Lexikon

A Wittgenstein-gyűjtemény és a cumaei ásatás anyaga

A Wittgenstein-gyűjtemény egykori tulajdonosa, Emil Prinz zu Sayn-Wittgenstein-Berleburg (1824–1878) a porosz hadseregből fiatalon kilépve az orosz cári hadsereg tábornoka lett; 1856-ban diplomáciai misszióban Párizsba ment, majd házasságkötése után felesége egészségügyi állapota miatt 1857–1860 között Nápolyban élt. Közeli barátságba került Lipóttal, Siracusa grófjával, és részt vett annak 1852 óta folytatott cumae-i ásatásain, amelyeknek leletei ma a nápolyi Museo Archeologico Nazionale ún. Cumae-i Gyűjteményének alapját képezik. Később egy 1860. január 13-án szüleinek írt levélben arról számol be, hogy unaloműzésből az elmúlt héten maga is ásatásokat folytatott Cumae-ban. Az ásatásról az egyetlen hiteles írott tudósítás Giulio Minervini rövid beszámolója. A Wittgenstein-gyűjtemény cumaei ásatásból származó anyaga túlnyomórészt Kr. e. 7–6. századi korinthosi vagy azt utánzó vázák és töredékek, valamint archaikus épületdíszítő terrakották töredékeiből áll.

A gyűjtemény 1873-ben ismeretlen okokból feloszlott. Ekkor vásárolta meg a bécsi világkiállításon Hermann Hettner, a drezdai Skulpturensammlung igazgatója a múzeum számára a Wittgenstein-gyűjtemény száztizenkét vázáját, és ugyanekkor szerzett a fiatalon Bécsben tanuló Pulszky Károly atyai barátja, Johannes Overbeck lipcsei professzor által támogatva, mintegy hetven antik tárgyat az ekkor még önálló épülettel nem rendelkező Iparművészeti Múzeum számára.

A ma a Szépművészeti Múzeum Antik Gyűjteményében őrzött tárgyak között megtalálhatóak az archaikus görög és helyi készítésű vázák sorozata, valamint színes festésű archaikus épületburkoló terrakotta-lapok töredékei mellett szintén feltehetően Cumae-ban talált görög, színes formába öntött üvegpaszta és talán provinciális eredetű római fújt üvegedények, görög és római aranyékszerek. A cumae-i anyagot athéni vörösalakos és feketemázas, főként Kr. e. 5. századi vázák is kiegészítik, amelyek Vincenzo Toglia egykorai nolai gyűjteményéből kerültek a Wittgenstein-gyűjteménybe.

A sokfelé osztódott Wittgenstein-gyűjtemény, elsősorban az ásatásokból származó cumaei anyag igazi jelentősége régészeti forrásértékében van. Már Minerviniben felmerült a gondolat, hogy az általa kiásott kerámialeletek kapcsolatban állhattak a szomszédos épületromokkal, sőt ennél konkrétabban azt a feltevést is megkockázatta, hogy esetleg egy Héra- vagy Zeus-templom fogadalmi ajándékairól lehet szó. Nazarena Valenza Mere érdeme az, hogy a Wittgenstein-ásatások színhelyét feltételesen az egykori "fondo Valentino"-ra, a város déli részén közvetlenül az antik városfalon kívül fekvő területre lokalizálta. Az itt folytatott ásatások eredményei bebizonyították, hogy a Minervininél említett romok kultuszépület maradványai voltak, és helyszíne kétségtelenül azonos a "fondo Valentino" Héra-szentélyével. A szentély a városfalon kívül helyezkedett el, funkcióját a kikötőhöz való közelsége is meghatározhatja, hiszen különösen alkalmassá tette a hajóval érkezők fogadására. Erre utal a túlnyomó többségében görög importkerámiát tartalmazó szentély fogadalmi anyaga is.

Szilágyi János György nyomán