák a letűnt egyiptomi civilizáció vallásos és filozófiai tanainak szimbolikus kifejezései. Az ókori Egyiptom iránti érdeklődés a reneszánsz alatt erősödött fel Európában, de a hieroglifák helyes értelmezését félrevezették az olyan hermetikus művek, mint Horapollón 5. századi Hieroglyphica című munkája, amely közel 200 jelnek tulajdonított – tévesen – szimbolikus, allegorikus értelmezéseket. A 17. században Athanasius Kircher német jezsuita tudós foglalkozott behatóbban a kopt nyelvvel és helyesen állapította meg, hogy a kopt nyelv az óegyiptomi folytatása. A hieroglifák megfejtésében azonban ő sem tudott jelentős előrelépéseket tenni.
A Rosette-i kő
A Napóleoni hadjáratok során előkerült Rosette-i kő, amely két nyelven (egyiptomi és görög) és három írásmóddal (hieroglif, démotikus és görög) rögzítette a Kr. e. 196-ra keltezhető memphiszi dekrétumot, mérföldkövet jelentett a kutatásokban. Ez volt ugyanis az első eset, hogy egy olyan hosszabb szöveg került nyilvánosságra és a tudományos közösség látóterébe, amely biztosan ugyanazt a szöveget őrizte meg két egyiptomi írásváltozatban is, és amelynek tartalma a görög alapján értelmezhető volt. Az első tudományos igényű értekezések egyrészt a Rosette-i kő görög szövegének pontos megértését tűzték ki célul, másrészt inkább a démotikus verziót vizsgálták, hiszen a három írás közül a démotikus őrződött meg legteljesebben. A megfejtéshez kulcsot ígérő személynevek többsége a szöveg elején csoportosul, a hieroglif változatnak azonban éppen ez a része veszett el. A démotikust ráadásul kezdettől alfabetikus írásnak tartották, míg a hieroglifák szimbolikus jelekként való értelmezését e korai megfejtési kísérletek még nem kérdőjelezték meg.
A nevek megfejtése
Antoine-Isaac Silvestre de Sacy gróf azonosította sikerrel az első démotikus jelcsoportokat, Ptolemaiosz és Alexandrosz nevét, ezt egészítette ki a svéd diplomata és orientalista, Johan David Åkerblad további görög személynevek kiolvasásával. Åkerblad több démotikus jelet is sikeresen megfejtett, de tévesen feltételezte, hogy a démotikus írás tisztán fonetikus jellegű volna. A következő fontos előrelépés Thomas Young, angol orvos és fizikus nevéhez kötődik, aki rendkívüli módon érdeklődött az ókori nyelvek és a régiségek iránt. Ő már számos olyan démotikus jelcsoportot is azonosított, amelyek nem neveket tartalmaztak. Összeállított egy 86 szóból álló listát, és elkülönítette a többes szám jelét is. Felismerte a démotikus kevert természetét, hogy az fonetikus és ideografikus elveket egyesít. A kartusok segítségével közvetlen kapcsolatot teremtett a démotikus és a hieroglif írás között, így ki tudta olvasni Ptolemaiosz hieroglifákkal írt nevét is. A teljes rendszer megértésében az akadályozta meg, hogy úgy vélte, a hieroglifák fonetikus alkalmazása kivételes, csak idegen (nem-egyiptomi) nevek lejegyzésére szolgált.
Jean-François Champollion áttörése
A hieroglif írásrendszer tényleges megfejtése Jean-François Champollion (1790–1832) nevéhez köthető. Champollion már fiatalon magas szinten elsajátított számos keleti nyelvet, köztük a koptot is. A kopt ábécé nem görög eredetű betűit sikeresen visszavezette a megfelelő démotikus jelekre. Kutatásai során, Thomas Young eredményeitől függetlenül, maga is arra a következtetésre jutott, hogy a démotikus írás egy fonetikai és ideografikus elvek kombinációján alapuló kevert írásrendszer és ezt az elvet a hieroglifákra is alkalmazta (l. a hieroglif írás alapelvei). Nagyon szisztematikusan dolgozott, a Rosette-i kövön kívül más egyiptomi feliratokat is vizsgált. Ennek eredményeképpen a démotikus szövegben található Kleopátra nevet átírta hieroglifákkal, így a nevet azonosítani tudta egy obeliszken, rendszerét tovább fejlesztve pedig egyre több nevet tudott kiolvasni római kori emlékeken. Az igazi áttörést az jelentette, amikor 1822-ben, különböző templomokból származó feliratok másolatain ki tudta olvasni Thotmesz és Ramszesz nevét is. A modern egyiptológia születésének jelképes dátumát Champollion a francia tudományos akadémia titkárának címzett levele keltezi, amelyben nyilvánosságra hozta eredményeit: Lettre à M. Dacier relative à l’alphabet des hiérogliphes phonétiques employés par les Egyptiens pour inscrire sur leurs monuments les titres, les noms et les surnoms des souverains Grecs et Romains. (Paris, 1822 szeptember 22). Két éven belül Champollion befejezte a Rosette-i kő teljes feldolgozását, és monográfiát tett közzé az írásrendszer szabályairól. Később, további feliratok gyűjtése céljából expedíciót is szervezett Egyiptomba, illetve egyiptomi nyelvtant és szótárt is összeállított. Megjegyzendő, hogy kutatási módszereit sok támadás érte, munkáját kételkedéssel fogadták a tudományos világban, és több évtizednek kellett eltelnie, mire eredményeit széleskörűen elfogadták.
Egedi Barbara, 2015