Forrás

60 / 59

Hogyan kell várost építeni?

Aristotelés: Politika VIII. 1330 a–b

A városnak a szárazfölddel, a tengerrel, valamint az egész környező vidékkel a lehetőség szerint érintkezésben kell állnia...; hogy pedig magának a városnak a fekvése lejtős legyen, az négyféle szempontból is kívánatos. Először is, mint ez nagyon természetes, egészségi szempontból (az a város, amely a keleti égtájjal és a kelet felől fúvó széllel szemben meredek domboldalon fekszik, valamennyi közt a legegészségesebb; másodsorban következik az, amely az északi széltől védve van: ennek mindig enyhébb a tele); de egyebek közt az állami feladatok és a hadműveletek szempontjából is alkalmas ez a fekvés. ... Ami a város fekvését védelmi szempontból illeti, nem minden államnak egyezik az érdeke: a fellegvár oligarchikus és egyeduralmi célokat szolgál, míg a sík terület demokratikus érdekeknek felel meg; az arisztokratikus uralom szempontjából azonban egyik sem megfelelő, hanem inkább több megerősített hely. A magánházak építését illetőleg kellemesebbnek és minden egyéb célra alkalmasabbnak tartjuk ugyan, ha a város rendezett alaprajz és az újabb, úgynevezett hippodamosi tervrajz szerint épül, a védelmi biztonság szempontjából azonban – éppen fordítva – az a célszerű módszer, ahogy régebben építkeztek: az ilyen építkezésű(1) városból nehezen keveredett ki az ellenség és nem is tudták a támadók olyan könnyen átkutatni. Ezért tehát mindkét építési módnak érvényesülnie kell (s ez lehetséges is, ha ti. úgy építjük az utcákat, mint a földművelők a szabályos szőlősorokat); s ne az egész város legyen szabályos alaprajzú, hanem csak egyes részeiben és egyes helyeken; ez felel meg igazán a biztonság és az ízlés követelményeinek.

(Szabó Miklós fordítása)

Jegyzetek: Szilágyi János György (in Szilágyi J. Gy. 1962 I, 133–134)
 
  1. Nem szabályos alaprajzú.