Lexikon

Strigilisek

A strigilis (görögül στλεγγίςvagy ξύστρα) egy görbe vkaparóeszköz, amivel az olajjal bekent testre tapadt szennyeződést kaparták le. Többnyire bronzból, ritkábban vasból, esetleg nemesfémből készült, de előfordult csontból is. A strigilis egy fogóból (a capulusból) és egy homorúra formált hosszúkás kanálból (ligulából) állt. A leggyakoribb bronz strigiliseknek két készítési módja volt. Vagy bronzlemezből kalapálták és hajlították vagy két (esetleg három) részből öntötték, majd a részeket, a fogót és a kanalat forrasztással illesztették össze. A bronz strigilisek kétféleképpen készülhettek: vagy egyetlen lemezből kalapálták ki és hajlították meg, vagy a fogót és a kanálrészt külön-külön öntötték, majd a részeket összeforrasztották.

A strigilis ábrázolása a Kr.e. 6. században jelent meg a görög vázaképeken és ugyanebből az időszakból már strigilis-leletek is ismertek. A Kr.e. 5. századtól az írott forrásokban is gyakran említik. Eredetileg a görög atléták használták, akik olajjal bekent testtel sportoltak és a csúszás megakadályozására még finom homokkal is beszórták testüket. Sportolás után a fürdőben az olajos testre tapadt szennyeződést strigilisszel kaparták le. Ezt a mozzanatot örökítik meg azok az életnagyságú szobrok, amelyek magát tisztító atlétát ábrázolnak. Leghíresebb közülük Lysippos Apoxyomenos ("a magát tisztító") szobra volt, amelyről idősebb Plinius is írt Naturalis Historia című művében (XXXIV, 62). Bár az eredeti görög szobor nem maradt ránk, több olyan római kori alkotás is készült – feltehetően Lysippos műve nyomán –, amelyek hasonló jelenetet ábrázolnak.  Legismertebb egy Rómában előkerült márványszobor amelyet a Vatikánban, a Museo Pio-Clementinoban őriznek. További ábrázolások tanúsága szerint a felsőtestet, a hátat, a fel- és alkart, a combot és az alsólábszárat egyaránt a strigilisszel tisztították. A kanál homorúra alakított mélyedésében összegyűlt szennyeződést (latinul strigmenta) mutató vagy hüvelykujjal távolították el. Ezt a mozdulatot mutatják az Ephesosban és a horvátországi Vele Orjule szigetnél előkerült bronzszobrok. 

A görögöktől a rómaiak is átvették a strigilist, ami a római fürdőfelszerelés (latinul instrumentum balnei) talán legfontosabb kellékévé vált.

A rómaiak a fürdőfelszerelést gyakran bronz vagy vas gyűrűre fűzve vitték magukkal. Ennek részei voltak a strigilis mellett az olajtartó edények (ampulla, guttus, aryballos) és esetleg egy nyeles serpenyő vagy csésze is. A legteljesebb összeállítást Pompejiben találták: egy bronz gyűrűre négy strigilist akasztottak a többi fürdőfelszerelés mellé. Római források szerint a strigilist olajjal együtt masszírozásra is használták, sőt a nők a szőrtelenítő szer eltávolítására is.

Fényes Gabriella, 2023

Bibliográfia

Bónis, in FolArch 19 (1968), 25-58.; Cambi, in Arch. Adriatica 1 (2007), 85-109.; Lattimore, in AJA 76 (1972), 13-16.; Riha 1986, 23-26, Taf. 6-8.; Kotera-Feyer 1993