Lexikon

40 / 39

Étkezési szokások (görög)

A klasszikus kor előtti időkben a görögök táplálkozását napi három étkezés jellemezte: egy könnyű – gyakran borba mártott gabonából álló – reggeli (ariston), egy kiadósabb ebéd (deipnon), illetve az esti vacsora (dorpon). A klasszikus korra ez megváltozott, későbbre tolódtak az étkezések: az ariston számított ebédnek, a deipnon vacsorának, a dorponra pedig már nem került sor. Így az átlagos athéni ember csak napi kétszer evett. Ez később, a 4. században ismételten kiegészülhetett korai reggelivel, amelyet a vegyítetlen borról akratismának neveztek. Akik hajnalban keltek, bekaptak néhány falat tiszta borba mártott kenyeret.

Vagy szabad ég alatt, vagy szellőzőnyílással ellátott konyhákban főztek, hogy el tudjon szállni a füst. Sok háztartásban az ételek elkészítését szolgák végezték – néhány híres szakácstól (aki egyben a hentes feladatát is végezte) eltekintve úgy tartották, hogy a főzés a nők feladata, akik ehhez jobban is értenek, mint a férfiak. Mint ahogy a házon belül is külön szobákban éltek (a gynaikónban, illetve andrónban), a férfiak és a nők gyakran külön is étkeztek.

A különleges alkalmakkor rendezett lakomákon az evés és az ivás egyértelműen elkülönült egymástól. Először megvacsoráztak, majd felkészültek az este második, hosszabb és kellemesebb részére: kézmosás, illatszerezés, koszorúk felvétele után hozzákezdtek az iváshoz, a symposionhoz. Vacsora közben bal könyökükre támaszkodva, félig fekvő helyzetben ettek, általában kézzel. A villát nem ismerték, kanálként gyakran kenyérhéjdarabkákat használtak. Kenyeret használtak arra is, hogy a kezüket megtöröljék, de előkelőbb körökben a vacsorázók mellett rabszolgák álltak vizes tállal, hogy a vendégek szükség esetén kezet moshassanak.

A lakomaábrázolásokon legtöbb esetben kenyereket, süteményeket, gyümölcsöket és húsokat láthatunk (itt főleg halra és szárnyasokra gondoljunk, de előfordult birka-, sertés-, ritkán marhahús is). Az istenek lakomáin sokkal tekintélyesebb húsdarabok láthatók, mint az emberekéin. Érdemes megfigyelni, hogy az ábrázolásokon minden vendég asztalán pontosan ugyanakkora adag van ugyanabból az ételből, ami szépen tükrözi görögök azon felfogását, hogy a lakomán mindenki egyenlő, nincs hierarchia a vendégek között. Az is figyelemre méltó, hogy a képeken minden étel érintetlen. Ennek feltehetően nem csak esztétikai okai vannak (bár valóban kevésbé dekoratívak a félig elfogyasztott ételek, mint a frissen szervírozottak). Ez az ábrázolásmód a bőséget és az örökkévalóságot idézi meg, a felhőtlen örömet, amely nem törődik az elmúlással.

Bibliográfia

Schmitt-Pantel 1997; Raaflaub–van Wees 2012; Garland 2009; Robinson 2006; Adkins–Adkins 2005