Az újegyiptomi nyelv az egyiptomi nyelv egyik nyelvtörténeti korszakának modern elnevezése, amely a démotikus és kopt nyelvszakaszokkal együtt alkotja az ún. későbbi egyiptomi korszakot. Hozzávetőleg Kr. e. 1350 és 650 között használták, megjelenése egybeesik az Amarna-korral. A ma ismert újegyiptomi szövegek túlnyomó többsége azonban az Újbirodalom második felében, a Ramesszida-korban keletkezett.
A újegyiptomi nyelvben számtalan hangtani, alaktani és mondattani változás figyelhető meg a klasszikus egyiptomihoz képest, új szavak, kifejezések, és új nyelvtani szabályok is kimutathatók, például elterjed a segédigével létrehozott ún. körülírásos szerkezetek és a határozott névelő használata. A beszélt nyelvben végbemenő változások azonban sokszor csak lassan vagy fokozatosan jelennek meg az írott nyelvben. Ez a késleltetés, vagyis az írásbeliség konzerváló jellege komoly bizonytalanságokat okozhat például a helyesírási konvenciókban: az újegyiptomi szövegekben megfigyelhetjük, hogy az írnokok hol a hagyományos írásképet követik, hol a szavak megváltozott kiejtését próbálják visszaadni, ráadásul az idegen eredetű és újonnan képzett szavak lejegyzésével is meg kell birkózniuk. Az egyiptomi nyelv az ország földrajzi viszonyai és korai politikatörténete miatt sokáig elszigetelt maradt, az Újbirodalomtól azonban jelentős számú, főleg sémi eredetű jövevényszó jelenik meg az egyiptomi szövegek szókincsében. Az újegyiptomi nyelv tanulmányozásakor azt is szem előtt kell tartani, milyen szövegtípussal állunk szemben: a kevésbé formális, gyakorlati céllal létrejött szövegekben sokkal gyorsabban és rendszeresebben bukkannak fel a nyelvi újítások, a vallásos, monumentális és reprezentatív céllal született forrásokban azonban a klasszikus nyelv és az újegyiptomi jellegzetes keveredését figyelhetjük meg.
A újegyiptomi nyelven íródott szövegek tartalmi változatossága nem tér el a klasszikus egyiptomitól, mi több, további műfajokkal gazdagodik. Ebben a korszakban jelennek meg a mitológiai témájú elbeszélések és a szerelmi líra. A szövegek egy jellegzetes csoportja iskolai gyakorlatként készült és mintaleveleket, irodalmi szövegek másolatait, vagy egészen hétköznapi témákat feldolgozó írásgyakorlatokat tartalmaz.
Egedi Barbara, 2015
A újegyiptomi nyelvben számtalan hangtani, alaktani és mondattani változás figyelhető meg a klasszikus egyiptomihoz képest, új szavak, kifejezések, és új nyelvtani szabályok is kimutathatók, például elterjed a segédigével létrehozott ún. körülírásos szerkezetek és a határozott névelő használata. A beszélt nyelvben végbemenő változások azonban sokszor csak lassan vagy fokozatosan jelennek meg az írott nyelvben. Ez a késleltetés, vagyis az írásbeliség konzerváló jellege komoly bizonytalanságokat okozhat például a helyesírási konvenciókban: az újegyiptomi szövegekben megfigyelhetjük, hogy az írnokok hol a hagyományos írásképet követik, hol a szavak megváltozott kiejtését próbálják visszaadni, ráadásul az idegen eredetű és újonnan képzett szavak lejegyzésével is meg kell birkózniuk. Az egyiptomi nyelv az ország földrajzi viszonyai és korai politikatörténete miatt sokáig elszigetelt maradt, az Újbirodalomtól azonban jelentős számú, főleg sémi eredetű jövevényszó jelenik meg az egyiptomi szövegek szókincsében. Az újegyiptomi nyelv tanulmányozásakor azt is szem előtt kell tartani, milyen szövegtípussal állunk szemben: a kevésbé formális, gyakorlati céllal létrejött szövegekben sokkal gyorsabban és rendszeresebben bukkannak fel a nyelvi újítások, a vallásos, monumentális és reprezentatív céllal született forrásokban azonban a klasszikus nyelv és az újegyiptomi jellegzetes keveredését figyelhetjük meg.
A újegyiptomi nyelven íródott szövegek tartalmi változatossága nem tér el a klasszikus egyiptomitól, mi több, további műfajokkal gazdagodik. Ebben a korszakban jelennek meg a mitológiai témájú elbeszélések és a szerelmi líra. A szövegek egy jellegzetes csoportja iskolai gyakorlatként készült és mintaleveleket, irodalmi szövegek másolatait, vagy egészen hétköznapi témákat feldolgozó írásgyakorlatokat tartalmaz.
Egedi Barbara, 2015