Lexikon

46 / 45

Az actiumi csata

C. Octavianus, a későbbi Augustus princeps, és egykori társa a 2. triumvirátusban, M. Antonius valamint az őt támogató egyiptomi (ptolemaida) királynő, Kleopatra Kr. e. 31. szeptember 2-án vívta az az északnyugat-görögországi Akarnaniában, az Ambrakiai-öböl bejáratánál fekvő Actiumnál (eredeti, görög formában: Aktion), az actiumi öböl bejáratánál a római polgárháborúk utolsó, döntő ütközetét. Az ütközet Antonius megsemmisítő vereségével zárult, amelynek köszönhetően Octavianus megszerezte a Római Birodalom teljes területe fölötti hatalmat és létrehozta a principatus rendszerét. Az ütközetről szóló legfontosabb tudósítások Plutarchos Antonius-életrajzában (65-68) és Cassius Diónál (50.31–35; 51.1–5) maradtak fenn.

A csata előtt Octavianusnak és hadvezérének, M. Agrippának sikerült Antonius hajóhadát hónapokon át az Ambrakiai-öbölben körülzárv tartania. Antonius, Kleopatra királynő javaslatára hallgatva úgy döntött, hogy megpróbálja áttörni a flottáját körülvevő gyűrűt, hogy visszahajózhasson Egyiptomba, miközben a tervei szerint hadvezére P. Canidius Crassus a szárazföldi csapatokkal vonult volna vissza. Antonius bizalmasának, Q. Dellius árulásának köszönhetően Octavianus időben értesült az ellenfél tervéről, és Agrippa tanácsára, bízva csapatainak több mint kétszeres létszámfölényében, a csata megindítása mellett döntött. Antonius nagy méretű hadihajóival szemben Octavianusnak számos kisebb és mozgékonyabb könnyű hadihajó (liburnus) állt a rendelkezésére.

A csata megindítását először egy négy napon át tartó vihar hátráltatta. A vihar elültével Antonius hajóhada félkör alakzatban sorakozott fel az öböl bejáratánál, mögötte pedig Kleopatra 60 hajója foglalt állást. Arra számítottak, hogy Octavianus rájuk támadó hajóinak lövedékeikkel nagy veszteségeket tudnak okozni, és kedvező széljárással egérutat nyerhetnek Egyiptom irányába. Agrippa azonban nem indította meg a várt támadást, hanem Antonius hajóitól mintegy kilométernyi távolságban várakozó álláspontra helyezkedett. Végül Antonius egyik alvezére, Sósios saját kezdeményezésére támadást indított, amivel szemben Agrippa visszavonta hajóit, és ezzel kicsalta az ellenfelet a nyílt tengerre. Hogy hadrendje ne bomoljon fel teljesen, Antonius kénytelen volt hajóival szintén kihajózni a nyílt vizekre. Itt heves harc alakult ki a két oldal között, akik érzékeny veszteségeket okoztak egymásnak. Kleopatra eközben távol tartotta magát a harctól, és arra várt, hogy rés keletkezzen az ostromgyűrűn, és elhajózhasson a csatatérről. Amikor ez megtörtént, Kleopatra a kedvező széljárást kihasználva elhajózott déli irányba. Ekkor Antonius, akinek nem a csata megnyerése, hanem a kitörés és az Ambrakiai-öbölből való elmenekülés volt a célja, átszállt egy gyors ötevezősoros hajóra, és Kleopatra nyomában elhagyta a csatateret.

Antonius hátramaradt hajói tovább küzdöttek a nyílt tengeren. Octavianus végül gyújtólövedékekkel támadt az ellenfélre, miután látván hajóik gyors pusztulását Antonius hívei megadták magukat. Látva a tengeri ütközet kimenetelét, P. Canidius a szárazföldi csapatok élén visszavonult, majd elmenekült, csapatai pedig megadták magukat Octavianusnak. Az actiumi csata ezzel Octavianus egyértelmű győzelmével zárult.

A vereség után Antonius és Kleopatra Egyiptomba menekültek. Octavianus Kr. e. 30-ban először Szíriába hajózott, majd Egyiptom ellen vonult. Alexandria közelében egy lovassági ütközetben először Antonius aratott győzelmet, de amikor Octavianus a város ellen vonult, az ütközetben az egyiptomi flotta és a lovasság átállt hozzá, véglegesen a javára döntve el a küzdelmet. A következő napon M. Antonius Alexandriában öngyilkosságot követett el, és példáját néhány nappal később követte Kleopatra is. Antonius fölött aratott győzelmével Octavianusnak nemcsak a Római Birodalom teljes területe fölötti hatalmat sikerült megszereznie, hanem hatalma alá hajtotta az utolsó megmaradt hellénisztikus királyságot, a Ptolemaida Egyiptomot is, amelyet Aegyptus néven császári igazgatású provinciává szervezett. Octavianus Kr. e. 29-ben háromszoros diadalmenetet tartott Rómában a dalmátok, az actiumi csata és az egyiptomi győzelem emlékére.

A győzelem emlékére Octavianus Actiumban kibővítette Apollón Aktias templomát, és egy új fogadalmi felirattal látta el, Rómában pedig a Forum Romanumon diadalívet emeltetett. Ezeken kívül számos egyéb emlékmű keletkezett nemcsak Rómában, hanem a birodalom számos egyéb városában is. Az actiumi csata ezért nemcsak a polgárháborúk végét és a principatus rendszerének kezdetét jelentő ütközetként, hanem a római reprezentációs művészet kezdetét hozó eseményként is jelentős.

Kató Péter 2017

Bibliográfia

Hölscher, in JDAI 99 (1984); Hölscher, in Klio 67 (1985); Kienast 1999; Kromayer, in Hermes 34 (1898)