Így szól a kitűnő kísérő:
Örvendjen a szíved, Fejedelem, mert íme elértük a Székhelyet! Elkapják a sulykot, a kikötőcöveket beverik, az orrkötél partot ér. Örvendezés és isten dicsőítése; mindenki megöleli a társát. Legénységünk épségben jött meg, nincs veszteség katonáink közt. Elértük Núbia (Vavat) legtávolabbi széleit, elhaladtunk Szenmut előtt, és íme békében jöttünk meg, a mi földünket, azt értük el. Hallgass hát rám, Fejedelem! Én nem vagyok túlzó! Mosd meg magadat, önts vizet ujjaidra! Ó, válaszolj, ha kérdeznek, beszélj a király előtt, s szíved helyén legyen! Válaszolj habozás nélkül: az embert szája menti meg, és ha beszél, elrejti arcát. Cselekedj szíved szándéka szerint! Fáraszt, amit mondok neked? Elmondok hát valami hasonlót, ami énvelem történt, amikor a király ércbányáihoz mentem, és tengerre szálltam egy százötven rőf hosszú, negyven rőf széles hajóval; százötven evezős ült benne, Egyiptom válogatottjai közül. Az eget nézik, a földet nézik, szívük éberebb, mint az oroszláné. Megjósolják a vihart, mielőtt jönne, az orkánt, mielőtt kitörne.
A vihar kitör. A tengeren vagyunk, mielőtt földet értünk volna, szél emelkedik újra meg újra, benne nyolc rőf hullám. Egy fadarabot sodort felém. S a hajó? Meghaltak, akik rajta voltak, egy sem maradt meg belőlük. A tenger hullámverésével egy szigetre jutottam. Három napot töltöttem egyedül, a szívem volt csak társam. Fa rejtekében aludtam, az árnyékot öleltem át… Kinyújtottam lábaimat, hogy megtudjam, mit adhatok számnak. Találtam ott fügét, szőlőt, mindenféle pompás hagymát, kaut, szikomórgyümölcsöt és uborkát, mintha ültetve lett volna, voltak ott halak és madarak, semmi nincsen, ami ne lenne ott. Teleettem magamat, a földön is hagytam belőle, mert sok volt karjaimnak; akkor vettem a tűzszerszámot, és tüzet élesztettem, fát aprítottam: az isteneknek szánt égőáldozathoz. Dörgő hangot hallottam; gondoltam, a tenger hullámverése az. A fák összeroppantak, a föld megmozdult; felfedtem arcomat, s észrevettem, hogy egy kígyó közeledik, harminc rőfnyi, szakálla hosszabb két rőfnél, teste arannyal bevonva, szakálla valódi lazúrkőből.
Előregörnyedt, száját nyitotta felém – hason feküdtem előtte –, és így szólt hozzám:
– Ki hozott téged, Kicsiny?! Ki hozott téged? Ha vonakodsz megmondani, ki hozott erre a szigetre, tudd meg, hogy hamuvá válsz és láthatatlanná lész. Te beszélsz hozzám, de én nem hallom; előtted vagyok, hát nem ismersz engem? – Szájába vett és nyugvóhelyére vitt, lefektetett anélkül, hogy érintett volna, ép voltam, nem tett kárt bennem. Száját nyitotta felém – hason feküdtem előtte –, és így szólt hozzám: – Ki hozott téged, Kicsiny, ki hozott téged a tengernek erre a szigetére, melynek szélei a hullámokban vannak?
Válaszoltam neki, karomat meghajlítva előtte; így szóltam hozzá:
– Én az ércbányához utaztam a király megbízásából egy százötven rőf hosszú, negyven rőf széles hajón; százötven evezős ül benne Egyiptom válogatottjai közül. Az eget nézik, a földet nézik, szívük éberebb, mint az oroszláné. Megjósolják a vihart, mielőtt jönne, az orkánt, mielőtt kitörne. Egyikük szíve éberebb, karja erősebb, mint a másiké; nincs közöttük tudatlan. S a vihar kitör. A tengeren vagyunk. Mielőtt földet értünk volna, szél kerekedik újra meg újra, benne nyolc rőfnyi hullám. Egy fadarabot sodort felém. A hajó? Meghaltak, akik rajta voltak, egy sem maradt rajtam kívül. És íme, én nálad vagyok, a tenger hullámverése hozott erre a szigetre.
Ő pedig így szólt hozzám:
– Ne félj, ne félj, Kicsiny! Ne aggódj, miután hozzám jutottál! Lásd, az isten tartott életben téged, ő hozott a Kának erre a szigetére. Semmi nincsen, ami ne volna itt. Telve van mindenféle gyönyörűséggel. Íme eltöltesz hónapot hónapra, míg betöltesz négy hónapot a sziget belsejében. Hajó fog jönni a Székhelyről, rajta hajósok, akiket ismersz. Elmégy velük a Székhelyre, és városodban fogsz meghalni! Mily öröm beszélni a megízleltekről annak, ki keresztülment gonosz dolgokon! Valami hasonlót fogok hát elmondani neked, ami ezen a szigeten történt. Testvéreimmel együtt éltem itt – közöttük gyermekek; összesen hetvenöten voltunk kígyók: gyermekeim és testvéreim; nem említem neked azt a kis leányt, akit hozzám a gondviselés hozott. Egy csillag hullott alá, ettől tüzet fogtak ők, úgy történt, hogy nem voltam velük, amikor elégtek; nem voltam közöttük. Meghaltam miattuk, mikor megtaláltam őket, holttesteket egy halomban. Ha erős vagy és szíved szilárd, meg fogod ölelni gyermekeidet, megcsókolod feleségedet, meglátod házadat, szebb ez mindennél. Eléred a Székhelyet, és testvéreiddel együtt leszel ott.
Akkor én hasra borultam, és megérintettem a földet előtte:
– Én pedig mondom neked! Beszélek hatalmadról a királynak, hírt adok a te nagyságodról. Hozatok neked ibi-balzsamot, az örvendezés olaját, judneb-illatszert, füstölőszereket, a templomok tömjénjét, amelyben minden isten gyönyörűségét leli. Beszélni fogok neki arról, ami velem történt, és amit a király hatalma által láttam! Dicsérni fognak téged a Városban az egész ország hivatalnoksága előtt. Bikákat vágatok le neked égő áldozatul, és szárnyasokat ölök. Hozatok hajókat, megrakva Egyiptom minden ékességével, ahogy ezt egy isten számára tenni kell, aki szereti az embereket egy távoli országban, és akit nem ismernek az emberek!
Ő nevetett rajtam és azon, mit mondtam neki, mint valami szíve számára helytelen dolgon, és így szólott hozzám:
– Nincs neked sok balzsamod! A tömjén urává lettél? De hát én Punt királya vagyok, és a tömjén az enyém benne. Az örvendezés olaja, amiről azt mondottad, hogy hozni fogják, ennek a szigetnek legfőbb java! És ha meg fogsz válni ettől a helytől, sohasem látod többé ezt a szigetet, hullámmá változik át.
A hajó pedig jött, ahogy ő megjósolta előre. Elmentem, és egy magas fára másztam, felismertem azokat, akik rajta voltak. Elmentem, hogy ezt jelentsem, és úgy találtam, hogy ő már tudja. Azt mondta nekem:
– Egészséget, egészséget, Kicsiny, házadig! Lásd meg gyermekeidet, tedd neved széppé városodban; íme ez az én kívánságom.
Hasra borultam, karjaimat meghajlítva előtte. Adott nekem egy rakomány balzsamot, örvendezés-olajat, judneb-balzsamot, füstölőszereket, saasz-balzsamot, szemfestéket, zsiráf-farkakat, tömjént nagy tömbökben, elefánt-agyarakat, agarakat, cerkóf-majmokat, páviánokat és mindenféle szép drágaságokat.
Én mindezt felraktam a hajóra. Akkor hasra borultam, hogy dicsőítsem őt. Ő pedig így szólt hozzám: – Íme két hónapon belül megérkezel a Székhelyre, meg fogod ölelni gyermekeidet, és megújulsz sírodban!
Lementem a kikötőpartra, a hajó közelében, és hívtam a katonákat, kik a hajón voltak. Dicsőítettem a Sziget Urát a kikötőben, és akik ott voltak, hasonlóképpen cselekedtek. Északnak hajóztunk a király székhelye felé. Elérkeztünk a Székhelyre, két hónap alatt, egészen, ahogy megmondotta. És akkor beléptem a király elé, hogy előhozassam az ajándékokat, melyeket a sziget belsejéből hoztam. Ő megdicsért engem az egész ország hivatalnoksága előtt, kísérővé tett, és megajándékozott emberekkel. Láss engem hát, miután partot értem, miután láttam mindazt, amit tapasztaltam. Lásd, jó hallgatni az emberekre!
Ő pedig így szólt hozzám: – Ne légy oly kitűnő, Barátom! Vajon adnak-e vizet a madárnak lemészároltatása reggelének hajnalán?
Készen van, kezdetétől a végéig, ahogy az írásban találtatott. Írta az ügyes ujjú írnok, Ameni-Amon-aa, élet, boldogság, egészség neki!
Dobrovits Aladár fordítása