Lexikon

2 / 279

A Corvin téri római kori temető

A Corvin térről az első, temetőre utaló leletek 1898-ban kerültek elő a Budai Vigadó építésekor, amikor az alapozási munkálatok során négy római kori sírkövet találtak. A legkorábbi sírkőnek csak a felső része maradt meg. A rajta látható férfi bal kezében irattekercset tart, frizurája a kora Nero-korban (Kr. u. 54–59 között) volt divatos. A mellkép alatt ábrázolt lovaskatona, kezében pajzzsal arra utal, hogy a halott egy segédcsapatban szolgált, a keltezés alapján elképzelhető hogy az ala Hispanorum I katonájaként. A Vigadónál talált három másik sírkövet a Domitianus korban a legio II Adiutrix katonáinak állították, akiket név szerint is ismerünk. Caius Castricius Victo Itáliából, Comumból származott, 38 évet élt, 14 évet szolgált katonaként. Marcus Valerius Marcellus 40 évet élt (ebből 18 évet katonaként) és egy észak-itáliai városból, Vercellae-ből sorozták be. Lucius Fulvius Secundus 12 évet szolgált, származására nem utal a felirat.
Szintén 1898-ban, ház építésekor került elő a Szilágyi Dezső tér (korábban Fazekas tér) 3. sz. alól a Treveri (mai Trier) városából való Reginus sírköve a Flavius korból, aki mindössze 30 évet élt, s ebből 5 évet szolgált az ala Auriana I katonájaként.
Az ala Hispanorum I tartalékos katonája volt a 60 évesen, valamikor Kr. u. 50-70 között eltemetett, Vangio származású (mai Belgium területén élt nép) Claudius Severus. A sírkő a Fő utca 38-ból került elő, másodlagosan felhasználva egy épületbe falazva találták.
1997-ben a Corvin térre mélygarázst terveztek, s ehhez kapcsolódóan ásatásra került sor a területen. A római kori sírok feltárását Hable Tibor régész vezette 1997-1998-ban. A mélygarázs ugyan végül nem valósult meg, a sírok viszont fontos információkkal és leletanyaggal gazdagították tudásunkat a terület római korára vonatkozóan. Az ásatások során napfényre került egy kelta település is, amelyet a Kr. u. 1. század közepén, még a temető létesítése előtt felszámoltak. A sírokból előkerült leletek arra utalnak, hogy a terület az 1. század közepétől – végétől kezdve a 4. századig mindvégig temetőként szolgált. A legkésőbb vert érem, amely előkerült innen, Kr. u. 360 körülre keltezhető.
A sírok az Aquincumba vezető limes út mentén sorakoztak, szigorúan a településen kívül. Ehhez a temetőhöz tartozott a Várhegy lejtőjén, a Szalag utcában feltárt néhány sír is. Az egyikbe, amelyet kőlapokkal fedtek le és téglákkal béleltek körbe, egy 16-18 év közötti lányt temettek a Kr. u. 2. század elején. Mellékletként négy üvegedényt(Üvegpalack szalagfüllel, Üvegpalack szalagfüllel, Üvegpalack szalagfüllel) három korsót, két mécsest, egy elefántcsont fésűt és egy Kr. u. 95-96-ban vert bronz érmét helyeztek mellé. Az eddigi legdélebbi, részben bolygatott, hamvasztásos sír a Fő utca 2. szám alatt került elő.
A Corvin téri ásatás során 143 római kori sírt sikerült dokumentálni többé vagy kevésbé. A terület ugyanis rendkívül bolygatott volt, a középkori pincesor építésekor sok sírt tűntettek el teljesen, míg némelyiknek csak egy kis foltja maradt meg. A temetkezési rítust illetően eddig annyi állapítható meg, hogy 92 hamvasztásos, 51 pedig hantolásos (csontvázas) sír volt. A leletek között az étel-ital melléklethez tartozó kerámia edények, korsók (Benyomott falú kétfülű korsó, Egyfülű korsó, Egyfülű korsó, Bronz tál, Egyfülű korsó, Egyfülű korsó, Egyfülű korsó, Egyfülű korsó, Egyfülű korsó), fazekak, poharak, különféle formájú tálak és hozzájuk tartozó fedők a leggyakoribbak. Terra sigillata, vékonyfalú barbotinos csésze, pannoniai pecsételt tál vagy üvegedény (Hasábos testű üveg palack, Illatszeres üveg, Fiola, Illatszeres üveg, Üveg palack) igen ritkán került az elhunytak mellé. Viszonylag sok mécses és érem származik sírokból vagy szórványként a területről. A viseleti tárgyak, karkötők, nyakláncok, fibulák, csatok, övveretek mellett néhány esetben egyéb személyes tárgyak, csontból faragott eszközök, bronz tükrök, tűk, orsógombok, kések, amulettek is előkerültek.
 

Bibliográfia

Hable, in AqFüz 4 (1998) a; Hable, in AqFüz 4 (1998) b; Németh M. 1999; Hable, in Aqfüz 5 (1999) b; Hable, in AqFüz 6 (2000), 102; Beszédes, in BudRég 23 (2001); Benda–Hable–Horváth, in AqFüz 10 (2004); Benda–Anderkó–Tóth, in AqFüz 20 (2014), 56, 59