Lexikon

278 / 277

Empedoklés

Kr. e. 5. századi preszókratikus filozófus. Akragasban (Szicília, a mai Agrigento) élt és tevékenykedett (kb. Kr. e. 492 – kb. Kr. e. 432). Életrajzi források szerint apját Metónnak hívták, tekintélyes családból származott, és részt vett Akragas politikai életében. Forrásaink számos további életrajzi részletet is közölnek, melyek inkább az életműből konstruált fiktív legendáknak, mint valóságos történeteknek tűnnek. A filozófiatörténeti kánon szerint a preszókratikus filozófusok Parmenidés utáni generációjához tartozik, nagyjából egyidős, vagy némileg idősebb mint Anaxagoras, Zénón, Démokritos és Sókratés.

Életrajzi forrásaink több művet tulajdonítanak Empedoklésnak (köztük tragédiákat és himnuszokat), töredékek azonban kizárólag epikus tankölteményeiből (vagy tankölteményéből) maradtak fenn. A töredékek jelentős száma és a későbbi doxográfiai beszámolók részletessége és gazdagsága alapján valószínűsíthető, hogy az ókorban népszerű szerzőnek számított, és a klasszikus, hellénisztikus és római kori filozófiára jelentős hatást gyakorolt.

Az ismert fragmentumok vagy egyetlen epikus tanköltemény több könyvéből, vagy az elterjedtebb álláspont szerint két epikus tankölteményből – A természetről, ill. a Katharmoi (kb. Tisztítószertartások) c. művekből – származnak. A töredékek döntő többsége vendégszövegként hagyományozódott, de az utóbbi évtizedek egyik legjelentősebb papiruszfelfedezése egy hosszabb, töredékesen is egybefüggő részlettel gazdagította az életművet. Mindazonáltal – bár a preszókratikus filozófusok között talán éppen Empedoklésről tudunk a legtöbbet – a tanköltemény(ek) gondolatmenete teljes egészében nem rekonstruálható. A következőkben ezért pontokba szedve, a teljesség igénye nélkül mutatunk be néhány fontosabb kérdést.

1) Az empedoklési tanköltemények – Parmenidés nyomán – a homérosi és hésiodosi epika nyelvén, hexameterben íródtak, melyekben a költői és a filozófiai beszédmód nem választható szét egymástól. Természetfilozófiai állításait sokszor mitikus párhuzamokkal fogalmazza meg, természetfilozófiájának az alapelemeit, a „gyökereket” különböző istenekként megszemélyesíti. Az empedoklési tanköltemény hatása Lucretius költeményében is tetten érhető.
2) Empedoklés filozófiájában az ión természetfilozófia és Parmenidés filozófiai problémái – milyen alapelemekből és hogyan jön létre a fizikai világ, hogyan írhatók le a világ egyes dolgai és folyamatai, vannak-e a valóságnak „fokozatai” és ha igen, hogyan ragadhatók ezek meg – egyaránt jelen vannak. Az Aristotelés által kanonizált elemtan (föld, víz, levegő, tűz) feltehetőleg nála jelent meg először. Két hosszabb töredékünk is van, amelyek egy-egy fiziológiai jelenséget magyaráznak hasonlatokkal (a DK 84. töredék a látás és a szem működését a lámpás, a DK 100. töredék a lélegzés folyamatát a klepsydra működésével szemlélteti), és számos más kisebb töredék is azt tanúsítja, hogy – különösen a biológiai, fiziológiai – jelenségek részletes leírása és természetfilozófiai alapon történő magyarázata hangsúlyosan érdekelte Empedoklést.
3) A tanköltemény töredékeiből nagyszabású kozmikus ciklus rajzolódik ki, melyben a szeretet (philia) és a viszály (neikos) erői felváltva uralják a mindenséget. A szeretet uralma idején egy Gömb jön létre, melyben a mindenség egyesül, a viszály uralma idején a mindenség alkotórészeire esik szét. A szeretet és a viszály egymást váltó ciklusainak a folyamatában helyezhető el valahol az általunk ismert világ is, melyben a szeretet és a viszály erői az élőlényeket létrehozzák.
4) A kozmosz egyesülésének és szétesésének ciklikus történetét egy még ennél is enigmatikusabb, valószínűleg orfikus jellegű bukástörténet egészíti ki, melyben a lélekvándorlás, vagy legalábbis későbbi szerzők által lélekvándorlásként értelmezett elképzelés is megjelenik, Empedoklés vagy egy – a költeményben daimónnak nevezett – valakinek a sorsán keresztül. Ehhez kapcsolódik a húsfogyasztás tilalma is.
5) A tanköltemény valószínűsíthető orfikus jellegével összefüggésben a töredékeknek számos olyan eleme van, amelyek inkább a tág értelemben felfogott mágia és vallásos-mágikus eljárások, valamint a hagyományos, illetve a hippokratési iratokból ismert orvoslás kontextusába illeszkednek, és távol állnak az ión természetfilozófiától.

Bárány István 2018

Bibliográfia

Kirk–Raven–Schofield 2002; Wright 1995; O’Brien 1969; Martin–Primavesi 1998