Lexikon

31 / 279

Aristotelés

Kr. e. 384-ben Stageirában született orvoscsaládban. Tizennyolc éves korában Athénba utazott, ahol a platóni Akadémia hallgatója lett, és egészen Platón haláláig (Kr. e. 347-ig) az Akadémia tagja maradt. Platón halála után Assosban és Lesboson töltött néhány évet, feleségül vette Pythiast (vendéglátójának, Assos platonista uralkodójának az unokahúgát), akitől hasonnevű lánya született. (Első felesége halála után Herpylistől, második feleségétől vagy élettársától még egy fia született, akit Nikomachosnak hívtak.) Biológiai, kiváltképp tengerbiológiai kutatásai ehhez az időszakhoz köthetők. Kr. e. 343-ban Philippos makedón uralkodó Alexandros nevelőjének Pellába hívta. Itt a későbbi Nagy Sándor tanításában Aristotelés is részt vett, de arról kevés információnk van, hogy kapcsolata Alexandrosszal milyen hosszú ideig tartott, és milyen természetű volt. Kr. e. 335-ben Athénban Apollón Lykeios ligetében megalapította saját iskoláját, amelyet az utókor Lykeionnak, Peripatosnak vagy peripatetikus iskolának nevezett. Nagy Sándor Kr. e. 323-ban bekövetkezett haláláig itt tanított, majd a makedónellenes közhangulattól félve visszavonult Chalkisba, ahol Kr. e. 322-ben meghalt.

Művei között hagyományosan megkülönböztetjük a nagyközönségnek szánt, tehát hivatalosan is közzétett (ún. exoterikus) és az iskolai használatra készített (ún. ezoterikus) írásokat. Az exoterikus művekből csak részletek maradtak fenn, a későbbi korokra igazán jelentős hatást gyakorló aristotelési corpus művei a második csoportba tartoznak. Az ismert művek jelen formájukat későbbi szerkesztők (talán rhodosi Andronikos) keze alatt nyerték el, amely során rövidebb és hosszabb, tematikusan összetartozó írásokat, de sokszor akár rövidebb jegyzeteket és sok esetben véglegesen nyilvánvalóan nem letisztázott szövegeket egyesítettek. A művek szövegállapota jelentős eltéréseket mutat, azonban a szerkesztési folyamat különböző fázisairól szinte semmit nem tudunk.

Aristotelés műveinek a hagyományos sorrendje az aristotelési filozófia és tudomány szisztematikus rendszerét és beosztását követi. A műveket az aristotelési filozófia tárgyterületeinek megfelelően a következő nagyobb témakörökbe szokás besorolni:
- logikai művek (Organon): Kategóriák, Herméneutika, Első Analitika, Második Analitika, Topika, Szofisztikus cáfolatok;
- elméleti (teoretikus) filozófiai művek, melynek részét képezik a természetfilozófiai és biológiai művek: Fizika, A keletkezésről és a pusztulásról, Az égbolt, Meteorológia, Metafizika, A lélek, Kisebb lélekfilozófiai írások, Állattan (Historia Animalium), Az állatok részei, Az állatok mozgása, Az állatok járása, Az állatok keletkezése;
- a gyakorlati filozófia (etika) körébe tartozó művek: Nikomakhoszi etika, Eudémoszi etika, Magna Moralia, Politika;
- végül a Rétorika és a Poétika, amelyeket talán önálló műcsoportnak tekinthetünk.

Az aristotelési corpus itt említett, fontosabb művei mellett több kisebb mű is hagyományozódott, amelyek hitelessége vitatott. Ezeken kívül említést érdemel az Athéni állam (amelyet egy 1890-ben talált papiruszról ismerünk), amely a görög államok alkotmányainak az aristotelési Lykeionban összeállított gyűjteményéből származik.

Aristotelés filozófiájának talán legfeltűnőbb jellegzetessége a szisztematikussága és az emberi tudás és megismerés egészét felölelő jellege. Érdeklődése kiterjed a filozófia propedeutikus megalapozására (vagyis a logikára és a logika különböző használataira), az élő és élettelen természeti világra, az etikára, a cselekvéselméletre és a politikaelméletre, továbbá a költészetre és a rétorikára is. Mesterének, Platónnak a dialógusaival szemben tematikus műveket írt. Platón hatása a problémák felvázolásánál egyértelmű, de Platón nézeteivel Aristotelés sok esetben szakít, és folyamatos polémiát folytat vele szinte minden írásában, melyek közül a legjelentősebb a platóni „idea- vagy formaelmélet” elutasítása. Aristotelés filozófiai módszerében a jelenségek megfigyelése és leírása, a már létező elképzelések katalogizálása és az elméletalkotás egyaránt szerepet kap. Több olyan tudományterület van, amelynek az első kidolgozása Aristotelés nevéhez köthető, mint például a poétika vagy a logika (mely az Aristotelés által kidolgozott formájában egyeduralkodó maradt egészen a XIX. századig). Feltehetőleg az első komolyabb rendszeres könyvtárat is ő hozta létre a Lykeionban.

A nyugati filozófiára és általában az eszmetörténetre gyakorolt hatása csak Platónéhoz fogható. Az aristotelési filozófia, s kiemelten az aristotelési metafizika, természetfilozófia és logika hatása különösen jelentős volt a középkorban és a kora újkorban.

Bárány István 2018

Bibliográfia

Arisztotelész összes művei (angol fordítás); Ross 1996; Barnes 1995