Forrás

60 / 59

Hérodotos: A görög-perzsa háborúk 1.1–5

A mű bevezetése (1.1–5)

1. A halikarnasszoszi Hérodotosz a következőkben foglalja össze történeti kutatásai eredményeit, hogy az emberek között megesett dolgok az idők folyamán feledésbe ne merüljenek, s ne vesszen el nyomtalanul azoknak a nagy és csodálatra méltó cselekedeteknek az emléke, amelyeket részben a hellének, részben a barbárok vittek véghez, sem az, hogy milyen okok késztették őket a háborúra egymás ellen. A perzsa történet ismerői azt állítják, hogy a viszálykodás okozói a phoinikiaiak voltak. Szerintük, amikor ezek ideköltöztek az úgynevezett Vörös-tenger mellől a mi tengerünkhöz, s letelepedtek a máig általuk lakott földsávon, hamarosan hosszú tengeri utakra vállalkoztak. Egyiptomi és asszüriai árukkal kereskedve sok országba, s így Argoszba is eljutottak, mely akkor kiemelkedő szerepet játszott a most Hellasznak nevezett terület városai között. Mint mondtam, a phoinikiaiak tehát eljutottak Argoszba is, s itt is árulni kezdték portékáikat. A megérkezésüket követő ötödik vagy hatodik napon azonban, amikor már majdnem minden árujukon túladtak, lement a tengerhez sok asszony, köztük a király leánya is. A hellének szerint volt az, Inakhosz leánya. Az asszonyok felmentek a hajó tatjára, s kedvükre vásárolgattak az árukból. Ekkor a phoinikiaiak egymást biztatva rárohantak az asszonyokra, és bár a legtöbben el tudtak menekülni, Iót néhány más nővel együtt elrabolták. Bevitték őket a hajó belsejébe, s elvitorláztak velük Egyiptom felé.

2. A perzsák szerint Ió ilyen módon jutott el Egyiptomba, nem pedig úgy, ahogy a hellének állítják, s ez indította el a sorozatos ellenségeskedéseket. Ezután, mint mesélik, az történt, hogy néhány hellén, akiknek a nevét nem tudják, kikötött a phoinikiai Türoszban, s elrabolta a király leányát, Európát. Állítólag krétaiak voltak, akik ekképp hasonlóval viszonozták az eredeti cselekedetet. Ezután a második méltánytalanságot is a hellének vitték végbe. Egy hosszú hajón elhajóztak ugyanis a kolkhiszi Aiába, a Phaszisz folyóhoz, s elvégezvén, amiért jöttek, elrabolták Médeiát, a király leányát. Erre a kolkhiszi király követséget küldött Hellaszba, hogy elégtételt kérjen és visszakövetelje a leányát. Hellaszban azonban azt válaszolták, hogy ők sem kaptak elégtételt az argoszi Ió elrablásáért, ezért ők sem adnak.

3. Ezután – így folytatja a hagyomány –, a második nemzedék idejében, Priamosz fia, Alexandrosz hallott e dologról, s neki is kedve támadt, hogy Hellaszból asszonyt raboljon, és feltette magában, hogy ő éppúgy nem fog elégtételt adni, mint ahogy amazok sem adtak. Így azután elrabolta Helenát. Erre a hellének úgy döntöttek, hogy követséget küldenek, amely visszakéri Helenát, s elégtételt követel a rablásért. A trójaiak azonban követelésükre Médeia elrablására hivatkoztak, hogy lám csak, ők ugyan nem adtak elégtételt, és a leányt sem küldték vissza, másoktól mégis jóvátételt követelnek.

4. Eddig mindkét oldalról csak egyes személyeket raboltak el, a későbbi viszályokért azonban a bűn egészen a helléneket terhelte, mert először ők indítottak hadjáratot Ázsia, s nem a perzsák Európa ellen. A perzsák úgy vélekedtek, hogy az asszonyrablás valóban jogtalan cselekedet, de nyomban bosszút venni érte oktalanság, s úgy bölcsebb, ha nem bánkódnak az elraboltak miatt, hiszen aligha rabolták volna el az asszonyokat, ha ezt ők maguk is nem akarják. Ezért azután, mondják a perzsák, ők Ázsiában nemigen bánkódtak az elrabolt nőkért. Ezzel szemben a hellének egyetlen lakedaimóni nő elrablása miatt hatalmas seregeket gyűjtöttek, behatoltak Ázsiába, és megdöntötték Priamosz uralmát. Ettől kezdve a perzsák szilárdan ellenségüknek vallották a hellén népet. A perzsák ugyanis a magukénak tekintették Ázsiát s az ott lakó barbár népeket, Európát viszont s a hellének lakta földet teljesen különálló területnek.

5. A perzsák tehát így adják elő a történteket, s szerintük Ilion elfoglalásától fogva vált ellenségessé viszonyuk a hellénekkel. A phoinikiaiak viszont Ió történetét másképpen adják elő, mint a perzsák. Szerintük ugyanis Ió nem úgy került Egyiptomba, hogy elrabolták, hanem úgy, hogy Argoszban szerelembe esett a hajó kapitányával, s mikor teherben maradt, szégyellve magát szülei előtt, önként elhajózott a phoinikiaiakkal, hogy a csúfság ki ne tudódjék. Így adják tehát elő a dolgokat a perzsák és a phoinikiaiak. Én magam azonban nem kívánok állást foglalni, hogy így vagy amúgy estek-e a dolgok. Hanem legelőbb arról a személyről szólnék, aki az én tudomásom szerint is először követett el jogtalanságot a hellénekkel szemben, majd elbeszélésem során szeretnék kitérni az emberek kisebb és nagyobb városaira. Mert sok, egykor hatalmas város lett jelentéktelenné, amelyek pedig az én időmben virágoztak, azok régebben voltak jelentéktelenek. S mivel tudom, hogy az emberi boldogság nem állandó, mindkét sorslehetőségről meg fogok emlékezni.

(Muraközy Gyula fordítása)