Ennius (Kr. e. 239–169) dél-itáliai születésű (a calabriai Rudiaeból származó) római költő. Saját bevallása szerint – állítólag (Gellius 17.17.1) – három nyelvet beszélt: az oszkot (anyanyelvét), a görögöt (amelyen tanult), és a latint. Fiatalon a római hadseregben szolgált, majd Kr. e. 204-ben az idősebb Cato magával vitte Rómába, ahol később polgárjogot is kapott. Baráti viszonyt ápolt számos római arisztokratával. Legnagyobb hatású műve a ma már csak töredékekből ismert Annales (Évkönyvek) c. hexameteres eposza, amelyben Róma történetét mesélte el Aeneas vándorlásaitól saját koráig. Rendkívül termékeny költő volt; mintegy húsz tragédiájának a címét ismerjük, melyek mind görög mintát (legfőképpen euripidésit) követnek, de írt római tárgyú tragédiákat (praetextákat), és kisebb verses, sőt prózai műfajokban is alkotott.