Római költő és epikureus filozófus (kb. Kr.e. 94–54 vagy 51). Életéről szinte semmilyen információval nem rendelkezünk. Az egyetlen hiteles adat Cicerónak egy Kr. e. 54-ben írott leveléből származik, amely Lucretiust név szerint is említi, és költeményét dicséri. Minden más információ – beleértve a születési és halálozási időpontokat – megbízhatatlan forrásból származik. Az az elterjedt – Jeromosnál olvasható – legenda, mely szerint Lucretiust a felesége által készített szerelmi bájital szó szerint az őrületbe kergette, és költeményét az elméjét elborító szerelmi téboly rövid szüneteiben írta, koholmány.
Költeménye, a De rerum natura, vagyis A természetről, a római irodalom egyik legnagyobb hatású és legtöbbre értékelt alkotása, és az egyetlen hiánytalanul ránk maradt antik filozófiai tanköltemény. A mű költői mintáját valószínűleg Empedoklés tankölteményében kell keresnünk, akinek a hatása számos filozófiai részletkérdésben is megnyilvánul.
Minthogy Epikuros művei három rövidebb kivonatot leszámítva nem maradtak fenn, Lucretius műve számít az antik epikureizmus legfontosabb fennmaradt dokumentumának. A kutatók egyöntetű véleménye alapján Lucretius kizárólagos célja a meglévő epikureus (atomista) rendszer ismertetése volt, és nem törekedett önálló filozófiai platform kiépítésére. Mindazonáltal a kifejtés részletessége és a felsorakoztatott argumentumok száma a művet megkerülhetetlenné teszik. Az egyetlen olyan filozófiailag jelentős elképzelés, amelyet Epikuros fennmaradt művei nem említenek, viszont Lucretius részletesen foglalkozik vele, az atomok mechanikus és determinált mozgását megtörő, és ezáltal a szabad akarat lehetőségét megteremtő clinamen, vagyis elhajlás teóriája.
A mű felépítése valószínűleg Epikurosnak a Peri physeós (A természetről) c. filozófiai alapművét követte, bár a kutatás jelen állása szerint Lucretius helyenként szimmetrikusan átrendezte a Peri physeós gondolatmenetét. A De rerum natura hat könyvből áll, amelyek a természetfilozófia egészét szigorúan szerkesztett – a legkisebbtől a legnagyobbig ívelő – rendben tárgyalják. Az első könyv a természet két legalapvetőbb alkotóelemével, az oszthatatlan atomokkal és az űrrel, a második könyv az atomok mozgásával, alakjával, és az ebből következő dologi minőségekkel foglalkozik (ebben a részben olvasható a clinamen vagyis az atomi elhajlás elmélete). A harmadik és negyedik könyv a lélek felépítését és tulajdonságait tárgyalja (a 4. könyv tartalmazza a mű egyik legjobban ismert részét, amelyik a szerelem és nemi vágy természetét magyarázza). Az ötödik és hatodik könyv a kozmosznak (vagyis a mi világunknak) a felépítését, keletkezését és pusztulását és a kozmoszban megfigyelhető (geológiai, meteorológiai és csillagászati) jelenségeket veszi sorra (az ötödik könyvnek részét képezi az emberi társadalmak evolúcióját tárgyaló ún. kultúrantropológia). A mű legfontosabb célkitűzése – az epikureizmus szándékával összhangban – a halál- és istenfélelem alapjainak az eloszlatása. Az ókori epikureizmusnak a reneszánsz és korai újkori filozófiára és tudományra, és különösen a modern atomizmus kialakulására (Gassendi) gyakorolt hatásában Lucretius művének meghatározó szerep jutott.
Bárány István 2018
Költeménye, a De rerum natura, vagyis A természetről, a római irodalom egyik legnagyobb hatású és legtöbbre értékelt alkotása, és az egyetlen hiánytalanul ránk maradt antik filozófiai tanköltemény. A mű költői mintáját valószínűleg Empedoklés tankölteményében kell keresnünk, akinek a hatása számos filozófiai részletkérdésben is megnyilvánul.
Minthogy Epikuros művei három rövidebb kivonatot leszámítva nem maradtak fenn, Lucretius műve számít az antik epikureizmus legfontosabb fennmaradt dokumentumának. A kutatók egyöntetű véleménye alapján Lucretius kizárólagos célja a meglévő epikureus (atomista) rendszer ismertetése volt, és nem törekedett önálló filozófiai platform kiépítésére. Mindazonáltal a kifejtés részletessége és a felsorakoztatott argumentumok száma a művet megkerülhetetlenné teszik. Az egyetlen olyan filozófiailag jelentős elképzelés, amelyet Epikuros fennmaradt művei nem említenek, viszont Lucretius részletesen foglalkozik vele, az atomok mechanikus és determinált mozgását megtörő, és ezáltal a szabad akarat lehetőségét megteremtő clinamen, vagyis elhajlás teóriája.
A mű felépítése valószínűleg Epikurosnak a Peri physeós (A természetről) c. filozófiai alapművét követte, bár a kutatás jelen állása szerint Lucretius helyenként szimmetrikusan átrendezte a Peri physeós gondolatmenetét. A De rerum natura hat könyvből áll, amelyek a természetfilozófia egészét szigorúan szerkesztett – a legkisebbtől a legnagyobbig ívelő – rendben tárgyalják. Az első könyv a természet két legalapvetőbb alkotóelemével, az oszthatatlan atomokkal és az űrrel, a második könyv az atomok mozgásával, alakjával, és az ebből következő dologi minőségekkel foglalkozik (ebben a részben olvasható a clinamen vagyis az atomi elhajlás elmélete). A harmadik és negyedik könyv a lélek felépítését és tulajdonságait tárgyalja (a 4. könyv tartalmazza a mű egyik legjobban ismert részét, amelyik a szerelem és nemi vágy természetét magyarázza). Az ötödik és hatodik könyv a kozmosznak (vagyis a mi világunknak) a felépítését, keletkezését és pusztulását és a kozmoszban megfigyelhető (geológiai, meteorológiai és csillagászati) jelenségeket veszi sorra (az ötödik könyvnek részét képezi az emberi társadalmak evolúcióját tárgyaló ún. kultúrantropológia). A mű legfontosabb célkitűzése – az epikureizmus szándékával összhangban – a halál- és istenfélelem alapjainak az eloszlatása. Az ókori epikureizmusnak a reneszánsz és korai újkori filozófiára és tudományra, és különösen a modern atomizmus kialakulására (Gassendi) gyakorolt hatásában Lucretius művének meghatározó szerep jutott.
Bárány István 2018