Forrás

Kezembe akadt a samosi Ménodotosnak Samosi nevezetes dolgok című munkája, s abban megtaláltam, amit kerestem; ő ugyanis a következőket mondja: „Admété, Eurystheus leánya, Argosból menekülve Samosba érkezett. Ott Héra jelent meg neki egy látomásban, s minthogy hálát akart neki adni azért, hogy hazájából épségben érkezett oda, ma is meglevő s egykor a leleges népétől és a nimfáktól épített szentélyének gondozását vállalta magára. Mikor ezt az argosiak megtudták, megharagudtak, s a kalózkodást űző tyrrhéneket pénzért rávették, hogy rabolják el az istennő faszobrát. Az argosiak biztosra vették, hogy ha ez megtörténik, Admété mindenképpen keményen meglakol érte Samos lakóitól. A tyrrhének meg is érkeztek Héra kikötőjébe, partra szálltak, és azonnal dologhoz láttak. Minthogy akkor még nem volt a templomnak kapuja, nehézség nélkül elvitték a fa istenszobrot, és a tengerhez szállítva hajójukra rakták. Eloldozták a hajóköteleket, felszedték a horgonyt, és minden erejükkel evezni kezdtek, de nem voltak képesek elindulni. Úgy gondolták, hogy ez az istenség műve, s ezért újra kivitték a hajóból az istenszobrot, letették a tengerpartra, és áldozati kalácsot készítve neki, nagy félelemben eltávoztak. Midőn másnap reggel Admété felfedte, hogy az istenszobor eltűnt, keresésére indultak, s meg is találták a parton; minthogy pedig a keresők barbár káriaiak voltak, azt hitték, hogy magától szökött el, s ezért egy fűzfasövényhez támasztották, és a leghosszabb vesszőket odahajítva minden oldalról körülövezték. Admété megszabadította kötelékeitől, és tisztító szertartás után visszaállította talapzatára, amelyen azelőtt állt. Ezért attól fogva minden évben a fa istenszobrot a partra viszik, tisztító szertartást végeznek rajta, és kalács-áldozatot nyújtanak neki...”

Athénaios:  Lakomázó bölcsek, XV. 672 A–I

A történet nyilvánvalóan a kultusz egy már meg nem értett szokásának, a szobor fűzfavesszőkkel való megkötözésének magyarázatára készült.

Bevezető és jegyzetek: Szilágyi János György (in Szilágyi J. Gy. 1962 I, 124–125)