A késő klasszikus görög líra kiemelkedő képviselője. Az archaikus és klasszikus korból Pindaros után tőle ismerjük a leghosszabb egybefüggő szöveget: 1902-ben a Memphistől északnyugatra fekvő Abusir (az antik Busiris) nekropolisának egyik sírjából került elő egy papirusz (P. Berol. 9875), amely megőrizte Perzsák című nomosának utolsó harmadát, 240 sort (PMG 791). Milétosban született Kr. e. 450 körül, Kr. e. 360 táján halt meg Makedóniában (Marmor Parium A 76, p. 19 Jacoby; Suda T620). Műveinek két, valószínűleg közös Kr. u. 2. századi forrásra (Herennius Philo) visszamenő listája szerint tizenkilenc nomost komponált, tizennyolc dithyrambost, huszonegy himnuszt, számos enkómiont (dicsőítő ének), harminchat prooimiont (‛előének’), továbbá néhány más darabot, melyek műfajáról nincs tudomásunk (Suda T620, Stephanus Byzantinus s. v. Milétos). Sikeres szerző és előadó volt, versenydíjakat nyert. Neve a kortárs recepcióban egyet jelentett a költői-zenei újításokkal, az úgynevezett újzenével. Kr. e. 415 körül lépett színre Athénban, büszkén énekli, hogy magát Phrynist, az újzene reprezentatív alakját győzte le a versenyen (PMG 802 = Plutarchos, Az öndicséretről 539c, vö. Aristotelés: Metafizika 933b).
A Kr. e. 5. század végétől Timotheos volt az újzene elleni kortárs támadások egyik fő célpontja, a komédiaszerzők is rendre a tolluk hegyére tűzték (Pherekratés 155. töredék, Theopompos 4. töredék, Antiphanés 55. (?) és 110. töredék, Anaxandridés 6. töredék, PCG). Az anekdoták Timotheos nevét és a vele együtt élesen kritizált, a színházi zenét szintén radikálisan megújító Euripidésével kapcsolták össze (Vita Euripidis, POxy. 1176 fr. 39 col. 22; Plutarchos: Királyok és császárok velős mondásai 177b; Nagy Sándor szerencséjéről és bátorságáról 334b). Az újítások ellenfelei által használt fogalmakat és szókészletet Timotheos nem csupán átvette, de az újító-identitás elemeivé formálva őket saját magát a „régi újítók” sorába helyezte (PMG 796, 802, 791.202–240). Timotheost a görög kultúra hamar a költői kánonba emelte. Aristotelés többször is idéz tőle (Poétika 1454a31, 1457b22, 1461b32, Rétorika 1407a18, 1412b36, 1415a11) anélkül, hogy a szerzőt megnevezné, mivel biztosra veheti, olvasója tudja, kitől való az idézet. Irodalmi forrásokból és feliratokból tudjuk, Timotheos műveit hétszáz éven át előadták, mindig a legsikeresebb előadók repertoárján szerepelt. A thébai kitharódos Timotheos, aki minden bizonnyal a nevét is tőle kölcsönözte, a Kr. e. 4. század utolsó harmadában nyert díjat a „nagy” Timotheos Aiasával (Lukianos Harmonidés 1). A sikyóni Pantaleón Kr. e. 320-ban Timotheos Elpénórjának aulos-átiratával és fiúkórussal győzött a Dionysián (IG II2 3055). A megalopolisi Pyladés kitharódos a Perzsákat adta elő a nemeai játékokon Kr. e. 205-ben (Plutarchos: Philopoimén 11, 362cd, Pausanias 8.50.3). A teósi Meneklés rendszeresen énekelt Timotheos-műveket a krétai ünnepeken a Kr. e. 2. században (Inscr. Cret. I.66, no. 11, I.280, no. 1. = DGE 190), és Nero császár is műsorán tartotta Timotheost (Suetonius Nero 21.2, 39.3).
A hellénisztikus irodalomkritika Homéros, Archilochos, Euripidés és Sophoklés mellett a „legnagyobbak” közé sorolta, a másik újító muzsikussal, Philoxenosszal együtt (Philodémos: A költeményekről I. col. 83 Janko). Szobra Homéros, Alkaios és Hérodotos társaságában állt a híres pergamoni könyvtárban (Inscr. Pergamon. I.200). Polybios az arkadiaiak rendkívüli muzikalitásáról és az ifjak zenei képzését előíró törvényekről szólva külön is említi, hogy a növendékeknek Philoxenos és Timotheos műveit is meg kellett tanulniuk (Történeti könyvek 4.20). Timotheos a görög világban hosszú időn át a musiké (múzsai művészet) egyik csúcsát jelentette, nagysága megkérdőjelezhetetlen volt: „a görögök között mindenhol tisztelték kitharatudása és dalai miatt” (Alexandros Aitólos, 4. töredék, Kr. e. 3. századi grammatikus és tragédiaköltő).
A Perzsák a salamisi csata forgatagát és szörnyűségét jeleníti meg nyelvi féktelenséggel, expresszivitással, képek, „pszichedelikus színek” (Herrington) és újonnan alkotott szavak halmozásával. A narrációt a tragédiából is ismerős áriaszerű (monódikus) betétek szakítják meg: a fuldokló perzsa harcos tengeristent káromló jajszavai, a meztelenül partra vetett hajós fohásza, a fríg fogoly tört görögséggel elhangzó könyörgése, a perzsa király gyászéneke.
Kárpáti András 2018
A Kr. e. 5. század végétől Timotheos volt az újzene elleni kortárs támadások egyik fő célpontja, a komédiaszerzők is rendre a tolluk hegyére tűzték (Pherekratés 155. töredék, Theopompos 4. töredék, Antiphanés 55. (?) és 110. töredék, Anaxandridés 6. töredék, PCG). Az anekdoták Timotheos nevét és a vele együtt élesen kritizált, a színházi zenét szintén radikálisan megújító Euripidésével kapcsolták össze (Vita Euripidis, POxy. 1176 fr. 39 col. 22; Plutarchos: Királyok és császárok velős mondásai 177b; Nagy Sándor szerencséjéről és bátorságáról 334b). Az újítások ellenfelei által használt fogalmakat és szókészletet Timotheos nem csupán átvette, de az újító-identitás elemeivé formálva őket saját magát a „régi újítók” sorába helyezte (PMG 796, 802, 791.202–240). Timotheost a görög kultúra hamar a költői kánonba emelte. Aristotelés többször is idéz tőle (Poétika 1454a31, 1457b22, 1461b32, Rétorika 1407a18, 1412b36, 1415a11) anélkül, hogy a szerzőt megnevezné, mivel biztosra veheti, olvasója tudja, kitől való az idézet. Irodalmi forrásokból és feliratokból tudjuk, Timotheos műveit hétszáz éven át előadták, mindig a legsikeresebb előadók repertoárján szerepelt. A thébai kitharódos Timotheos, aki minden bizonnyal a nevét is tőle kölcsönözte, a Kr. e. 4. század utolsó harmadában nyert díjat a „nagy” Timotheos Aiasával (Lukianos Harmonidés 1). A sikyóni Pantaleón Kr. e. 320-ban Timotheos Elpénórjának aulos-átiratával és fiúkórussal győzött a Dionysián (IG II2 3055). A megalopolisi Pyladés kitharódos a Perzsákat adta elő a nemeai játékokon Kr. e. 205-ben (Plutarchos: Philopoimén 11, 362cd, Pausanias 8.50.3). A teósi Meneklés rendszeresen énekelt Timotheos-műveket a krétai ünnepeken a Kr. e. 2. században (Inscr. Cret. I.66, no. 11, I.280, no. 1. = DGE 190), és Nero császár is műsorán tartotta Timotheost (Suetonius Nero 21.2, 39.3).
A hellénisztikus irodalomkritika Homéros, Archilochos, Euripidés és Sophoklés mellett a „legnagyobbak” közé sorolta, a másik újító muzsikussal, Philoxenosszal együtt (Philodémos: A költeményekről I. col. 83 Janko). Szobra Homéros, Alkaios és Hérodotos társaságában állt a híres pergamoni könyvtárban (Inscr. Pergamon. I.200). Polybios az arkadiaiak rendkívüli muzikalitásáról és az ifjak zenei képzését előíró törvényekről szólva külön is említi, hogy a növendékeknek Philoxenos és Timotheos műveit is meg kellett tanulniuk (Történeti könyvek 4.20). Timotheos a görög világban hosszú időn át a musiké (múzsai művészet) egyik csúcsát jelentette, nagysága megkérdőjelezhetetlen volt: „a görögök között mindenhol tisztelték kitharatudása és dalai miatt” (Alexandros Aitólos, 4. töredék, Kr. e. 3. századi grammatikus és tragédiaköltő).
A Perzsák a salamisi csata forgatagát és szörnyűségét jeleníti meg nyelvi féktelenséggel, expresszivitással, képek, „pszichedelikus színek” (Herrington) és újonnan alkotott szavak halmozásával. A narrációt a tragédiából is ismerős áriaszerű (monódikus) betétek szakítják meg: a fuldokló perzsa harcos tengeristent káromló jajszavai, a meztelenül partra vetett hajós fohásza, a fríg fogoly tört görögséggel elhangzó könyörgése, a perzsa király gyászéneke.
Kárpáti András 2018
Címkék
- Arkadia;
- Athén;
- dithyrambos;
- enkómion;
- Euripidés;
- ének;
- görög (kultúra);
- görög irodalom a klasszikus korban;
- himnusz;
- klasszikus kor (Kr. e. 480–323);
- költőverseny;
- Kréta;
- lant;
- líra;
- Makedónia;
- Milétos;
- művész, költő;
- Nagy Dionysia;
- Nemea;
- Nemeai játékok;
- nomos;
- Pergamon;
- prooimion;
- újzene;
- zene;
- zeneelmélet, zenetörténet;