Pseudo-Xenophón: Az athéni állam 2.9–10
9. Ami az áldozatokat, szentélyeket, ünnepeket és szent körzeteket illeti, a nép belátta, hogy nem képes minden egyes szegényember arra, hogy áldozzon, lakomázzék, szentélyei legyenek, és szép és nagy várost lakjék, így hát kitalálta, hogy miképp lesz mindez lehetséges. Közköltségen, szóval a város mutatja be a sok áldozatot, de a nép az, amely lakomázik, és kisorsolja az áldozati állatokat. 10. A gazdagok közül némelyeknek saját gymnasionja (vagyis tornacsarnoka), fürdője és öltözője van, de a nép is épít önmagának saját használatára egy csomó palaistrát, öltözőt meg közfürdőt, és ezekből inkább a tömegnek van haszna, mint a keveseknek és tehetőseknek.
(Ritoók Zsigmond fordítása)
A Kr. e. 430–425 körül írt munka az athéni demokrácia egy ismeretlen ellenfelétől származik, ami csak még hitelesebbé teszi az athéni intézmények jó oldalainak bemutatását.
Szilágyi János György (in Szilágyi J. Gy. 1962 I, 145)
9. Ami az áldozatokat, szentélyeket, ünnepeket és szent körzeteket illeti, a nép belátta, hogy nem képes minden egyes szegényember arra, hogy áldozzon, lakomázzék, szentélyei legyenek, és szép és nagy várost lakjék, így hát kitalálta, hogy miképp lesz mindez lehetséges. Közköltségen, szóval a város mutatja be a sok áldozatot, de a nép az, amely lakomázik, és kisorsolja az áldozati állatokat. 10. A gazdagok közül némelyeknek saját gymnasionja (vagyis tornacsarnoka), fürdője és öltözője van, de a nép is épít önmagának saját használatára egy csomó palaistrát, öltözőt meg közfürdőt, és ezekből inkább a tömegnek van haszna, mint a keveseknek és tehetőseknek.
(Ritoók Zsigmond fordítása)
A Kr. e. 430–425 körül írt munka az athéni demokrácia egy ismeretlen ellenfelétől származik, ami csak még hitelesebbé teszi az athéni intézmények jó oldalainak bemutatását.
Szilágyi János György (in Szilágyi J. Gy. 1962 I, 145)