Lexikon

159 / 158

Hérós

A szó a homérosi eposzokban az akháj és a trójai oldalon harcoló, gyakran istenektől származó hősöket jelöli, akiknek a hírét az eposzköltők zengik. Később a „hérós” alatt halandókat/félisteni hősöket értettek, akik életükben képességeik, hőstetteik, erényességük révén kiemelkedtek az emberi közösségből, halálukat követően olykor isteni rangra emelkedtek, és az adott közösség tagjai vallásos tiszteletben részesítették sírjukat, fölé ún. héróont, hérós-szentélyt emeltek. Sok esetben a kultusz alapját jelentő hérós-sírban nincs nyoma temetkezésnek (pl. Pelops kultusza Olympiában, Pyrrhos kultusza Delphoiban – Pindaros 7. nemeai óda 40–48). A hérós hatalma, mint azt Oidipus kijelenti, sírjából eredeztethető: Attika földjének védelmét Oidipus kolónosi nyughelye biztosítja a külső ellenséggel, pl. Thébaijal szemben (Sophoklés: Oidipus király 616–623). A hérós tehát a sírja révén képes a közösség számára jót és rosszat okozni, cserébe megfelelő vallásos tiszteletet vár a közösség tagjaitól.

Hérósok típusai
A görög vallás fejlődése során sokféle személyt sorolnak a hérósok kategóriájába: a szörnyek, mesés lények, gonosztevők legyőzése vagy különböző praktikus vívmányok föltalálása révén az emberi világ, az élhető környezet és a kultúra megteremtésében szerepet vállaló személyek; városok, gyarmatok alapítói, jelentős családok/nemzetségek ősei, de olykor történeti figurák (pl. Battos, Kyréné alapítója és Hagnón, Amphipolis alapítója – Pindaros: 5. pythói óda 95; Thukydidés 5.11; Miltiadés – Hérodotos 6.38; a lakedaimóni királyok – Xenophón: Lakeidamóniak állama 15). Ritkábban nők vagy gyermekek is hérósokat megillető kultikus tiszteletben részesülnek (Pausanias 8.23.7; a gyermek Sósipolis élisi kultuszához 6.20.3–4).

Bizonyos hérósok csak a kultuszból ismertek, a mitikus/irodalmi anyag nem említi őket, és alakjukhoz gyakran valamilyen speciális funkciót kapcsolnak: ilyen pl. Hérós Klaikophoros (‛a kulcsőrző hérós’) alakja, aki a feliratos anyag alapján Troizénban, Epidaurosban, Messénében is ismert a hellénisztikus korban (IG IV 768; 1300; IG V.1.1447; SEG 15.210). A hérósok sok esetben a gyógyításért felelnek, vagy bizonyos krízisszituációkban segítőként jelennek meg. Ilyen pl. az Attikában több helyen is megtalálható Hérós Iatros (‛a gyógyító hérós’) kultusza (Athén, Rhamnus, Eleusis, Marathón – IG II² 839–840; IG II² 1322; IG I³ 393; 395; schol. Démosthenés 19.249).

A hérósok segítőként jelennek meg a csatákban, pl. Théseus és Marathón hérós a marathóni ütközetben (Plutarchos: Théseus 35). Bizonyos költők, művészek, atléták is elérték a hérós státuszt: a fent említett Theagenésen kívül pl. Homéros, Hésiodos, Archilochos, Hippokratés egyes közösségek szemében szintén hérósokká válnak haláluk után. Ennek egy lehetséges, ám egyesek szerint csak a hellénisztikus kori biográfusok fantáziáját tükröző megnyilvánulása volt az Asklépiost befogadó Sophoklés hérósi státusza halálát követően Dexión néven (IG II² 1252–1253). Ailianos úgy tudja, hogy az argosiak Apollón mellett Homérost is kultusz keretében tisztelték (Varia historia 9.15). Hésiodos hérósi státuszához lásd Pausanais 9.38.3.

Vannak kifejezetten ártó és kegyetlen hérósok, akik csupán emberáldozat révén engesztelhetők ki: az astypalaiai Kleomédés az olympiai versenyjátékokon pankrationban versenyezve megöli ellenfelét, emiatt diszkvalifikálják, hazatérve pedig haragjában beomlasztja egy gymnasion tetejét hatvan ártatlan gyermek halálát okozva. Kleomédés a nép haragja elől egy szentélybe menekül, ahonnan nyomtalanul eltűnik, a Pythia szerint hérósszá válik (Pausanias 6.9.8–9; további hasonló példák: Téreus – Pausanias. 1.41.9; 10.4.6; a Temesában kísértő és lányokat erőszakoló hérós 6.6.4–11). Az Aristophanés Hérósok c. (elveszett) darabjában szereplő, hérósokból álló kar szerint ők nemcsak jót, hanem rosszat is okozhatnak a halandó embereknek (fr. 322). A hérósokkal történő találkozás lehet félelmetes (Hippokratés: De morbo sacro 6), szimbólumuk pedig sok esetben a földhöz, a földben lakó isteni hatalmakhoz kötődő kígyó, amelynek a megpillantása a babonás embert héróon alapítására ösztönzi (Theophrastos: Jellemrajzok 16). Az ifjúkori halál, vagy a hazáért való önfeláldozás is a hérósi státusz megszerzéséhez vezethet: a marathóni csata hősei még a hellénisztikus korban is hérósoknak kijáró tiszteletben részesülnek (Pausanias 1.32.4; IG II² 1006.26; 69), ugyanakkor a korai halál sok esetben a hérósok gonoszságát eredményezi (lásd az idő előtt elhunytak, aóroi-lelkek, valamint az erőszakos halált haltak, a biaiothanatoi kihasználását az ártó mágiában).

Lindner Gyula 2018
 

Bibliográfia

Burkert 2011, 311–318.; Popham et al., in Antiquity 56 (1982); Parker, in Hägg–Alroth 2005; Morris, in Antiquity 62 (1988); Kearns 1989; Jameson, in Jameson 2014; Ekroth, in Ogden 2007; Ekroth 2002; Coldstream, in JHS 96 (1976); Wypustek, in Wypustek 2013