A kerámiából készült fazekaseszközökön belül azokat a negatív, tehát bemélyedő motívummal vagy formarészlettel kialakított mintákat soroljuk ide, amelyekből az előzetesen bepréselt nyers agyagot kiborítva domború formát vagy felületet kapunk. A matrica előállítására egy domború modellt (patrix) használtak. Nem csak kerámiából készültek, ritkábban ugyan, de előfordulnak gipszből készített példányok is, ilyeneket főként a Közel-Keletről, Egyiptom és Észak-Afrika területéről ismerünk.
Matricákat többféle tárgytípus kialakítása során használták. A legkidolgozottabb és leglátványosabb megnyilvánulási formái a terrakottaszobrok előállításánál használt összetett, kettő vagy többrészes minták (lásd például az Aquicumi Múzeum női alakot mintázó szobornegatívját, illetve egy pohárnegatívot női fej ábrázolásával), amelyek segítségével teljes körplasztikát hoztak létre. Ebben az esetben a mintarészbe külön-külön préselték a nyers agyagot, majd azokat egymáshoz illesztve, egyben össze is tapasztották a kialakítandó szobor részeit. Az összeillesztést megkönnyítendő, sok esetben homorú, illetve domború csapolások kialakításával látták el a találkozási felületeket vagy a minták külső oldalán jelezték a pontos illesztési helyeket. A terrakottaszobrok előállításán kívül a kerámiából készült mécseseket is hasonló módon készítették.
A matricás megoldás előbbieknél egyszerűbb módja az egyrészes negatív minták alkalmazása, amelyeket edényfelületek domború díszítésére használták. Az ilyen minták általában egy-egy növényi vagy figurális motívumokat jelenítettek meg, de ritkább esetben előfordulnak összetettebb kompozíciók is. Az ezekbe előzetesen belepréselt nyers agyagot kifordítva felapplikálható díszítőelemeket kaptak. Mivel ezek az applikációk nyers állapotukban sérülékenyek voltak, ezért a mintákat igyekeztek úgy kialakítani, hogy ezekből közvetlenül az edényfelületre lehessen rátapasztani őket.
Vámos Péter, 2016