Lexikon

278 / 277

Patrix

A kerámiából készült fazekaseszközökön belül azokra a tömör, domború kialakítású tárgyakra alkalmazzuk ezt az elnevezést, amelyek leformázásával sorozatgyártásra alkalmas negatív mintákat (matricákat) állíthattak elő. A patrix tehát az a prototípus, amelynek segítségével a negatív minták elvesztése vagy sérülése esetén újabb példányokat állíthattak elő. Többféle kerámiatípus készítésére alkalmas minták kialakításánál alkalmazhatták őket: a leggyakrabban terrakottaszobroknál, mécseseknél, illetve applikálható edénydíszek kiformálására szolgáló egyrészes negatívok esetében. Az aquincumi gázgyári fazekasműhelyben előkerült egy tömör, színházi maszk  előállítására szolgáló prototípus is. Ugyancsak patrixként foghatjuk fel azokat a domború modelleket  is, amelyekből negatív felületű lepénysütő-mintákat, ún. crustullumokat lehetett előállítani.

Alapesetben a domború prototípust részben kézzel – esetleg előre legyártott domború részleteket felhasználva – de mindenképpen egyedibb módon mintázták meg. Elméletileg bármilyen tárgy alkalmas lehetett patrixnak, ha a szükség úgy hozta. Sok esetben tetten érhető, hogy a fazekasok a kezük ügyébe került, másik műhelyben készült terrakottaszobrokról vagy mécsesekről a saját műhelyük számára mintákat készítettek (az antikvitásban a márkavédelem fogalma nem létezett), de az egyrészes applikáció-negatívok készítésénél előfordulhatott dombordíszes fémedények részleteinek lemásolása is. Az ilyen kvázi patrixok alapján készített mintákból gyártott termékeket aztán újabb műhelyek ismételten modellként használhatták fel. Természetesen minden egyes levétel után az agyag zsugorodása következtében kisebb és az eredetihez képes egyre elmosódottabb részletekkel bíró készterméket kaptak. Ugyanazon terrakottaszobor- vagy mécsestípus változatait tanulmányozva, akár 8–10 generációs másolati sorozatokat is fel lehet állítani.

Vámos Péter, 2016

Bibliográfia

Weidner 2009; Müller, in Ókor 2 (2009), a görög kisplasztikát illetően elsősorban 1.2–1.3