Nemes Marcellt (1866–1930) mint gyűjtőt és művészetpártolót nem érdekelte különösebben az ókori művészet, de a múzeumok iránti elkötelezett szeretete abban is megnyilvánult, hogy mind az Iparművészeti, mind a Szépművészeti Múzeum gyűjteményét alkalmanként antik tárgyakkal gyarapította. Nem mesterműveket keresett, hanem az Iparművészeti Múzeum számára a hazai műiparnak mintául és ösztönzésül szolgáló, épp ezért minél változatosabb formájú és technikájú üvegedényeket, a Szépművészeti Múzeumnak pedig az akkor nemrégiben vásárolt terrakotta-gyűjteményhez kapcsolódva, gyűjtési körének további kibővítésére, külföldi példák nyomán vázagyűjteménye alapjait vetette meg.
Antik kerámia
![]() |
Vázák Nemes Marcell gyűjteményéből |
Az akkor még kizárólag plasztikából álló Antik Gyűjteménynek Nemes Marcell 1917-ben tíz antik agyagvázából álló kis kollekciót ajándékozott, s ezzel megvetette a jelenleg több mint ezer darabot számláló múzeumi vázagyűjtemény alapjait. Az ajándékozott anyagban elsősorban Kr. e. 4. századi, dél-táliai görög műhelyekben készült darabok voltak, köztük egy monumentális, vörösalakos díszítésű apuliai vegyítőedény és a campaniai produkció cumaei műhelyének jelentős, alakos díszítésű készítményei. Kiegészítette ezeket egy athéni készítésű feketealakos amphora a technika virágkorából, valamint a növénydíszes apuliai ún. Gnathia-vázák két példánya és két, formája miatt figyelemre méltó fekete mázzal bevont edény.
Római üvegedények
Az üvegfúvás technikájának felfedezése után, a római császárkor elejétől a kerámiával versengő népszerűségű üvegedények gyűjtése az Iparművészeti Múzeum feladata volt. Nemes Marcell ennek tudatában, viszonzásul kormányfőtanácsosi kinevezéséért, 1911-ben római üvegedények mintegy 170 tételből álló gyűjteményét ajándékozta a múzeumnak. A világháborús veszteségek után megmaradt jelentős mennyiségű anyagban a Kr. u. 1–4. század szinte valamennyi népszerű edényformája képviselve van, néhány különlegesen ritka formájú darabbal kiegészítve. Ugyanígy szerepelnek benne a leggyakoribb, szabadon fújt példányok mellett a formába fújtak is. Minthogy a formák és technikák az egész római birodalomban elterjedtek, egyes darabok készítési helyét nehéz volna meghatározni, mindenesetre szép számmal szerepelnek az anyagban, amelyből itt reprezentatív válogatás kerül bemutatásra, a közel-keleti és a nyugati provinciák készítményei.
Szilágyi János György, 2011