Lexikon

46 / 279

Az egyiptomi kultúra gyökerei a Kr. e. 4. évezredben

Nem túl szerencsés megoldás mesterségesen elkülöníteni egymástól a neolitikus (lásd A fajjúmi neolitikum, A merimdei neolit kultúra és A szaharai neolitikum) és a predinasztikus korszakot Egyiptomban, hiszen a kettő szervesen összetartozó egységet alkot. A Kr. e. 4. évezred (kb. Kr. e. 4000–3200) folyamán végbement robbanásszerű fejlődés azonban, amely egy összehasonlíthatatlanul egyedi ókori kultúrához és a fáraói állam kialakulásához vezetett, mindenképpen indokolttá teszi, hogy ezt – az ország egész ókori történetének a szempontjából kiemelkedően jelentős időszakot – külön egységként tárgyaljuk.

Az élelemtermelő életmód kialakulása a Nílus-völgyben

A predinasztikus kor folyamán az életet adó Nílus-völgyet és a valaha lakható, de immár egyre szárazabbá váló sivatagot elválasztó határvonal már olyan szembeszökően éles volt, hogy a lakosság világnézetének és szimbolikus gondolkodásának egyik alapvető elemévé vált. A folyó évenkénti, előre kiszámíthatatlan mértékű áradása, valamint a Völgy és a Delta földrajzi adottságai azonban önmagukban is nehéz kihívások elé állították a népességet, ösztönözve, sőt kikényszerítve a kreatív megoldásokat. Ennek köszönhetően a Délnyugat-Ázsiából átvett, gabonatermesztésen alapuló élelemtermelő életmódot sikerült a lehető legtökéletesebben adaptálni és alkalmazni a helyi földrajzi és éghajlati viszonyok között. A folyamat eredményeként létrejött az az évenkénti áradásra alapozó gazdálkodás, amely a fáraói állam gazdasági bázisát jelentette háromezer éven át, a római korban pedig a birodalom „éléstárává” tette az országot.

A Maadi-kultúra és a Nagada-kultúra kialakulása
A Kr. e. 4. évezred első felében két különböző kultúra mutatható ki Egyiptom területén. Északon a Maadi-kultúra régészeti anyaga jórészt településekről került elő, az eddig feltárt temetkezések viszont szegényesebbnek tűnnek a déliekhez képest. A déli Nagada-kultúrával kapcsolatos információink ezzel szemben túlnyomórészt az ott feltárt temetőkből, különösen pedig a gazdag sírmelléklettel és gyakran egzotikus árukkal ellátott elit temetkezésekből származnak. Ezek a temetkezések nemcsak egy egyre jobban hierarchizálódó társadalom egyértelmű bizonyítékai, hanem figyelemreméltóan fejlett kézművesiparra és kiterjedt kereskedelmi kapcsolatokra is utalnak egyben.

Az északi és a déli országrész közötti különbségek
Az északi és déli kultúrkör között érzékelhető különbségeket nyilván nem kis részben a Delta és a Nílus-völgy teljesen eltérő földrajzi adottságai okozták, amelyek egészen másfajta stratégiák alkalmazására ösztönözték a lakosságot. Ezt a kettősséget – Felső- és Alsó-Egyiptom különbözőségét – az egyiptomiak pontosan érzékelték és a fáraókorban mindvégig hangsúlyozták. Ugyancsak a két országrész eltérő adottságai és a Delta különleges, a régészeti terepmunkát megnehezítő terepviszonyai miatt az északi térség predinasztikus koráról a Nílus-völgyhöz képest a legutóbbi évtizedekig sokkal kevesebb régészeti információval rendelkeztünk.

Liptay Éva, 2015

Bibliográfia

Midant-Reynes 2000a; Hendrickx–Vermeersch 2000; Koehler 2010; Midant-Reynes 2000b; Hassan: Nagada (Naqada), in Encyclopedia of the Archaeology of Ancient Egypt (1999); Butzer 1976; Wetterstrom 2001