Lexikon

18 / 279

A Wittgenstein-gyűjtemény és a cumaei ásatás anyaga

A Wittgenstein-gyűjtemény egykori tulajdonosa, Emil Prinz zu Sayn-Wittgenstein-Berleburg (1824–1878) a porosz hadseregből fiatalon kilépve az orosz cári hadsereg tábornoka lett; 1856-ban diplomáciai misszióban Párizsba ment, majd házasságkötése után felesége egészségügyi állapota miatt 1857–1860 között Nápolyban élt. Közeli barátságba került Lipóttal, Siracusa grófjával, és részt vett annak 1852 óta folytatott cumaei ásatásain, amelyeknek leletei ma a nápolyi Museo Archeologico Nazionale ún. Cumaei Gyűjteményének alapját képezik. Később egy 1860. január 13-án szüleinek írt levélben arról számol be, hogy unaloműzésből az elmúlt héten maga is ásatásokat folytatott Cumaeban. Az ásatásról az egyetlen hiteles írott tudósítás Giulio Minervini rövid beszámolója. A Wittgenstein-gyűjtemény cumaei ásatásból származó anyaga túlnyomórészt Kr. e. 7–6. századi korinthosi vagy azt utánzó vázák és töredékek, valamint archaikus épületdíszítő terrakották töredékeiből áll.
A gyűjtemény 1873-ben ismeretlen okokból feloszlott. Ekkor vásárolta meg a bécsi világkiállításon Hermann Hettner, a drezdai Skulpturensammlung igazgatója a múzeum számára a Wittgenstein-gyűjtemény 112 vázáját, és ugyanekkor szerzett a fiatalon Bécsben tanuló Pulszky Károly atyai barátja, Johannes Overbeck lipcsei professzor által támogatva, mintegy hetven antik tárgyat az ekkor még önálló épülettel nem rendelkező Iparművészeti Múzeum számára.
A ma a Szépművészeti Múzeum Antik Gyűjteményében őrzött tárgyak között megtalálhatóak az archaikus görög és helyi készítésű vázák sorozata, valamint színes festésű archaikus épületburkoló terrakotta-lapok töredékei mellett szintén feltehetően Cumaeban talált görög, színes formába öntött üvegpaszta és talán provinciális eredetű római fújt üvegedények, görög és római aranyékszerek. A cumae-i anyagot athéni vörösalakos és feketemázas, főként Kr. e. 5. századi vázák is kiegészítik, amelyek Vincenzo Toglia egykorai nolai gyűjteményéből kerültek a Wittgenstein-gyűjteménybe.
A sokfelé osztódott Wittgenstein-gyűjtemény, elsősorban az ásatásokból származó cumaei anyag igazi jelentősége régészeti forrásértékében van. Már Minerviniben felmerült a gondolat, hogy az általa kiásott kerámia-leletek kapcsolatban állhattak a szomszédos épület-romokkal, sőt ennél konkrétabban azt a feltevést is megkockázatta, hogy esetleg egy Héra- vagy Zeus-templom fogadalmi ajándékairól lehet szó. Nazarena Valenza Mere érdeme az, hogy a Wittgenstein-ásatások színhelyét feltételesen az egykori "fondo Valentino"-ra, a város déli részén közvetlenül az antik városfalon kívül fekvő területre lokalizálta. Az itt folytatott ásatások eredményei bebizonyították, hogy a Minervininél említett romok kultusz-épület maradványai voltak, és helyszíne kétségtelenül azonos a "fondo Valentino" Héra-szentélyével. A szentély a városfalon kívül helyezkedett el, funkcióját a kikötőhöz való közelsége is meghatározhatja, hiszen különösen alkalmassá tette a hajóval érkezők fogadására. Erre utal a túlnyomó többségében görög importkerámiát tartalmazó szentély fogadalmi anyaga is.

Szilágyi János György nyomán, 2017

Bibliográfia

Szilágyi J. Gy. 2005, 442–452; Szilágyi J. Gy. 1988b